Németországban a múlt nem olyan, mint a szeplőtelenebb történelmű országokban. Inkább a westernfilmek hosszú idő után felbukkanó cinkosához hasonlít, aki ifjúkora sötét, szégyenteljes foltjaira emlékezteti az időközben tisztes polgárrá átvedlett egykori banditát. Hány megbecsült tanárról, orvosról vagy mérnökről derült ki az ötvenes-hatvanas években, hogy egy-két évtizeddel korábban a fajtisztaság propagátora volt, csavar a Holokauszt gépezetében vagy éppen SS-legény.
Günter Grass – most már tudjuk – ez utóbbi kategóriába tartozott, de neki ezt, az előbbiekkel ellentétben, senki sem róhatja fel. Hiszen – ha hihetünk szavainak – kényszerrel került a náci elitalakulathoz és vér sem tapad a kezéhez.
A háború utáni Németországban százezrek hallgatták el, hogy az SS-ben voltak. S ha annak idején ők is kényszersorozással kerültek alakulatukhoz, ha ők sem követtek el népellenes bűnt és ha a béke évtizedeiben már nem egykori alakulatuk szellemében éltek, akkor felettük sem törhetünk pálcát.
Grass helyzete azonban más. Ő nem egyszerűen csak élni akart, mint a többiek. Ő író lett, sőt egyfajta vátesz, a nemzet szigorú lelkiismerete. Senki nem követelte olyan kérlelhetetlenséggel, hogy honfitársai megalkuvás nélkül nézzenek szembe saját múltjukkal és senki sem ostorozta olyan keményen a német kétértelműségeket, mint ő. Szerepével jól megfért volna annak bevallása, hol is szolgált fiatalkorában, hiszen szavai ettől csak hitelesebbé, fajsúlyosabbá váltak volna. A dolog elhallgatása, a titkolódzás azonban már egyáltalán nem fér meg ezzel a szereppel. Amit korábban mondott és írt, ettől persze még igaz marad, ő maga azonban vesztett hitelességéből. Ami azért baj, mert mondanivalója nemcsak az övé, hanem minden demokratikusan gondolkodó, a fasiszta múltat elutasító németé. A botrány nyomán ezek pozíciója gyengült, az „örök tegnapiaké” vagyis az egykori és újnáciké, a nacionalistáké és a rasszistáké viszont erősödött. Különösen azután, hogy felvetődött: Grass – vagy esetleg csak a kiadója – kereskedelmi megfontolásból, a megjelenő önéletrajz eladását segítendő időzítette augusztusra a titok feltárását. Felelőtlenség volt.
Kepecs Ferenc
