Forrás: NOL

Konferencia Kisbarnaki Farkas Ferencről

Népszabadság * Hovanyecz László * 2006. december 14.

Kisbarnaki Farkas FerencKép: LEXIKON.KATOLIKUS.HU A katonai rehabilitációról rendezett tegnap konferenciát a Honvédelmi Minisztérium és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum. A téma konkrétan Kisbarnaki Farkas Ferenc vitatott rehabilitációja volt.

A rendszerváltozás meghatározó esztendeje, 1989 óta több mint ötezer, 1945 és 1963 között jogtalanul elítélt katonát rehabilitáltak. A rehabilitációt hosszú, minden lehetséges szempontot figyelembevevő folyamatként jellemezte – mondta Holló József, a Hadtörténeti Intézet főigazgatója azon a tegnapi konferencián, amely végül is döntő részt Kisbarnaki Farkas Ferenc körül forgott.

Zinner Tibor, a Legfelsőbb Bíróság kabinetfőnöke bevezetésként leszögezte, hogy a média a rehabilitációs ügyeket felelőtlenül kezeli: alapos tájékozódás nélkül mond ítéletet róluk.

Szakály Sándor, a magyar katonai elit egyik legkiválóbb ismerője viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a legfelső katonai vezetés jó része a háborút követően nem tudta felmérni, mi történik az országban. Sokan úgy gondolták, hogy bármilyen rendszer következik, szükség lesz rájuk. Hiszen a Monarchia hadseregéből a Tanácsköztársaságéba, s onnan a Horthy rendszerébe szinte zökkenőmentesen léptek át. Jellemző, állapította meg, hogy Kisbarnaki Farkas 1945 májusában felajánlotta a szolgálatait a kormánynak.

Kisbarnaki Farkas Ferenc pályafutásáról Kovács Tamás, a Holokauszt Emlékközpont csoportvezetője, illetve Bonhardt Attila, a Hadtörténelmi Levéltár és Irattár igazgatója tartott előadást. Az 1892-ben született katonatiszt az első világháború után a cserkészet szervezésében szerzett érdemeket. Így került kapcsolatba Teleki Pállal, aki vele rendeztette meg 1933-ban a gödöllői cserkész-dzsemborit, s miután ennek óriási volt a sikere, rábízták 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus megrendezését is, amiért pápai kitüntetést is kapott. A háborúban inkább angol-, mint németbarátnak mutatkozik. A német megszállás után Kovács szerint embertelenül viselkedett mind a civilekkel, mind katonáival.

Két igen és két nem

Bonhardt nem így látja. Tény, hogy Horthy Kisbarnaki Farkasra erősen számított a háborúból való kiugrás esetén. Miután ez nem sikerült, került be a Szálasi-féle katonai vezetésbe. Ott kapott vezérezredesi rangot, amelyet azonban még Horthy irányzott elő számára. Kisbarnaki Farkas számláját ebben az időben két dolog terhelte meg. Az egyik: az úgynevezett országos elhelyezési kormánybiztosi funkciót töltötte be. A másik: részt vett egy katonai bíróságban, amely halálos ítéletet is hozott, bár azt nem hajtották végre. Bonhardt szerint a tábornokot 1950-ben nem háborús, hanem háború utáni – emigrációs – szerepéért ítélték el.

A Népszabadság két történészt kérdezett meg Kisbarnaki Farkas rehabilitációjáról. Sipos Péter szerint a Szálasival együttműködő tábornok sem történelmileg, sem politikailag nem rehabilitálható. Szakály Sándornak viszont az a véleménye, hogy Kisbarnaki Farkast 1950-ben koncepciós perben ítélték – távollétében – életfogytiglani börtönbüntetésre. Jellemző, hogy a katonai per – amelybe Kisbarnaki Farkast csak kirendelték – bíráját soha nem vonták felelősségre. A tábornok rehabilitálása Szakály szerint tehát jogos.