Forrás: Heti Válasz

Ocskó Anna, [email protected]

Pontosítanunk kell eddigi isme-reteinket Móricz Zsigmond utolsó éveiről: szerel-me, Litkei Er-zsébet (Csibe) 1935-ben fiúgyermekkel ajándékozta meg az írót.

Pontosítanunk kell eddigi ismereteinket Móricz Zsigmond utolsó éveiről. Új, erős színfoltokat kell elhelyeznünk az amúgy sem fakó írói biográfia palettáján. A Kairosz Kiadónál a könyvhétre megjelenő mű szerzője Hamar Péter egykori fehérgyarmati iskolaigazgató, aki eddig is sok új információval gazdagította a Móricz-kutatásokat. Most Csibe és fia, Móricz Imre helyét jelöli ki az irodalom- és családtörténetben.

– Mióta tervezik a Csibéről szóló kötet kiadását? – kérdezem M. Tóth Katalin irodalmárt, irodalomtanárt, az új monográfia szerkesztőjét.

– Tizenöt éve, 1992 óta. Ekkor volt Móricz Zsigmond halálának 50. évfordulója, melyre a Kölcsey Társaság előadássorozatot szervezett. Ezen találkoztunk először Móricz Imrével, és azóta tervezzük ennek a könyvnek a megírását. Ő azonban csak most járult hozzá, hogy róla és az édesanyjáról bármi megjelenjen. Visszatérve az előadás-sorozathoz, talán érdemes felidézni Czine Mihályt – Móricz monográfusát -, aki Móricz Imrét átölelve azt mondta: “Le sem tagadhatnád, hogy ki az édesapád!”

– Mit tudtunk eddig Csibéről és fiáról az életrajzi irodalom alapján?

– Az irodalomtörténet eddig annyit mondott, hogy “1936-ban először találkoztak a Ferencz József hídon a vidékről Pestre felkerült munkáslány, Litkei Erzsébet és Móricz Zsigmond. Őt nevezte el az író “Csibének”, akinek ekkor már volt egy fia, Imre, akit vidéken, nevelőszülőknél helyezett el. Móricz Zsigmond mindkettejüket örökbe fogadta, s az utolsó éveket együtt töltötték Leányfalun”. Eddig a történet a máig közzétett szakirodalom szerint. Mindezzel szemben a valóság ott kezdődik, hogy az író és Litkei Erzsébet már 1934 tájáról ismerték egymást.

– Mi akkor az igazság? Van még olyan közérdeklődésre számot tartó tény, amit nem tudunk Móriczról?

– Móricz utolsó éveiről sok minden homályban maradt. Ezeket az éveket meghatározta a Csibével való kapcsolata. A valóság, amiről eddig nyíltan nem beszéltünk, az, hogy Csibe szerelme, szeretője, élettársa, ihlető múzsája, mindene volt Móricznak ezekben az években. A kiadásra kerülő monográfia címe is ez lesz: Móricz utolsó szerelme.

– Mi volt az oka annak, hogy ezt eddig elhallgatták? Rontana ez bármit is az eddig kialakított Móricz-képünkön?

– Nem ez határozza meg Móricz Zsigmond írói értékét. De egy múzsának, élettársnak, szerelemnek el kell foglalnia végre az őt megillető helyét mind az irodalomtörténetben, mind a Móricz-életrajzban. Czine Mihály tudta e tényeket, s szóban többször is utalt rájuk. Egyszer, még valamikor a 90-es években, azt mondta, hogy e könyv kiadása “nem időszerű, várni kell még vele”. Hamar Péternek, e kötet szerzőjének és nekem meggyőződésünk, hogy ha Czine Mihály még élne, ezt a monográfiát Csibéről most ő írta volna meg. A kényszerű várakozásért leginkább a családi perpatvarok okolhatók. Móricz három lánya nagyjából egyidős volt az örökbe fogadott Csibével, és enyhén szólva is erős fenntartásokkal fogadták az új családtagot. Sosem tekintették egyenrangú partnernek, és főleg nem fogadták el apjuk élettársaként.

– Családon kívül szerették volna látni?

