Magyar Írószövetség: máma már nem hasad tovább?
A legfrissebb események hatására tovább bomlik a Magyar Írószövetség. Ezúttal az október 23-án elfogadott nyilatkozat után jelezte két neves költő, író, Sumonyi Zoltán és Baranyi Ferenc, hogy nem kíván tovább tagja maradni a szervezetnek. Vitányi Iván és Radics Viktória nem a széles sajtónyilvánosság előtt, hanem magánlevélben jelezte a szövetségnek, nem kíván a szervezet tagja lenni – tudtuk meg L. Simon Lászlótól, az írószövetség titkárától.
Az írószövetség a forradalom ünnepén nyilvánosságra hozott inkriminált közleménye így szól: „A magyar szabadság napján, október 23-i nemzeti ünnepünkön Budapest belvárosában – a Kossuth Lajos téren és másutt – útelzáró torlaszok, rohamrendőrök sorfalai vártak a főváros lakóira. Az MTI tudósítása szerint brutális rendőri közbeavatkozások emlékeztették arra a tüntetőket, hogy milyen napra virradt Magyarország. A Magyar Írószövetség ünnepi közgyűlése mély megdöbbenéssel fogadja a városból érkező híreket. Tiltakozunk. Követeljük a rendőri erőszak azonnali beszüntetését. Követeljük a túlkapások kivizsgálását, a felelősök felelősségre vonását.” Baranyi Ferenc szerint a szöveget akár a legnagyobb jobboldali párt is megfogalmazhatta volna. Hiányolja, hogy a közlemény egyetlen szót sem szól az ünnepet meggyalázó nyilas zászlók alatt őrjöngő „forradalmárokról”, akik a rendőri intézkedéseket szinte kikényszerítették – áll a költő lapunkban megjelent, Kalász Mártonnak címzett nyílt levelében. A költő a választmány október 16-i közleményét is kifogásolta: mely csupán „a miniszterelnök és a koalíciós pártok hazug szavait és tetteit ítéli el”, de a nem kevésbé hazug ellenoldal nem kevésbé lélekmérgező szavait és nemzetellenes tetteit egyetlen félmondat erejéig sem említi.” Vitányi Iván a Népszava megkeresésére elmondta, már két és fél éve, a Döbrentei-beszéd idején ki akart lépni a szövetségből, ám akkor fontosabb dolgai miatt elfelejtette megtenni. A két nyilatkozatot olvasva azonban most megírta az elnöknek a kilépését megfogalmazó levelet. A parlamenti képviselő szerint az írószövetségnek nem feladata, hogy politikával foglalkozzék. „Ott vannak arra a pártok.” Különösen nem ilyen durva, autoriter módon kell egy szakmai szervezetnek a politikai kérdéseket kezelni – fogalmazott az író, szociológus.
Igazság szerint már a kilencvenes években bekövetkezett a szakadás a reprezentatív írószervezetben, amikor megalakult a Szépírók Társasága, mely ma 240 tagot számlál. A Rákosi-rendszerben alapított Magyar Írószövetséget ekkor érte el a rendszerváltás, s képződött le politikai pluralizmus az írói érdekvédelmi szervezetek terén is. A Szépírók Társaságának tagjai jórészt – tompítandó a feszültséget – megtartották írószövetségbeli tagságukat. A nagy szakadás akkor következett be, amikor a szövetség választmánya nem határolódott el Döbrentei Kornél 2004. január 11-én a Tilos Rádió előtt elmondott beszédétől. A kilépés okaként az elsőnek megszólaló író, Parti Nagy Lajos akkor azt írta: „A többi szónokhoz végképp semmi közöm, hála istennek, ha csak annyi nem, hogy egy országban élünk, közös a hazánk, viszont Döbrentei kollégával, ugyan érintőlegesen, de mindmáig egy írószövetségbe, nevezetesen a Magyar Írószövetségbe tartozom. Illetve tartoztam, mert ezennel a szervezetből kilépek. Ok, beszéd, nyilatkozat, s nem csak a nevezett kollégáé, lett volna korábban is bőven, most szakadt el a cérna. Most szakadt elebb.” A később kilépő 144 író akkor már jórészt nem vett részt az egyre inkább jobbra tolódó szervezet munkájában. Így a beszéd, illetve az elnökség elhatárolódásának hiánya, valójában csupán egy út végét jelentette.
Döbrentei a Tilos Rádió előtti beszédében többek között azt mondta: „Van akaratunk és késztetésünk tiltakozni a népünk megsemmisítésére törekvő, vallási köntösben folytatott engesztelhetetlen háború ellen! A magyarság erkölcsi holokausztja ellen, amelyet álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk valódi – vezényelnek. Itt és most, ahol kétezer év után a keresztényüldözés parancsa ismételten kimondatott, még ha percemberke fiók-Heródesek által is.”
