Forrás: Stop!

Olvasgatom az újságokat és azt írják, hogy a palesztinok így, az izraeliek úgy, az arabok amúgy, a romák emígy, a magyarok ezt, a szlovákok azt, a románok amazt, az amerikaiak ezzel, a kínaiak azzal… Mintha nemzetek cselekednének egyöntetűen és nem egyes emberek döntése alapján történnének meg dolgok. Ez riasztó, mert azt a képzetet kelti, hogy az amerikaiak ilyenek, a kínaiak olyanok, az arabok amolyanok, a zsidók emilyenek… holott egy frászt!

Ha csak a saját házunk táján kezdünk körbenézni, akkor kiderül, hogy mi magyarok sem vagyunk egységesek, sőt még a pártjaink sem azok, ad abszurdum még otthon a családban is nézeteltérések vannak bizonyos dolgokban, mert képtelen vagyok elfogadni azt, amit a mutter mond, mi több, még az agyamra is megy a hülyeségeivel.

Szóval olvasgatok és kezdem megérteni, hogy az előítéletekért mi magunk, a sajtó vagyunk a felelősek, mert mi alakítjuk a közbeszédet, még ha ezzel szemben áll az egyén szabadsága és véleményformálásának joga. Azonban tény, hogy a tömeget és benne az egyént az őt informáló sajtó neveli jó vagy rossz irányba, befolyásolva a nézeteit és hangnemét. Volt, van, lesz rá példa elég. Ilyenformán elképesztő hanyagság úgy fogalmazni, hogy nem nevezzük nevén azt, aki ezt vagy azt mondta és ezt vagy az utasítást kiadta, aminek következtében tömegek elindultak és tettek valamit. Ugyanis a tetteikért ő, a döntéshozó egyén a felelős és nem a tömeg! És ezt igenis így kell megjeleníteni a sajtóban, mert az embereknek joguk van tudni, ki tette, mondta, határozta el azt a valamit, amitől tömegek indultak el. Ugyanis a tömeggel nem lehet vitatkozni, a tömeget nem lehet felelősségre vonni, csak az egyént, azt az embert. Aki a tömeg mögé bújik, az gyáva, aki viszont a tömeget jeleníti meg az egyén helyett, az szintén gyáva, mert fél attól az egyéntől, aki a tömeget elindította. Pedig nem kéne. A tömeg ugyanis pont olyan gyorsan, ahogy elindult, meg is állhat.

De hogy ne legyek felszínes, nézzünk egy konkrétumot. Itt volt a szerb-horvát háború. Mielőtt elkezdődött volna, Zalán és Dusán, a két szomszéd kedvelte, szerette és tisztelte egymást. Aztán néhány idióta miatt kitalálták, hogy ők nem szerethetik egymást, mert az egyik szerb, a másik horvát és szerintük Zalán átveri Dusánt, Dusán pedig meglopja Zalánt. Ők tudták, hogy ez nem igaz, de a szomszédjaik nem és az uszításnak a végén a hülye szomszédok egymásnak estek, mint egy hülye western paródiában, ahol hamar le is verték a lámpát és addig lökdösték Zalánt és Dusánt is, míg a nyomorultak önvédelemből belekeveredtek ebbe az idióta tömegverekedésbe és már csak azt vették észre, hogy háború dúl. Mert senki nem azt írta, hogy Zalán és Dusán átverik egymást, hanem hogy a szerbek és a horvátok verik át egymást, s lám itt a példa Zalán és Dusán esetében is. Az senkit nem érdekelt, hogy részint hazugság, részint ha mégis így lenne, akkor sem szerbek és horvátok vitájáról van szó, hanem Zalán és Dusán nem bírnak meglenni egymással(ami persze nem igaz). Az viszont már mindenkinek belerakta a bogarat a fülébe, hogy hű, ezek a szerbek, meg azok a horvátok. Mert a tömeggel nem kell vitázni, hiszen nem tud válaszolni, így baromi kényelmes helyzetben vagyunk. Nem kell elmenni Zalánhoz vagy Dusánhoz, hanem elég azt mondani, hogy szerb vagy horvát és lehet otthonról „életszerű” legendákat kitalálni a valóság helyett. És pláne nem kell elmenni ahhoz a csibész disznóhoz, aki ezt az egészet kitalálta és behülyítette vele a médiát, majd eszközként használva a hülye, kényelmes és pontatlan sajtót rajta keresztül a tömeget. Így aztán senki sem tudja, ki miatt kell öldökölnie egymást két egymást szerető szomszédnak, ha megvoltak eddig is? Kényelmesebb volt leírni, hogy a szerbek és a horvátok nem tudnak meglenni egymással ezért háborúnak kell lennie. Persze a végén megpróbáltuk megbüntetni a látszólagos vagy valós vétkeseket, amikor már hősként tiszteli őket a tömeg… A tömeg pedig mára képtelen saját marhaságával, vétkével, tévedésével illő módon szembenézni, ezért rühelli azt, akire ráuszították, mert az könnyebb utálni, mert már megszokta. És ezt a megszokást aztán hordozza magában, átörökíti az utódaira és a hülyeségnek sosincs vége, mert az elején, a kellő időben nem voltak felvilágosítva, hogy csúnyán át vannak verve. Merthogy Zalán és Dusán a háború végén ismét együtt sörözik, ha összefutnak a határon.