– Erre egyértelmű utalások vannak Móricz naplójában is, melynek jelentős hányada még nem jelent meg nyomtatásban. Kitűnik belőlük az is, hogy Móricz számára ezekben az években Csibe volt a legfontosabb. Itt van például egy idézet Móricz egyik, lányának írott leveléből: “Édes fiam be kell látnom, hogy a zavaros helyzet miatt nem bírhatod elviselni az Erzsi jelenlétét egy este sem, legnagyobb jóakarat mellett sem. Ez engem döntésre bírt, s elmentem egy közjegyzőhöz vele, s aláírtam az örökbefogadási okiratot. Arra kérlek, hogy most már, tekintve, hogy végleges a döntés, nyugodj bele ebbe; s nyisd meg szívedet velem és miattam vele szemben is! Örülj neki, hogy nekem jót tesz, ha segítesz harmóniát teremteni, mindennek csak javára válik ez a döntés. Nem is értem, hogy öt éven át hogy lehetett ilyen tisztázatlan állapotban létezni csak azért, mert benned volt a legnagyobb ellenszegülés.”

– A maguk szempontjából talán érthetően, de úgy tűnik, a lányok torzítottak az igazságon.

– Elhallgatások és torzítások homályosítják máig azt a képet, mely a köztudatban Móricz Zsigmond utolsó éveiről él. Nem lehet tudni például, hogy egyes, bizonyító erejű noteszlapok hogyan s miért tűntek el az író naplójából. Az ötvenes években, az ismert Móricz-emlékkötet megjelenése után, Csibe felkereste Réz Pált, a könyv szerkesztőjét a Szépirodalmi Kiadóban. Kijelentette, hogy nem ért egyet a Virág által írt emlékirattal, s ő is meg szeretné írni az emlékeit. Erre végül nem került sor.

– De mintha maga Móricz sem szerette volna, hogy fény derüljön az igazságra…

– Két “család” között őrlődve nehéz az igazat feltárni, talán a botrány elkerülése érdekében is jobbnak látta, ha kihagyja ebből a nyilvánosságot. Czine Mihály azonban finoman érzékeltette az igazságot. Ő volt az egyetlen, aki azt tartotta, hogy az a bizonyos 1936-os “hídi” találkozás nem az első volt Litkei Erzsébet és Móricz Zsigmond között. Ezt állítja Hamar Péter is most megjelenő munkájában. Az első találkozás 1934 körül történhetett. Imre 1935. április 14-én született. S csak ezután következik a közismert történet, Móricz és a munkáslány találkozása a Ferenc József hídon. Móricz naplójában vannak olyan részletek, melyekből kiderül, hogy maga is tudta, hogy Imre az ő fia. Többször is járt Zagyvarékason a kisfiúnál. De nyilvánosan, sőt Csibében sem erősítette meg ezt sosem! Csibe ugyanígy tett a fiával. A fiú, Móricz Imre kétségek között őrlődött. Egyszer ezt mesélte erről: “Állok sokszor a tükör előtt, és csak nézem. Nézem a tükörképemet, és azon gondolkodom, hogy vajon ő néz-e vissza rám.” A szentendrei lapnak Móricz Imre nemrég ezt vallotta: “Nagyon nehéz nekem erről beszélni. Próbáltam erről Móricz Virággal is komolyan szót váltani, de nem sikerült. 1946-ban, amikor hazajöttem vakációra a kollégiumból, nevelőapámat egyszer apukámnak szólítottam… Ekkor édesanyám… két kezébe fogta az arcom, s azt mondta, hogy “Ne hívd te Bandi bácsit [dr. Keresztes Károly András – a szerk.] apukának, mert a te apukád Móricz Zsigmond volt.” De hogy ezt hogy értette, az örökbefogadásra vagy a szó valódi értelmére – nem tudom. Soha erről nem mondott többet.” A két ember közötti hasonlóság nagyon beszédes, és minden egyéb bizonyítéknál döntőbben tanúskodik az igazságról. A Móricz-naplóból pedig egyértelműen kiderül, hogy az író azt tervezte, hogy elrendezi a fia és Csibe körüli dolgokat. Az első lépés az volt, hogy örökbe fogadta Csibét meg Móricz Imrét. Ezzel anyagi biztonságot is szeretett volna garantálni számukra.

– Ma már lenne mód a családi kötelék tudományos vizsgálatára is!

– Ez így van. De ettől még nem változna meg a múlt, és talán a jövő sem.

– Milyen forrásokra támaszkodik Hamar Péter?

