Forrás: Népszava

A vészkorszak utóéletének egy alig ismert fejezetéről szól a Holokauszt Emlékközpont tegnap megnyílt új időszaki kiállítása, mely 2007. március 25-ig látogatható. A tárlat kísérletet tesz arra, hogy bemutassa: milyen körülmények várták Magyarországon 1945 és 1947 között a hazatérés mellett döntő egykori deportáltakat és elhurcoltakat, a holokauszt túlélőit.

A Páva utcai Holokauszt Emlékközpont zsinagóga épületének karzatán tegnap megnyílt kamarakiállítás a vészkorszak túlélőinek hazatéréséről és fogadtatásáról szól. A tárlatot Gombár Csaba szociológus nyitotta meg, felidézve a második világháborúra és a holokausztra való emlékezés nehézségeit. Hiszen – mint megfogalmazta – ma épp oly elképzelhetetlen európai országok közti háború, mint az első világháborút megelőző boldog békeidőkben volt. Ráadásul a háborúból hazatérők – ma már jól ismert poszttraumás sokk következtében – nem vagy nehezen tudták kibeszélni az átélt szörnyűségeket. Melankóliának vagy szakszerűbben depressziónak nevezhetjük azt az állapotot, ami a legtöbb felszabadult, megszabadult embereket eltöltötte, az eufória helyett. Fokozottan igaz ez – vélekedett a szociológus – a holokauszt túlélőire, akiknek hallgatását az is fokozta, hogy itthon nem várta őket megértő közeg.

A faji alapon üldözött zsidók és romák, valamint más politikai, vallási okok miatt elhurcolt személyek fenyegetettsége a koncentrációs és munkatáborok felszabadítása után nem szűnt meg. Éhség, betegség gyötörte őket, hazatérésük pedig esetenként hónapokig eltartott. Bernáth Lászlónak, lapunk publicistájának tollából nemrég megjelent – s a közeljövőben németül is megjelenő -, Időmozaik című ­vissza­emlékezéseinek is fontos motívuma, hogy míg a többi nemzet fiainak hazaszállítását a koncentrá­ciós táborok felszabadulása után az illető országok megszervezték, a magyarok, úgy tűnt, elfelejtkeztek a deportáltakról. Épp a hazaszállítás kérdéseiről szól a tárlat első tablója.

A számos veszély között hazatérteknek Magyarországon újabb nehézségekkel kellett számolniuk: a személyes, családi tragédiákon túl sokuk otthonába 1944-ben beköltöztek, és az új lakók nem voltak hajlandók az ingatlanokat visszajuttatni tulaj­donosaiknak. Voltak olyan települések – köztük Miskolc, Ózd, Pécs, Sajószentpéter, Kunmadaras -, ahol a visszatértek ellen a helyi lakosság pogromot rendezett. Mindezekről dokumentumokkal emlékezik meg a kiállítás. Mint ahogy arról is fotók, határozatok, törvényszövegek, különféle igazolások, igazolványok vallanak, hogy a demokratikus kormány és különféle segélyszervezetek, elsősorban az amerikai központú Joint és az 1945 tavaszán alakult regisztrációs és segélyszervezet, a Magyarországi Zsidók Deportáltakat Gondozó Országos Bizottsága hogyan igyekeztek törvényileg, erkölcsileg és adományok formájában segíteni a túlélőket. A pártállami diktatúra kiépítésével ugyanakkor a holokausztot politikai okokból elhallgatták, és ezek a szervezetek 1950-ig fokozatosan megszűntek. A kárpótlás elmaradása sem segített a holokauszt sebeinek beforrasztásában. Többek között ennek köszönhető, hogy hatvan-hetvenezer – főleg ­fia­tal – választotta az emigrációt. Voltak akikre a táborok felszabadulása után további szenvedések vártak a szovjet munkatáborokban.

A Visszatérés – újrakezdés című tárlat írásos és fotódokumentáció, valamint korabeli tárgyak bemutatásával igyekszik emléket állítani annak is, hogy 1945 és 1947 között a Magyar Országgyűlés huszonegy diszkriminatív törvényt és több száz rendeletet helyezett hatályon kívül. A sorból kiemelkedik az 1946. évi XXV. törvénycikk a magyar zsidóságot ért üldözés megbélyegzéséről és következményeinek enyhítéséről. A kiállítás e törvény megszületésének 60. évfordulójára készült.

Hamvay Péter

Keretes cikkek

Tudományos emlékülés

Visszatérés – újrakezdés címmel tudományos emlékülés is kapcsolódik a most megnyílt tárlathoz november 23-án, csütörtökön a Holokauszt Emlékközpontban. Az emlékülésen az elnök, Ungváry Krisztián megnyitója után a következő előadásokat hallgathatja meg a közönség: Stark Tamás: Adatok a holokauszt magyarországi áldozatainak számáról. Tóth Judit Mária: Az üldözöttek jogi rehabilitációja – az első lépések. Szita Szabolcs: A visszatért deportáltak, munkaszolgálatosok helyzete 1945-1946-ban. Botos János: Az izraelita származásúak, vallásúak rehabilitációja. Kovács Tamás: Menni vagy maradni? A tudományos emlékülést megelőzően és követően lehetőség nyílik a Holokauszt Emlékközpont állandó és időszaki kiállításának a megtekintésére, kötetlen beszélgetésre.

Podhorányi Zsolt