Forrás: Erec

Három évvel ezelőtt, mint Ariel Sharon helyettese tartottam itt beszédet, melyben David Ben Gurion 1949-es szavait idéztem: „Amikor arról kellett döntenünk, hogy Izrael egész maradjon zsidó állam létrehozása nélkül, illetve jöjjön létre a zsidó állam a történelmi Izrael hiányos területén, mi az utóbbit választottuk”. Ben Gurion döntése a Függetlenségi háború végén fájdalmas de bátor, szívfacsaró, mégis realista volt. Hazánk szeretett részei, történelmünk bölcsője határainkon kívül maradtak, viszont biztos zsidó többséget garantáltunk Izrael Államában.

Az idő multával az arab gyűlölködés és terrorizmus újabb háborúkhoz vezetett, és körülbelül 40 évvel ezelőtt Izrael ismét nehéz döntés előtt állt: sokan a történelmi Izraelt tartották megvalósítandó célnak. David Ben Gurion, ekkora már mint nyugdíjba vonult politikus úgy döntött, hogy az igazi békéért cserébe Izraelnek le kell mondania a hatnapos háború alatt szerzett területek nagy részéről. Azóta sok minden történt, megállapodásokat fektettünk le, szerződéseket írtunk alá, a nemzetközi és regionális helyzet pedig időközben teljesen megváltozott.  

A Palesztinokkal folytatott véres konfliktus nem ért véget. Ben Gurion hozzáállása fennáll a mai napig, néhány apró változtatással, ami az izraeli kormányok békepolitikáját illeti. Már Izrael megalapításakor Ben Gurion békeszándékkal fordult az arab államok felé; visszautasították, de ő kitartó volt. Én is így teszek Palesztin szomszédaink felé, és remélem, hogy engem nem utasítanak majd vissza.

Teljes szívvel egyetértek Ben Gurion azon állításával, hogy Izrael mindenkori kormánya köteles a békére törekedni: „bűnnek tartanám, nem csak velünk, hanem a jövő generációival szemben is, ha nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt a közös megegyezés érdekében arab szomszédainkkal, és ha a jövő generációi az izraeli kormányt hibáztatnák a béke lehetőségének elszalasztása miatt”.  

Izrael számára ezek nem könnyű idők. Ma, jobban mint a múltban bármikor, természetessé vált számunkra, hogy idejöjjünk, újjászületett államunk alapító atyjának sírjához, hogy ihletet merítsünk belőle. Ha ma kérhetném Ben Gurion tanácsát, szerintem egyetértene velem abban, amit mondani szeretnék mai Palesztin szomszédainknak.

Ti, a palesztin nép, délen és keleten, a Gázai Övezetben, Júdeában és Szamáriában, ma a történelem egyik kulcsfontosságú pillanata előtt álltok. A terror, az erőszak, a gyilkosságok és az izraeli állampolgárok elleni folyamatos támadásotok azzal a veszéllyel fenyeget, hogy ezek a szörnyű erőszak újabb korszaka felé visznek majd bennünket.  A Hamasz, a Dzsihád, az Al-Aksza és valamennyi terrorszervezet határtalan radikalizmusa nem vitt titeket sem közelebb ahhoz a célhoz, melyről tudom, hogy sokatok álma – a Palesztin Állam megalapítása, amely a gazdagság és fejlődés jövője előtt áll, és amely jó szomszédként él majd Izrael Állama mellett.  

Olyan döntések után, melyek elfajuló konfliktusba torkolltak, David Ben Gurion sírja mellől egy másik lehetőséget ajánlok fel. Egy olyan utat, amely új jövőt hordoz magában, mindannyiunk számára. Tegnapelőtt kezdtük. Elindultunk ezen az úton, és remélem ez mindannyiunkat előrébb visz céljaink – a béke, a nyugalom és a bizalom – elérésében. Mi készen állunk az útra és kitartunk, amíg el nem érjük a régóta vágyott megoldást.  

Amennyiben a Palesztin Állam létrejön egy olyan kormánnyal, amely a elfogadja és végigviszi a nemzetközi kvartett útiterv programját és szabadon engedi Gilad Salitot, azonnal meghívom Abu-Mazent egy igazi, nyitott, őszinte és eredményes párbeszédre.  

A párbeszéd keretében, az útiterv programmal összhangban, ti képesek lesztek majd a Palesztin Államot megalapítani, területi folytonossággal Ciszjordániában, teljes függetlenséggel és meghatározott határokkal.  A program keretein belül és Bush Elnök 2004-ben Ariel Sharon miniszterelnöknek címzett levelével összhangban, Izrael határait is meghatározzuk. A határok mások lesznek, mint az Izrael jelenlegi fennhatósága alatt lévő terület határai.