Kalász Márton végzetes hallgatásával nem csak világhírű tagjainak jó részét veszítette el az 1956-ban elévülhetetlen érdemeket szerzett Magyar Írószövetség, hanem megfeneklett a Hiller István kulturális miniszter által kezdeményezett irodalmi kerekasztal-tárgyalás is. A kezdeményezés – ha sikerrel jár – akár a filmtörvényhez hasonló, jogszabályi védelmet is biztosított volna a szakmának.
Két és fél év után, idén ősszel ismét nem irodalmi, hanem politikai kérdésekről szólnak a Bajza utcából érkező hírek. Kalász Márton, épp úgy mint 2004 tavaszán, most sem akarja érteni, miről van szó. Az írószövetség elnökét hétfőn – amikor Baranyi Ferenc kilépő nyilatkozata napvilágot látott – telefonon megkerestük, kérve, reagáljon az esetre. A szövetség vezetője elmondása szerint nem olvasta a lapunk hasábjain megjelent nyílt levelet, és munkatársunktól értesült annak tartalmáról. Sérelmezte, hogy nem kapta meg személyesen azt. Az általunk ismertetett szövegre nem kívánt reagálni, csak annyit: sajnálja, hogy Baranyi Ferenc művésztársa, barátja nem kereste őt meg, hanem először a nyilvánossághoz fordult. Majd kijelentette, az írószövetséget következetesen bírálják, támadják, ha közéleti állásfoglalást tesz közzé, míg a másik oldalon bárki hangot adhat magánvéleményének. Mikor emlékeztettük a költőt, hogy az írószövetség mintegy ezer tagja nevében nyilvánított aktuálpolitikai véleményt, még elmondta, hogy az 56 tagú választmánynak is lehet magánvéleménye, majd lecsapta a kagylót. L. Simon László, az írószövetség titkára bőbeszédűbb volt, a költő elmondta, személy szerint nagyon sajnálja, hogy többen kiléptek a napokban az írószövetségből. Szerinte azonban a szervezetnek nemcsak a demokrácia adta joga, hanem hagyományait tekintve kötelessége is véleményt nyilvánítani. L. Simon szerint bár tisztában voltak vele, hogy politikai olvasata van a választmány közleményének, szándéka szerint az mégsem aktuálpolitikai, hanem morális üzenetű. A kilépések tükrében is úgy véli, a választmány helyesen cselekedett. Hangsúlyozta, a balatonőszödi beszéd után több tagjuk megkereste az írószövetség vezetését, szólaljon meg, ám ők úgy döntöttek, hogy az önkormányzati választásokig nem fejtik ki véleményüket a miniszterelnök szavairól, épp azért, mert nem kívánnak a választási küzdelembe, az aktuálpolitikába belefolyni. Különösen abszurdnak véli a titkár Sumonyi Zoltán szavait, miszerint az írószövetség célja a kormány megbuktatása lett volna. Sőt épp a kormány az, amely anyagilag ellehetetleníti az írószövetséget költségvetésük egyharmaddal való csökkentésével.
Megkérdeztük a másik írószervezetet, a Szépírók Társaságát, mit gondolnak az írószövetség kommünikéjéről: Csaplár Vilmos elnök elmondta, nem alakítottak ki álláspontot a dokumentumokról, miként az aktuális politikai helyzetről sem. „Mert nem feladatunk! Tagjainknak van véleménye mindkettőről, melynek hangot is adnak nyilatkozataikban, írásaikban, s ez így van rendjén, de a szervezetnek nincs hivatalos véleménye”
Keretes cikkek
Kilépők ideje
A Magyar Írószövetség választmánya úgy foglalt állást, hogy nem foglal állást a választmány egyik tagjának hol burkolt, hol nyílt antiszemita megnyilvánulásaival kapcsolatban. A gyűlöletkeltést az egyik tolerálható demokratikus véleménynek tekinti a többi között, és ezzel védőernyőt bocsátott fölé. Azzal, hogy nem kiutasította sorai közül, hanem demonstratívan megvédte kirekesztő szellemiséget képviselő tagját, éppen az általa alapértéknek deklarált véleményszabadság alapjainak aláásásához nyújt segédkezet. Állt 2004 tavaszán a 144 író által aláírt nyilatkozatban. Ágoston Vilmos, Balla Zsófia, Barna Róbert, Báthori Csaba, Békés Pál, Benedek István Gábor, Beney Zsuzsa, Bikácsy Gergely, Borbély Szilárd, Bozsik Péter, Csordás Gábor, Csuhai István, Dániel Ferenc, Darvasi László, Dérczy Péter, Esterházy Péter, Esze Dóra, Fabó Kinga, Fejtő Ferenc (Párizs), Fogarassy Miklós, Földényi F. László, Földes Anna, Gács Anna, Garaczi