Forrás: Népszava

Sajátos beszámolót tett közzé internetes naplójában Polgár Tamás, aki Tomcat néven vált ismertté, miután több politikai jellegű botrány részese volt az elmúlt hónapokban. Tomcat korábban az úgynevezett „Mortimer-ügy” kapcsán vált közéleti szereplővé, amikor egy cigányfiú leszúrása miatt szervezett rasszizmus elleni tüntetés helyszínén „Cigányokat bántani tilos!” feliratú táblával és „Támogatom a világellenes zsidó összeesküvést” feliratú pólóban jelent meg. Polgár Tamás a Szabadság téri ostromnál is jelen volt, sőt saját internetes naplója szerint tevékeny részese is volt a vandalizmusnak. Lapunk az alábbiakban szó szerinti részleteket közöl a terjedelmes bejegyzésből:

„Nesze neked, Gyurcsótány, ezt próbáld a szőnyeg alá söpörni! Megtörtént, ami 1956 óta nem. Megmozdultak a magyarok, és akárhogy csőcselékezik a TV2, meg törvényes keretekről pampognak a politikusok, bizony odacsaptunk, nem lehet többé Európa lábtörlőjeként kezelni (…) A tömegen keresztülfurakodva begyűjtöttem pár kézfogást és vállveregetést és valahogy elvergődtem a tribünig. Régi ismerősökkel találkoztam ott: Toroczkai Laci és a HVIM-esek biztosították a hangcuccot, de ott voltak páran a Jobbik vezérkarából is, valamint különféle nemzeti mozgalmak és hasonlók prominens tagjai (…) futva jött vissza Toroczkai, és már mondta is, mi történt, (…) mire a tömeg szinte egy emberként átvonult a Szabadság térre (…) aztán elsétáltam a szovjet emlékműhöz, és láttam, hogy a srácok tényleg kezelésbe vették. (…) Fogtam magam, taxiba ültem, és rövidesen egy vasfűrésszel és egy húszkilós samuval tértem vissza. Akkor már vagy százan állták körbe az emlékművet. Mindjárt ki is kapták a kezemből a szerszámokat, és azzal estek a rusnya kőoszlopnak (…) S a gyalogság mögött, páncélozott tömegoszlató kocsi araszolt (…) Közben kőzápor zúdult a járműre, bár ennek sok értelme nem volt, lévén páncélozott. „Borítsuk fel!” – ordítottam (…) A Kárpátok bércein ezen az éjszakán felsütött a nap, legyen ez bármilyen bornírt képzavar (…) Kongó folyosókon jártunk, az ajtókon ismert nevek, műsorok címei – de sehol senki. Csakhamar kitaláltuk, hogy az egyik srác által cipelt, jókora magyar zászlót ki kellene tűzni az épület legtetejére (…) A homlokzatra a lefelé vezető lépcső ablakát választottam ki, ami egy kicsit kitört, de úgyse ismerem be, hogy én voltam, tanú meg nincs. Üvegszilánkokkal rögzítettem a zászlót, amelynek megjelenésére odalent harsány éljenzés tört ki. Apró kis hülyeség, de azért valakinek ezt is meg kellett csinálnia (…) Odakint már oszladozott a tömeg. A csata megvolt, győztünk, mit csinálnánk már itt tovább.”

Népszava-információ