Átérzem a fogolykérdés jelentőségét a palesztin nép számára. Ezennel kijelentem, hogy miután Gilad Salit kiszabadul és visszatér családjához épen és egészségesen, Izrael Állama több palesztin foglyot is elenged majd – beleértve azokat, akiket hosszabb börtönbüntetésre ítéltek el -, hogy ezzel is nőjön a bizalom köztünk, és egyértelmű legyen, hogy valóban a béke a legfőbb célunk. Gilad Salit elrablása előtt is ezt mondtam és nem gondoltam meg magam azóta sem.

Tudom, hogy sok palesztin család könyörög azért a napért, amikor szeretteik hazaérnek végre. Ez a nap talán már majdnem elérkezett.

Úgy hiszem, hogy közületek sokan már belefáradtak a borzalmas árba, amit az utcáitokon működő terror szervezetek szélsőséges erőszakja miatt kell megfizetnetek. Hiszem, hogy közületek sokan új fejezetre vártok véres kapcsolatunk történetében, amelyet együtt kezdhetünk el, talán most már másképp.

A terrorizmus és erőszak leállítása lehetővé teszi majd számunkra, hogy lépések sorozatát kínáljuk fel, amelyeket közösen teszünk majd meg, hogy ezzel is megkönnyítsük a palesztin nép életszínvonalának fejlesztését, amely mélyre zuhant a terror szervezetek ellen vívott védekező hadműveleteink miatt.

Megszüntetjük ellenőrző pontjaink nagy részét és nagyobb mozgás-szabadságot biztosítunk embereknek és javaknak mindkét irányba. A Gáza Övezet határátkelőinek működését leegyszerűsítjük és humanitárius segélyek céljára felszabadítunk palesztin pénzeket.

Segíthetünk egy gazdasági rehabilitációs terv megtervezésében mind a Gázai Övezetre, mind Ciszjordániára nézve.  Ipari zónák megépítésében is segíthetünk a nemzetközi közösséggel karöltve, hogy munkahelyeket teremtsetek és mindenki számára elérhetővé váljon a tisztességes megélhetés lehetősége, ezzel megszabadítva titeket az izraeli munkaerőpiactól való függéstől.  

Segítségét kérjük majd azoknak a szomszédos arab államoknak, amelyek szintén a köztünk lévő békét akarják elérni, ideértve Jordániát, Egyiptomot, Szaud-Arábiát és a Perzsa Öböl államait, hogy nyerhessünk tapasztalataikból és támaszt kaphassunk a közvetlen tárgyalások során.  

Pozitívak az onnan jövő visszajelzések, hiszen ott is sokan Izrael Állam elismerésére és a kapcsolatok normalizálására törekszenek, beleértve a  szaúdi béke kezdeményezéseket is. Szeretnék mindent megtenni, hogy kapcsolataink elmélyüljenek ezekkel az országokkal, és hogy támogassák a köztünk és a palesztinok közti közvetlen párbeszédet.   

Mi, Izraelben készen állunk jelentős területek elhagyására. Számunkra ez roppant nehéz, felér szinte a Vörös Tenger ketté osztásával, de az igazi békéért cserében elviseljük.  

A terrort és az izraeli állampolgárok elleni támadásokat meg kell állítani. Ismerjétek el azon jogunkat, hogy békében és nyugalomban élhessünk mellettetek. Ha ti készen álltok, akkor mi is. Izrael Állama erős ország. Ne tévesszenek meg időnkénti belső viszályaink, politikai játszmáink. Erőszakos harcban nyerni fogunk, bármilyen hosszú és bármilyen sok áldozatot követel meg. Még akkor is, ha az életszínvonalunk vagy az életminőségünk sínyli meg. Izrael már bebizonyította erejét és ma is készen áll, hogy újra megtegye. Ne állítsatok minket újra ilyen helyzetbe. Az eredmény csak rombolás és pusztulás lesz, amely a teljes reménytelenséghez vezet.

A múltat nem lehet megváltoztatni és a konfliktus áldozatait nem lehet föltámasztani. Egymás hibáztatása haszontalan szójáték, hiszen a „történelmi számlát” nem lehet kiegyenlíteni. Ma csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk megakadályozni a jövőbeni tragédiákat és a fiatalabb generációkat az új élet reményében neveljük fel. Tegyük le a fegyvert és fogadjuk el egymást, bízzunk egymásban és legyen a dialógus köztünk közvetlen.

Innen,  a Cin-szakadék mellől, amit David Ben Gurion választott magának és feleségének sírhelyként, Izrael Állama a békére hív fel titeket. Reméljük most pozitív válasz érkezik.

Nyugodjanak David és Paula Ben Gurion békében, legyen emlékük örök.

BreuerPress-info

(Fordítás angolról:

Turris Babel Kft)