László, Gera Judit, Gerevich András, Gergely Ágnes, Grendel Lajos (Pozsony), Györe Balázs, Hévizi Ottó, Horgas Béla, Kamarás István, Kántor Péter, Kántor Zsolt, Kardos András, Károlyi Csaba, Kartal Zsuzsa, Kelecsényi László, Kemény István, Keresztury Tibor, Komoróczy Géza, Konrád György, Kornis Mihály, Kovács András Ferenc (Kolozsvár), Kőbányai János, Kőrössi P. József, Krasztev Péter, Kukorelly Endre, Kurdi Imre, Láng Zsolt (Kolozsvár), Lengyel Balázs, Margócsy István, Megyesi Gusztáv, Mesterházi Márton, Mesterházi Mónika, Mezei András, Mihályi Gábor, Nagy András, Németh Gábor, Oravecz Imre, Hans-Henning Paetzke (tiszteletbeli tag), Pályi András, Rácz Péter, Radnóti Sándor, Sándor Iván, St. Auby Tamás, Szakács Eszter, Szántó T. Gábor, Székely Magda, Szijj Ferenc, Szilágyi Ákos, Szilágyi Júlia (Kolozsvár) Szilasi László, Tábor Ádám, Tábor Eszter, Takáts József, Tamás Gáspár Miklós, Tolnai Ottó (Újvidék), Ungváry Rudolf, Vámos Miklós, Váncsa István, Végel László (Újvidék), Veres András, Wirth Imre. A korábban már kilépettek közül: Balla D. Károly (Ungvár), Bojtár Endre, Görgey Gábor, Kálnay Adél, Kertész Ákos, Koppány Márton, Nádas Péter, Nyerges András, Parti Nagy Lajos, Polgár Ernő.
Az írószövetség nem politikai párt
Kukorelly Endre író, aki a Döbrentei-beszéd idején mondott búcsút az írószövetségnek, a Népszava kérdésére elmondta, nem baj, ha egy szervezet politizál. Sőt a demokrácia alapja épp az, hogy emberek saját érdekeik védelmére szervezeteket alakítanak, s ezek részt vesznek a politikai térben, véleményt nyilvánítanak. Az érdekvédelem – jelesül az íróké – csak erősebb lesz azáltal, hogy több alakulat van a közélet porondján. Ugyanakkor az írószövetség aktuálpolitikai szagú nyilatkozatai problematikusak – véli az író. Méghozzá azért, mert tagjai nevében nyilatkoznak politikai kérdésekről. S ehhez nincs joguk. Hiszen nem egy politikai pártról van szó, ahol a megfelelő testületek verdiktjeinek kötelező erejük van a tagokra. A szakmai szervezetben nincs pártfegyelem! – tette hozzá az író.
A küldetés
A Magyar Írószövetség küldetése: A Magyar Írószövetség a magyar irodalom és a magyar írótársadalom szolgálatát vállalja. Képviselni kívánja az irodalom és az írók érdekeit… A magyar kulturális diplomácia egyik műhelyeként alakítja kapcsolatait más országok, mindenekelőtt a szomszédos közép-európai országok irodalmi szervezeteivel. A széttagoltságban élő magyar irodalom szellemi és szervezeti egységének szolgálatában ad otthont a kisebbségi létben és szórványokban élő magyar íróknak, bárhol is éljenek a nagyvilágban. És minthogy a magyar irodalom sok évszázados története során mindig a magyar nemzet képviselőjeként, a nemzeti identitás védelmezőjeként lépett fel, az írószövetség a magyar közéletben is feladatokat vállal: erősíteni kívánja a demokratikus berendezkedést és az európai normáknak megfelelő politikai kultúrát.
A politikai tér erodálta a megszólalót
Podmaniczky Szilárd, aki írásaiban korábban gyakran tűzött tollhegyre politikai kérdéseket, lapunknak nyilatkozva elmondta, megváltozott a viszonya a szcénához. „Három-négy év óta felhagytam a politikai publicisztikával. Azt hiszem, egy író embernek be kell látnia azt, hogy ezen a területen a szónak irodalmi, vagy ha úgy tetszik, nemes értelmében nincs többé értelme, a politikai tér teljességgel erodálta a benne megszólalót és a nyelvét. Egy írónak nem szabad ilyen értelmét vesztett dolgokkal foglalkoznia. Nem a szó pusztába kiáltása a feladata, ha van, hanem akkor inkább az, hogy leírja azt a kort, amelyben él. Hogy megváltoztassa, vagy jelentős hatással legyen rá, arról akár le is mondhat. Ebben a kontextusban talán érthető, ha azt gondolom, hogy nem csak az íróknak, hanem az írószervezeteknek sincs sok értelme aktuálpolitikával foglalkozni, legalábbis az érdekképviseleten túl. Ebből a szempontból mindegy is, hogy mi a véleményem az írószövetség nyilatkozatairól, amelyeket, bevallom, nem kísértem figyelemmel. Mert írtam.”
