Forrás: Magyar Hírlap

Ha a politika kitart a reformok mellett, abból vagy polgárháború lesz, vagy politikai diktatúra – állítja Szalai Erzsébet szociológus, egyetemi tanár, a kritikai baloldal jeles alakja. Szerinte külső megoldás kell: ha Brüsszel enyhít az uniós kötelezettségeinken, kisebb lesz a nyomás is.

szále lászló

– Sok ember őszinte tanácstalansággal töpreng magában: mi történik most? Én is ezt kérdem, mi van a felszín alatt, mik az igazi okok?

– A kapitalizmus általános válságban van, s ez a válság a félperifériás országokban, amilyen hazánk is, még erősebben mutatkozik meg, mint az érett demokráciákban.

– Miért sújtja jobban a félperifériát ez a válság?

– Azért, mert gyengék azok a társadalmi erők, amelyek a globális tőkével szemben állhatnának, s korlátozhatnák valamiképpen féktelen mohóságát. Ezekben az országokban gyenge a politikai elit és a civil társadalom is. A politikának lényegében megszűnt a nemzetgazdasági háttere, hiszen nemzetgazdaság sincs. Amit így hívunk, annak a túlnyomó részét a külföldi tőke uralja.

– De hát az erőviszonyok eddig is ilyenek voltak.

– Igen, de úgy látszik, a Gyurcsány-csomag és a hazugságbotrány szikrája kellett ahhoz, hogy a neoliberális gazdaságpolitika által keltett társadalmi feszültség robbanjon. Ez a gazdaságpolitika oly mértékben szaggatja szét a társadalom élő szövetét, hogy már régen várható volt, ez ellen a nép védekezni fog. Minthogy a neoliberális reformokat a magát baloldalinak nevező párt kormányai hajtják végre, szinte evidens, hogy az ellencsapás a jobb és a szélsőjobb felől jött.

– Miért a baloldal hajtja végre a reformokat, szükségszerű volt ez?

– Mert ez a párt túlkompenzál, mindenáron bizonyítani akarja az állampárti múlttal való szakítást. Szerintem ha valóban baloldaliak lennének, hosszú-hosszú időre távol tartanák magukat a hatalomtól.

– A legújabb megszorításokat miért nem viselte a nép éppoly birkatürelemmel, mint az eddigieket?

– Egyrészt azért, mert a 16 év megpróbáltatása után túl nagy volt a feszültség. Másrészt a Gyurcsány-csomag még a Bokros-csomagnál is jóval keményebb. A hazugságbotrány csak a katalizátor volt. A félperifériás rendszerekbe bele van kódolva a politikai hazugság. A politikai elit roppant gyenge a gazdasági elithez képest, de nyilván nem kampányolhat úgy, hogy kérem, most nem a Kánaán jön, hanem keményen és általánosan megszorítunk, mert a tőke ezt parancsolta.

– Ha a politika ilyen gyenge, hogy fogja végrehajtani a reformjait?

– Ha kitart mellette, abból polgárháború lehet. S van egy olyan félelmem, hogy a folyamatok végül is a diktatúra felé sodornak bennünket.

– Diktatúra demokráciában?

– Meg vagyok róla győződve, hogy a nemzeti össztermékkel arányos költségvetési hiányt szűk három év alatt a jelenlegi kilenc-tíz százalékról háromra nem lehet levinni politikai diktatúra nélkül. Franciaországban hatról négy százalékra vitték le másfél év alatt, az sem ment lázadások nélkül. Nem kell feltétlenül nyílt diktatúrára gondolni, elképzelhető úgy is, hogy megmarad, de formálissá válik a többpártrendszer, hogy korlátozzák a szólásszabadságot, persze csak burkoltan.

– És milyen színű diktatúra van kilátásban?

– Ha Gyurcsány végigvinné a reformdiktatúrát, akkor nyilván baloldali-liberális mezben tenné. A másik eshetőség a nemzeti elzárkózást eredményező jobboldali diktatúra, mely ma már teljesen nyilvánvalóan nyitott a szélsőjobboldal, a fasiszta eszmék felé.

– Miből gondolja ezt?

– A mostani tüntetéseken bizonyosan sok jó szándékú fiatal vett részt, de arra is sor került, hogy felolvasták az úgynevezett zsidó politikusok nevét. Egy olyan országban történt ez, ahonnan hatvan éve hatszázezer zsidót hurcoltak el.

– Ha választanom kellene, egyiket sem választanám. Milyen lehetőség van még?

– Belső megoldást nem látok. Brüsszelnek rá kellene döbbennie, hogy 2009-re nem tudjuk teljesíteni az általa előírt vállalásokat. Az EU-nak sem érdeke diktatúrákat kreálni tagállamaiban, és nem lehet érdekelt az állandó forrongásokban sem. Be kell látni, hogy a maastrichti kritériumoknál vannak fontosabb dolgok is, ráadásul a betartásukra való igyekezet egész Európában évek óta fékezi a növekedést.

– Ez világos és logikus…

– Igen, de a kapitalizmus válságának lényege éppen az, hogy a gazdasági elit képtelenné vált saját hosszabb távú érdekeinek felismerésére. Ma gyakorlatilag saját létfeltételeit zabálja fel.

– És itthon mit kellene a szemben- álló feleknek felismerniük?

– Hogy nem szabad tovább mélyíteniük a politikai, gazdasági és morális válságot. Ezt ma még az értelmiség sem érzi át teljes felelőséggel. Itt az ideje, hogy minden világmegváltó reformdiktátor tudomásul vegye, a társadalom nem egy mechanikus gépezet, amelybe csak úgy bele lehet vágni minden következmény nélkül.

– Akkor most kiknek kellene irányítaniuk az országot?

– A parlamenti választások eredményét nem lehet megkérdőjelezni, veszélyes útra lép, aki ezt teszi. De azt látom, hogy itt egy kétszemélyes pszichológiai dráma is zajlik. A két ember rendkívül hasonló karakterű. Kiváló a kommunikációs képességük, de igazi belső értékek nem vezérlik őket. Egyetlen vezérlőelvük a hatalom. És nem ismerik föl a hatalomérvényesítés korlátait. Tragikomikus, hogy Gyurcsány Ferenc még most is tartja magát a csomagjához, és még pártelnök is akar lenni. Miként az is, hogy Orbán Viktor még ma is, a jelen helyzetben teljesen abszurd módon, adócsökkentésről beszél. n