GETTÓBONTÓ
Zsuppán András, itthon@hetivalasz.hu
Újabb bontási hullám érte el a pesti zsidónegyedet, a rombolásban a korábbi Mazsihisz-elnök is részt vesz.
Újabb bontási hullám érte el a pesti zsidónegyedet. Az érintett önkormányzatok elszántan pártolják a rombolást, amelyben Tordai Péter korábbi Mazsihisz-elnök is részt vesz.
Abszurd helyzet: Hunvald György széles mosollyal pózol a kameráknak az egykori Szódakert előtt az április 18-i műemléki világnapon. Az erzsébetvárosi polgármester táblaavatásra jött: a védettséget tanúsító kőlappal jelölik meg a két éve műemlékké nyilvánított, földszintes sarokházat. Azt az épületet, amelyet tucatnyi társával éppen a polgármester bontási tervei ellen kellett megvédeni, miután a civilek riadót fújtak. A helyszínválasztás jelképes, hiszen a ház befutotta a teljes kört: lepusztult, kiürítették, romkocsmává alakították, bezárták, bontani szánták, megvédték, és most – valószínűleg – felújítják. Jó néhány társa az önkormányzat ügyködésének következtében már meg sem érte a táblaavatót.
A pesti zsidónegyed körül látszólag csend van, a színfalak mögött azonban lázas munka folyik. A fővárosi főépítészi iroda fellépésének köszönhetően új szabályozási terv készül a területre. Kevesebb bontás, kisebb új házak, forgalomcsillapítás – az első prezentációk alapján a Nagy Béla építész által jegyzett terv kedvező változásokat hozhat. Az ördög mégis a részletekben rejlik: az új terv elfogadása legalább egy évet vesz igénybe, addig érvényben marad a régi szabályozás s vele együtt az a „képlékeny” jogi helyzet, amelyben szinte minden megtörténhet.
A területen jelen lévő ingatlanfejlesztő cégek a maradék időben újabb bontásokat próbálnak átpréselni a hatóságokon, általában korábban kiadott elvi építési engedélyekre hivatkozva. Ilyen helyzet állt elő például a Dohány utcai zsinagóga közelében, ahol három, egyedileg védett házat adtak el. A beruházó ezúttal nem egy külföldi ingatlanos cápa: Tordai Péterről, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) volt elnökéről van szó. A Tordai és Társa Kft. fokozatosan vásárolta fel és ürítette ki a zsinagóga melletti épületeket. Tordai interjúiban rehabilitációs projektként tünteti fel a passzázstervet, melynek eredményeként a Síp és a Dohány utca között boltokkal, kávézókkal körülvett belső udvar jön létre. A volt Mazsihisz-elnök még a negyed bontását ellenző ÓVÁS! Egyesületet is elhívta egyeztetésre, a civilek szakértője, Perczel Anna építész azonban nem volt elragadtatva a tervtől. A kétemeletes Síp utcai házakra ugyanis három új szint kerül, eltorzítva a homlokzatok arányait és elsötétítve a szűk utcát. A védett házak hátsó szárnyait elbontják, annak ellenére, hogy a műemlékké nyilvánítás egyik oka éppen ezen épületrészek értéke volt.
A zsinagóga látképe – az egyik legtöbbet fotózott pesti helyszín – drámaian megváltozik: a holokauszt áldozatainak emlékfája mögött sokemeletes lakóház tornyosul majd.
Hasonló sors vár a Dob utca két hangulatos korai épületére a Gozsdu-ház két oldalán. A mély telkeken hosszú, karakteres belső udvarok jöttek létre, melyek nagyban hasonlítanak a szomszédos Gozsdu-házéihoz, csak éppen jóval korábbiak. Az egyik épület 2006-ban ideiglenes védelmet kapott, a másik „csak” területi védelem alatt áll, az előbbit három éve adta el az önkormányzat a Király-Major Ingatlanforgalmazó és Ingatlanfejlesztési Kft.-nek. A beruházást Streit Ágnes cége tervezi; érdeklődésünkre az építész elmondja, hogy a megbízást a TransConsult Kft.-től kapták. Ennek a cégnek az izraeli Itay Polivoda és magyar felesége a tulajdonosa. A tervek szerint a két házból tulajdonképpen csak az utcai frontokat tartanák meg, a tömbbelsőben szinte minden bontásra kerül. A mély udvarokban több ötemeletes házat húznak fel. A Dob utca 14. jelenleg is teli van lakóval, innen még nem sikerült a bérlőket kiköltöztetni. A tervekre kiadták az elvi építési engedélyt. A magyarázat ezúttal is az üzleti érdek – a befektetőnek nem éri meg megőrizni az egyébként karakteres, sajátos hangulatú udvarokat.
A zsidónegyed talán legértékesebb épületegyüttese a Király utca 25-29. alatti házcsoport. Ez a városrész esszenciája: itt minden együtt van, ami a negyed hangulatát megadja. Az egyik belső kertes, részben még barokk kori ház hátsó udvarában működött a Szimpla, Budapest legelső romkocsmája.
