Forrás: ÉS

Ungváry Rudolf

A fegyveres SS már csak hab a tortán

Grass nem hatvan év után törte meg a hallgatást. Amerikai hadifogolyként már 1946-ban aláírta, hogy a fegyveres SS tagja volt.1 Letagadhatta volna, mert tizedese tanácsára már fogságba esése előtt átöltözött Wehrmacht-egyenruhába.2 Robert Schindel osztrák író társaságának 1990-ben hosszan mesélt a fegyveres SS-ben eltöltött időről.3 “Ezt teljesen elfejtettem!” – nyilatkozta minap.4 Az emlék tehát nem volt elfojtva, miközben bevallásának emléke folyton elfojtódott. Valójában ugyanis a fegyveres SS-beli tagság teljesen lényegtelen.

Mindarról, amiért a fegyveres SS-t mint testületet Nürnbergben konkrétan elítélték, a kortársak túlnyomó többsége mit sem tudott. Nem tudott róla például a több ezer magyarországi németek többsége, akiket a fegyveres SS-be soroztak, mert a legutolsó népszámláláskor német nemzetiségűnek vallották magukat. Szívesebben is vonultak be olyan hadseregbe, ahol a saját anyanyelvüket beszélhették – ahogy egy erdélyi, felvidéki vagy délvidéki magyar is szívesebben szolgált a magyar, mint az őt mindenáron asszimilálni akaró idegen nyelvű hadseregben. A nürnbergi ítélet ugyan nem vonatkozott a Magyar Honvédségre, de 1945 után a szomszéd államokban azokat a magyarokat is bűnözőkként kezelték, akik a honvédség tagjai voltak.

Nem tudtak róla azok az 1944 őszén katonakötelessé vált magyarok, akik a magyar hadsereg helyett a fegyveres SS-t választották, mert jobb és emiatt lényegesen hosszabb ideig tartó kiképzésre számítottak, remélve, hogy ezáltal a háború befejezéséig esetleg kihúzhatják a bevetést (úgy vélték, magyar katonaként nagyobb az esélyük arra, hogy ágyútölteléknek használják fel őket). Még ama francia, spanyol, dán, belga, holland, norvég, szlovák, horvát SS-önkéntesek többsége sem tudott a bűntettekről, akik hitük szerint az európai civilizáció védelmében fogtak fegyvert az “ázsiai hordák” ellen.

Ostoba vagy álszent dolog pusztán azon fennakadni, hogy valaki a fegyveres SS tagja volt. Ez azoknak a felháborodása, akiknek a fejében a demokratikus gondolkodás, a szabadság és az egyenlőség valójában kínkeserves eszménye pusztán mint valami elemista morális szorzótábla működik, és az ebből következő klapanciahalmazt böfögik fel erkölcsi következtetések formájában. Antifasizmus mint előítélet.

Grass íróként, a maga vérnősző módján az érzékiség foglya, fel se tételezte, hogy ekkora feltűnést kelt látszólag újsütetű, de ki tudja, már hányszor elmondott és elfelejtett vallomása egykori SS-tagságáról. Most azt nyilatkozta, hogy “szörnyeteget akarnak belőlem csinálni”. Igaza van.

Arról viszont 1945 előtt a kortársak mindegyike tudott, így a nem SS-tag is, hogy hoztak zsidótörvényeket, és a zsidók eltűntek. Tudták, hogyan ordítozza beszédeit Hitler. Tudták, hogy csak egyetlen politikai felfogás képviselői fejezhetik ki nyilvánosan a véleményüket. Mindez nem volt elég ahhoz, hogy ne kívánják a fasizmus győzelmét (anélkül, hogy bárhová is önkéntesen belépnének, párttól kezdve fegyveres szervezetig)? Ehhez képest a fegyveres SS már csak hab a tortán. Ráadásul oda ártatlanokat is besoroztak.

*

Ahogy a pártállam egykori, kényszerből lett besúgói számára e kényszer ténye nem volt elég ahhoz, hogy amint 1989-ben felszabadult, ne hozza nyomban nyilvánosságra emberi méltóságának e mélységes sérelmét? Leleplezve a pártállami gazembereket?

Mindazoknak, akik 1945 után évekig a kommunista rendszer hívei voltak, nem volt elég tudniuk, hogy minden más politikai felfogás képviselőinek életveszélyes volt megnyilvánulnia? Azért nem volt elég, mert tiszta hittel hittek? Ilyen körülmények között érhet a szarnál egyebet a tiszta hit?

Miért csak az számít, hogy valaki a fegyveres SS, a nyilas pártszolgálat vagy az ÁVH tagja, miközben a lényegesebb dologról, arról a bizonyos meggyőződésről, netán a vacak tiszta hitről komolyabb szó sem esik? Hát miért csak az a bűnös, aki egy szervezet tagja is lesz (ráadásul valóban nem is tudhatja a többségük, hogy micsoda konkrét bűnök estek meg e szervezet jóvoltából); és az nem legalább annyira bűnös, aki csak hitt, lélekben egyetértett, viselkedésével támogatott? Minden rendszert elsősorban az jellemez, ahogyan hisznek benne.