– Négy fő forrást használ. Egyrészt Móricz Zsigmond naplóját. Másrészt Csibe naplóját, melyet az író ösztönzésére írt. Harmadrészt Móricz és Csibe levelezését, mely eddig csak részben jelenhetett meg. Végül van egy kívülálló tanú. Kálmán Kata férjével együtt művész házaspárként barátai voltak Móricz Zsigmondnak. Kálmán Kata direkt azért írt naplót a 30-as évek második felében, hogy kövesse benne Móricz és Csibe kapcsolatát. Ez a napló jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokában van, és irodalmi értékű műnek számít.

– Móricz Imre foglalkozik irodalommal?

– Bár a Műegyetemen végzett, és nem távolodott el tanult szakmájától, vannak írásai is, köztük emlékezések apjáról – nagy részük kiadatlan -, amelyek alapján nyugodt szívvel állítható, hogy tehetséges, írói adottságokkal rendelkező ember. Jelenleg is kutatja Móricz Zsigmond életművét, főként a még meg nem jelent zsoltárait.

– Csibe is foglalkozott a Móricz-hagyatékkal? Vagy ez csak az író lányainak előjoga maradt?

– A hivatalos hagyatéki gondozás joga Virágot illette meg. Sem Csibe, sem Móricz Imre nem akarták átvenni ezt a feladatot. Hetven évre szólnak ezek a jogosultságok. Ez a hosszú időtartam öt év múlva lejár.

– Litkei Erzsébet és Móricz Imre továbbvittek valamit abból a szellemi örökségből, melyet az író hagyott rájuk?

– Csibének és fiának Móricz halála után menniük kellett Leányfaluról. Móricz Imre a Debreceni Református Kollégiumban lakott. Csibe Pesten tengődött különféle albérletekben. S mégis, amennyire csak bírta, gondozta Móricz Zsigmond emlékét. Későbbi férjével, a jogász és irodalompártoló dr. Keresztes Károllyal megalapították a Móricz Zsigmond Könyvkiadó és Könyvkereskedést. Igazán értékes anyagokat terjesztettek itt, kiadták például Móricz összes állatmeséit 1945 karácsonyán. A kiadott és tervezett művek listáján olyan szerzők szerepeltek, mint Rideg Sándor, Weöres Sándor és Gyárfás Miklós.

– Merre volt ez a kiadó? Létezik még? És mi történt a tulajdonosokkal?

– Nem, a házat már hiába keressük a Baross utca 1. szám alatt. Lebombázták. Ami Csibét illeti, férje halála után elég nehéz körülmények között élt. Volt trafikját államosították, végül a Múzeum körúti antikváriumból ment nyugdíjba. Sokat betegeskedett. Erre Móricz Virág is utalt nem éppen hízelgően: “Nem is volt soha egészséges, és szeretett is beteg lenni. Apám halála után még harminc évig élt, de az alatt legalább hússzor megoperáltatta magát. Mondtuk is neki, hogy zippzárat kellene a hasfalába bedolgozni.” Csibe 1971 márciusában halt meg. A Baross utcai kiadóról az Adykutató Vezér Erzsébet is megemlékezett: “44-ben a német megszállás után, ez a kis üzlet menedéke lett a katonaszökevényeknek, ellenállóknak és a bujkáló zsidóknak. A fél Győrffykollégium itt tanyázott, vagy talán az egész. Gyakori vendége volt a boltnak Erdei Ferenc, Darvas József, Fehér Lajos, Sarkadi Imre, Kelemen János, akik sajnos már nem tanúskodhatnak. Gondolom azonban, hogy Kutrucz Gizella, Hegedűs András, Bartók János, Örvös Lajos, Vigh Károly, Györffy Sándor és még talán néhányan emlékeznek rá, hogy a Móricz Zsigmond könyvkereskedésben a galéria illegális nyomdaként működött, amely hamis szállítási és katonai papírokat gyártott és nagyon sok ember életét mentette meg. Magam is tucatszámra vittem innen az életmentő papírokat. Igaz, hogy az akció szervezője Keresztes Károly volt, …de Csibe állta a próbát, ő volt egész nap az üzletben, ő vette fel a “rendeléseket “.” Litkei Erzsébet e tevékenységéért posztumusz Jad Vasem díjat kapott a jeruzsálemi Jad Vasem Intézettől. Itthon az Apor Vilmos téren, a nyitott könyvet formázó emlékművön olvasható a neve.

Comments are closed.