Ez van most is a zsidó-palesztin háború kapcsán. Nem kerül elő az istennek sem, hogy ki a mozgatórugója a dolgoknak és nem róluk pofázik a sajtó napra nap, hanem elunva a néven nevezést, Hezbollahról, palesztinokról és zsidókról beszél. Egy árva név nem hangzik el, aki felelőse lehetne ennek a baromságnak! Senki nem göngyölíti fel, ki alakított ki olyan helyzetet, aminek eredményeként ez az ostoba és értelmetlen háború kitört. Senki nem nevezi néven és írja le a nevét minden alkalommal címlapon, hogy mindenki tudja és értse, ki a felelős mindezért. Helyette széttárjuk a kezünket és „nem tudjuk ki volt az” felkiáltással ártatlanul nézünk a képernyőbe, mint a Postabank 250 milliárdját a semmibe szóró „valaki” esetében.

Ocsmány képmutatás és veszedelmes aljasság ez a slendriánizmus! Mert ennek eredményeként alakul ki az előítélet, aminek nyomán zsidózik, cigányozik, szerbezik, arabozik, amerikaizik, németezik a jónép, ahelyett, hogy Efraimozna, Kálmánozna, Zalánozna, Ahmedezne, Kirk-özne vagy Hansozna. És akkor nem milliókat minősítene, hanem azt az egyet, aki tévedett, hibázott, hazudott, csalt, átvert, rabolt, gyilkolt. A többi zsidót, cigányt, szerbet, arabot, amerikait, németet nem. És akkor az előítélet szép lassan elkophatna, mert nem bőrszín, felekezet, nemzeti hovatartozás miatt lesz valaki ilyen-olyan-amolyan, hanem mert ilyen-olyan-amolyan emberi morálja és jellemvonásai vannak. Persze az anyagi helyzet és az információhoz való hozzájutás lehetősége nehezíti az egyén tisztánlátását, így könnyebben befolyásolható, de legalább azoknak, akiknek megvan a lehetősége információhoz jutni, azokat tájékoztassuk becsülettel és ne mi magunk váljunk az előítéletek kialakulásának eszközeivé.

Valahogy nem szimpatikus az a helyzet, ahol én vagyok a bot, amit egy idióta használ mások bántalmazására. Mert ha belesüppedünk a pontatlan kijelentések, tájékoztatások sorozatába, akkor egyszerű fabunkók leszünk, és mi még tudjuk, hova vezetett az a „Hejj, te bunkócska, te drága!”

Sz.P.