A házakat az önkormányzat a Király 27 Ingatlanforgalmazó és Ingatlanfejlesztési Kft.-nek adta el, mely megkezdte a kiürítésüket. Ez különösen a 27-es számú épület esetében ígérkezik drága mulatságnak, mivel a nagy ház teli van lakóval. A beruházási terveket itt is Streit Ágnes cége készítette. A tervek szerint a két ház felét-kétharmadát lebontják, helyükön új szárnyak épülnek, melyek a tömbbelsőben lévő kis térre néznek majd. Ez a kis tér egyébként a lassan elhaló Madách sétány utolsó szakasza a szabályozási tervek szerint. A régi szabályozás ezen a területen lehetővé tette a bontást, a készülő új terven viszont a terecske összezsugorodik, és minden szárnyat meg kell tartani. A terv első változatát a műemléki tervtanács elutasította, ami a befektetőt valószínűleg rákényszeríti a teljes projekt újragondolására, mivel a megtérülési mutatókat a bontással együtt számolták ki.
Szintén bevásárolt magának az ír Kendar Holdings magyarországi leányvállalata a Klauzál utca 8-10-es számú házakkal. Bár egyedileg nem védettek, a két kiürített ház a műemlékesek szerint nem bontható. Az önkormányzat viszont értéktelennek tartotta, és eladta őket a Klau-Bau projektcégnek, ami akkoriban vélhetően ugyanahhoz az ingatlankereskedői csoporthoz tartozott, mely a kerület több más fontos házához is hozzájutott.
A Király és a Klauzál utca esete jó példája annak, hogy a jelenlegi bizonytalan jogi környezetben időnként a befektetők is pórul járhatnak. A zsidónegyedben most kockázatos házat venni: az önkormányzat által olcsón kínált telkek nagy hasznot ígérnek, ugyanakkor a rosszul megválasztott projekt évekig bennragadhat. Ez történt az Autóker Holding esetében az ominózus Király utca 40.-nel, ahol a VI. kerületi önkormányzat bontást ígért a befektetőnek, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és a civilek ellenállása miatt viszont a megrongált házhoz továbbra sem lehet hozzányúlni. Az ingatlanosok persze óvatosak: a Király u. 40.-re a cég olyan szerződést kötött, hogy a telek csak a bontás után kerül át a tulajdonukba. Az ügyben a fővárosi önkormányzat megpróbált közvetíteni, Beleznay Éva főépítész cseretelek felajánlásával kereste a kiutat a helyzetből. Az Autóker képviselője lapunk kérdésére megerősíti, hogy a cég azonos értékű, belvárosi telek esetében kész lemondani a Király utca 40.-ről, de hivatalos ajánlatot még mindig nem kaptak.
Az izraeli hátterű Autóker jellemző módon hol bontóként, hol megmentőként jelenik meg a negyedben. Egyszerre végzik a Gozsdu-udvar színvonalas, műemléki felújítását, ugyanakkor a közeljövőben lebontják az 1874-ben épített Nagydiófa utca 8.-at. Az utóbbi esetben a vásárlás előtt a cég kikérte a KÖH véleményét. A műemlékesek – az ÓVÁS! Egyesület szakértője, Perczel Anna szerint helytelen módon – nem írták elő a ház egyetlen elemének megtartását sem.
Közben az államigazgatás két ága között példátlan módon megromlott a viszony. A Terézvárosi Önkormányzatnál most folyik az iratok és a bizonyítékok beszerzése, és a közeljövőben megindítják a rágalmazási pert Varga Kálmán, a KÖH elnöke ellen, mivel Verók István polgármester személyére nézve sértőnek találta Varga állításait a Király utca 40. ügyében. A szóban forgó mondatok a köztévé Az Este című műsorában hangzottak el. Varga nem volt hajlandó bocsánatot kérni a polgármestertől, és közölte, Verók jobban tenné, ha a kerület épített örökségének védelme érdekében buzgólkodna. A műemlékesekkel látszólag szívélyesen parolázó Hunvald György erzsébetvárosi polgármester rendszeresen bíróságon támadja meg a KÖH által elrendelt ideiglenes műemléki védelmeket. Időnként sikerrel, hiszen egy január 10-én hozott ítélet új eljárásra utasította a hivatalt a tavaly levédett Kertész utcai Cyclops garázs ügyében, mivel a bíróság szerint nem állt fenn az épület veszélyeztetettsége. Hasonló okokból vette le az ideiglenes védelmet ezután a KÖH másodfoka a Kispipa vendéglő épületéről és egy Kertész utcai sarokházról. Hunvald pirruszi győzelmet aratott: csak azért nyert a fenti esetekben, mert a házak nem voltak veszélyben. Ahol ténylegesen bontani szeretne, ott a bíróság jóváhagyta az ideiglenes védelmet.
A negyed körüli csatározások elsősorban a két érintett önkormányzat miatt folynak. A műemlékekben jóval gazdagabb V. kerületben soha nem alakult ki hasonló konfliktus, mivel a helyi önkormányzat és a KÖH általában egy hangon beszél, és a befektetők tudják, mire számíthatnak – a belvárosban csak felújítani lehet, bontani nem. Ennek épp az ellenkezője történt a VIII. kerületben, ahol senki nem vállalta a konfliktust az értékekért, így az új városrész szinte zöldmezős beruházásként valósul meg. A zsidónegyedben azonban a két érintett helyhatóság máig nem vette tudomásul, hogy történeti városrészt bíztak a gondjaira. A negyed mai képe a lassan három éve tartó csata kőbe-betonba merevedett bizonyítéka: hatalmas új monstrumok és öreg házak kaotikus, nyugtalan mozaikja.
