Estefán Zsolt, [email protected]
Magyar származású elnöke lehet tavasszal Franciaországnak. Nicolas Sarkozy sokak kedvence, de szintén népszerű és erős ellenféllel kell megküzdenie: a szocialisták jelöltjével, Ségolene Royallal.
„Csak kemény munkával teremthetők új munkahelyek. Csak kemény munkával lehet kirángatni ezt az országot az adósságból, és csak a kemény munka fog minket nemzetté kovácsolni” – hangoztatta a magát modernizátornak tartó Nicolas Sarkozy, aki állítólag magyar őseitől örökölte a fáradhatatlan, kemény munkabírását. Pártja, a jobbközép UMP tagságának jelentős részét már meggyőzte. A belső szavazáson 98 százalékuk értett azzal egyet, hogy ő legyen a tavaszi elnökválasztáson a párt elnökjelöltje. Ha nyer, az 51 éves Sarkozy lehet az első francia elnök, aki bevándorlók gyermeke. Magyar apa és görög-zsidó anya gyermeke, római katolikusnak keresztelték meg, magát franciának vallja. Magyar gyökereit egyébként nem tartja számon, amiben közrejátszhat, hogy az idegenlégiót megjárt apja hamar otthagyta a családot.
A külföldi szálak felsorolásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni brit kötődését, amely politikai természetű. Tony Blair-csodáló, és a brit kormányfőhöz hasonlóan jól bánik a média nyújtotta lehetőségekkel, hogy politikai elképzeléseit népszerűsítse. Energikus, fáradhatatlan stílusa sokak számára annak biztosítéka, hogy ígéreteit valóra is váltja. Keményen fellép az illegálisan érkező – többnyire muszlim – bevándorlók ellen, miközben integrálni igyekszik a francia társadalomba a képzett és letelepedni akaró külföldieket.
Személyisége mellett eddigi teljesítménye is meggyőző lehet. Több mint két évtizeden át vezette polgármesterként Párizs egyik elővárosát, Neuillyt, majd az ezreforduló körüli években belügyminiszter lett. A 2005-ös őszi párizsi zavargások előtt lecsőcselékezte a fiatal külvárosi bevándorlókat, amit aztán a zavargások idején sokszor emlegettek is sértődötten az autógyújtogatók. Ám sokszor túl határozott stílusa másokban inkább szimpátiát kelt. Blairhez hasonlóan ügyvéd végzettségű, ami nem csupán kiváló retorikai képességet jelent számára, de azt is bizonyítani igyekszik vele, hogy képes megérteni az egyszerű emberek problémáit, és a megoldást is közérthetően tudja megfogalmazni.
A második házasságában élő „kis Nicolas” valóban jól lavírozik a politikai életben. Mindig kiáll a francia gazdaság védelméért, például állami pénzeket teremtett elő az Alstom gépipari óriáscég megmentésére. Atlantistának, az Egyesült Államokkal szimpatizálónak tartják, de annak idején ellenezte az iraki háború megindítását. Az Európai Unión belül nem ragaszkodik a német-francia tengely feltétlen hangsúlyozásához, de szívesen hivatkozik arra, hogy az új tagállamok versenyképesebbek, mint a régiek, az alacsonyabb adók miatt. Alighanem sok francia ért egyet azzal is, hogy következetesen ellenzi Törökország uniós felvételét.
A felmérések azt mutatják, hogy Sarkozy jó esélyekkel indul neki az elnökválasztás első, április 22-i fordulójának. Fő riválisánál, Ségolene Royalnál nagyjából öt százalékkal többre, 33 százalékos támogatásra számíthat. A második fordulóban így várhatóan legyőzi szocialista kihívóját. De a sikertörténet könnyen meg is szakadhat. A jobboldal ugyanis nem egységes az elnökségért vívott csatában. Kiszámíthatatlan Jean-Marie Le Pen szereplése. A szélsőjobb vezetője a 2002-es elnökválasztáson mindenki nagy meglepetésére bejutott a második fordulóba, ahol a francia politikai élet másik veteránja, Jacques Chirac végül legyőzte. Maga Chirac is bizonytalan tényező Sarkozy számára. A jelenlegi köztársasági elnök egyelőre lebegteti döntését, hogy egyéni jelöltként elindul-e az áprilisi megmérettetésen. 1995-ben éppen az elnökválasztási kampány idején hagyta cserben őt Sarkozy. A 12 évvel ezelőtti taktikai lépés azonban még ma is jól kamatozik, mert Chirac aligha vállalja fel a biztos bukást. Egykori pártfogoltja ma már sokkal népszerűbb. Chirac indulása esetén jó, ha öt százalékot kapna, míg Sarkozy akkor is könnyen nyerhetne.
