Tetten értek egy újabb Alzheimer-gént
Népszabadság * Jakabffy Éva * 2007. január 23.
Sok kiszolgáltatott és leépült ember vár gyógyításraVilágszerte 12 millió, hazánkban 250-300 ezer ember szenved az időskori elbutulást leggyakrabban okozó Alzheimer-kórban. A betegség nagyfokú idegsejtpusztulással jár, s a folyamatot ma még csak lassítani lehet. Nagy reményt jelent a genetikai háttér felderítése, amely új alapokra helyezheti a gyógyítást. Ezt a perspektívát hozza közelebb a mostani eredmény: amerikai és kanadai kutatók megtalálták a második olyan gént, amely szerepet játszik az időskori Alzheimer-kór kialakulásában.
Az emlékezet fokozatos elvesztése, majd egyre súlyosabb elbutulás, végül teljes leépülés és kiszolgáltatottság… Az Alzheimer-kór egyelőre nem gyógyítható, holott ma a 60 év felettiek 12-15 százalékát érinti. Ami pedig a jövőt illeti, a kép még elszomorítóbb: egyes statisztikák szerint a következő mintegy 25 év során megduplázódik az esélye annak, hogy valaki Alzheimer-kóros lesz. Ez főként az átlagéletkor emelkedésének köszönhető.
A betegségnek két fajtája ismert. A ritkább, korai kezdetű Alzheimer-kór 30-60 éves kor között alakul ki. Olyan erős családi halmozódást mutat, hogy genetikai eredete nem kétséges. A sokkal gyakoribb típus azonban az időskori Alzheimer, amely 60 év felett kezdődik. Ezzel kapcsolatban sokáig ismeretlen volt a genetikai háttér, inkább szórványos előfordulású betegségnek tartották. Ezért is volt meglepő az a múlt évben amerikai kutatók által publikált eredmény, amely szerint az összes Alzheimer-kór 79 százalékban örökletes tényezőkre vezethető vissza.
De mely gének az érintettek? 1993-ban fedezték fel az első olyan gént, az ApoE4-et, amelyet összefüggésbe lehet hozni az Alzheimer-kór későn kezdődő típusával. Ez a gén az örökletes jellegű esetek körülbelül 20 százalékát – azaz egy jelentős, de kisebb hányadát – magyarázza meg. A többi 80 százalék további génektől függ. Az egyik ilyen génre sikerült most rábukkanni egy, a Columbia Egyetem, a Torontói Egyetem és a Bostoni Egyetem kutatóinak együttműködésével végzett vizsgálat során.
Az ötlet Richard Mayeux (Columbia Egyetem) egy 1994-ben történt megfigyeléséből ered. Mayreux a Washington Heightsen – ez egy főleg spanyolajkúak lakta rész Észak-Manhattanben, ahol a Columbia Orvosi Egyetem is található – azt mutatta ki, hogy a dominikai idősek háromszor olyan gyakran betegszenek meg Alzheimer-kórban, mint a más nemzetiségűek. A kutató kíváncsi volt, milyen gének a felelősek ezért. Munkatársaival együtt dominikai családokat látogattak meg a Washington Heightsben és a Dominikai Köztársaságban, hogy DNS-mintát gyűjtsenek tőlük. Így végül 1800 ember DNS-e állt rendelkezésükre.
A kutatás tovább folytatódott. A bostoni Lindsay Farrer 500 afroamerikaitól, további kutatók pedig izraeli-araboktól, illetve észak-európaiaktól vettek mintát. Érdekes volt, hogy az izraeli-araboknál és a karibi-hispanóknál ugyanazt a génváltozatot találták meg, ami arra utalhat, hogy e csoportok genetikailag vagy földrajzilag valaha kapcsolatban álltak egymással.
Béta-amiloid, az idegrendszert mérgező fehérje
A hatalmas vizsgálati minta végül mintegy 6000 embert foglalt magában a négy különböző – karibi-hispanó, izraeli-arab, afroamerikai és észak-európai – etnikumból együttvéve. A kutatók persze nem nézték végig és hasonlították össze ennyi ember teljes genomját, hanem eleve a „gyanús génekre” vadásztak. Abból indultak ki, hogy az Alzheimer-kórra jellemző idegsejtpusztulást a kóros összetételű fehérjezárványok, ún. amiloid plakkok okozzák (a görög-latin amilum, keményítő szóból). Ezek úgy jönnek létre, hogy az amiloid előanyag-proteinből (APP) az idegrendszerre nézve mérgező, béta-amiloid fehérjék hasadnak le és tapadnak össze zárványokká. Ezek már 10-20 évvel a kór első tünetei előtt jelen vannak, és elsősorban a közelükben futó idegrostok pusztulását indítják el.
Mayeux és csoportja olyan géneket keresett, amelyek ezt a folyamatot szabályozzák. Így bukkantak rá a SORL1-re. E gén „kedvező” változatai mintegy megvédenek az Alzheimer-kórtól, azáltal, hogy az amiloid előanyagának „újrahasznosítását” segítik elő. Így az nem hasad szét mérgező formákra, és nem halmozódik fel. A betegségre hajlamosító génváltozatok esetében ez a védelem hiányzik. Ez a gén, úgy tűnik, az „Alzheimer- puzzle” egy kritikus eleme, hiszen mind a négy etnikai csoportnál sikerült igazolni, hogy a SORL1 gén összefügg az Alzheimer-kórral.
A következő lépés annak tisztázása lesz, hogy a SORL1-nek pontosan mely változatai felelősek a betegségért, illetve hogy a késői kezdetű Alzheimer-kóros esetek hány százaléka tulajdonítható a SORL1-nek.
A genetikai háttér felfedezése lehetővé teheti olyan gyógyszercélpontok megtalálását, amelyeken keresztül egyszer az Alzheimer-kór eddiginél sokkal hatékonyabb terápiájára – végül pedig teljes gyógyítására – nyílik mód.
Az eredményeket a Nature Genetics 2007. januári számában közölték.