*

Eörsi István soha nem bástyázta körül mentségekkel egykori kommunista hitét. De amikor megpróbált a legvégére járni, csak a későbbi tanácstalanságával találkozott: “Ma már én sem foghatom fel ésszel, hogy az 1949-et követő néhány évben azok közé tartoztam, akikben az elvont szabadságvágy a konkrét iszonyat szolgálatába szegődött.”

Nem Eörsihez mérhető, egész életén át tartó nyílt következetességgel ugyan Grass is megpróbált szembenézni saját tehetetlenségével. “Noha… semmit sem hallottam azokról a háborús bűntettekről, melyek később napvilágra kerültek, mégse állíthatom, hogy a tudatlanság elhomályosította volna bennem a belátást, hogy olyan rendszerbe illeszkedem, mely több millió ember megsemmisítését tervezte, szervezte és valósította meg. Még ha tevőleges bűnrészesség nem is terhelhet, viszszamarad valami máig eltávolíthatatlan, melyet túlontúl közkeletűen közös felelősségnek neveznek. Ezzel bizonyos, hogy együtt kell élni a még hátralévő években.”

A decens megfogalmazás arról árulkodik, hogy Grass, szemben Eörsivel, mintha nem látná át, mennyire nem érti saját magát. Azt a Grasst, akit annyira megviselt a kemény kiképzés, hogy bosszúból – a végső győzelembe, a nemzeti-közösségi, polgárellenes szellembe vetett hite ide vagy oda – rendszeresen belevizelt a kávéba, melyet az ő feladata volt elvinni vezénylő tisztjeinek szállására. Magyarban is ismerős történet: Horváth Lajos megbízott MIÉP-elnök 1993-ban beszámolt róla, mennyire utálta az elnyomó szovjeteket: amikor a kaposvári pályaudvaron egy orosz katona megkérdezte, merre áll a Dombóvárra induló vonat, az ellenkező irányba küldte. Így állt ellent. Grass legalább nem azt írja könyvében, hogy ő vizelve állt ellent.

A baloldali német értelmiség azt hiszi, kapott egy új, csalódást okozó Grasst. Pedig a kávéba vizelés óta csak egy változatlan, indulat vezérelte baloldali írói attitűd egyik megnyilvánulása követi a másikat. Néhány legújabb: az elsők közé tartozott, aki a 2001. szeptember 11-i merényleteket követően a terroristák motivációi mellett emelt szót és a terror indítékait elsősorban az iszlámot kizsákmányoló nyugati világban kereste. 2006-ban az Egyesült Államokkal mint minden rossz forrásával leszámoló Harold Pinter mellé állt, és miközben Grass is elátkozta Amerikát, szava nem volt Ahmadinedzsád fenyegetéseihez, pedig ugyanúgy, ahogy annak idején tudhatta, történt valami borzalmas a német zsidókkal, most se szállhatott el a füle mellett, hogy az iráni miniszterelnök szerint Izraelt el kell törölni a térképről. Nyilván: az Egyesült Államok kormányai által a múltban elkövetett bűnökhöz képest ez jelentéktelen ügy. A “Mohamed-karikatúrákkal” szembeni iszlamista gyűlöletroham pedig szerinte csak fundamentalista válasz volt egy fundamentalista tettre.

*

Grass egyszerre volt szószólója a “múlttal való szembenézésnek” és – interjúja szerint – tartja értelmetlennek ugyanezt a kifejezést. Ez a következetlenség nem szellemi, hanem indulati megnyilvánulás. Ama tehetetlenségbe forduló következetlenségé, mely valójában a társadalom széles rétegeit (noha egyáltalán nem mindenkit) tette lelki bűnrészessé – éltek akár fasiszta, akár kommunista megváltó uralom alatt. Ezzel a lelki teherrel nincs szembenézés. Nehogy már a legszemélyesebb bűn is felismerhetővé váljék.

1 Ein bislang unbekanntes Dokument. [Egy eddig ismeretlen dokumentum]. In: Berliner Zeitung, 2006. 08. 17.

2 Részlet a könyvből

3 Es ist ein Armutszeichen, wie Grass behandelt wird. [Szegénységi bizonyítvány, ahogy Grass-szal bánnak]. In: Spiegel, 2006. aug. 15.

4 Handwerk hat doppelten Boden. [A szakma kétfenekű] Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2006. aug. 18.

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 34. szám

One Response to “Ungváry Rudolf: A fegyveres SS már csak hab a tortán”

  1. rosalie

    Én úgy emlékszem, hogy a szovjet katonát Szabó Lukács küldte ellenkező irányba. Úgy érezte, hogy nagy hőstettet vitt végbe ezáltal.

    Ő volt Miép alelnök is, elnök is szeretett volna lenni, de Csurka megakadályozta.

    rosalie