Forrás: Izraeli Nagykövetség

      Félreverjük a harangokat

Szeretnénk, ha mindenki odafigyelne vészjelzésünkre. Még nem késő, még nem aludt ki sem hazánkban, sem Európában a múlt század legszörnyűbb bűntettéért, a holokausztért, a népirtásáért, hatmillió fegyvertelen és ártatlan zsidó, nemtől és életkortól független szisztematikus elpusztításáért, az auschwitzi halálgyárért érzett társadalmi lelkiismeret, amely a múlt század derekán, sajnos nagyrészt néma és béna maradt.

Napjainkban az iráni elnök és az arab terrorizmus által meghirdetett hasonló végveszély ellen kell tiltakoznunk, amely kétezer éves szétszóratás után a kálváriájából föltámadt Izrael Állam eltörlésére, tengerbe szorítására irányul, ugyancsak nemre és életkorra való tekintet nélkül. A Hamasz és a Hezbollah programja: „Palesztina fölszabadítása”, azaz „megtisztítása” a bevándorolt zsidóktól. Valójában ez a terv a holokauszt túlélőinek emberfeletti teljesítményét próbálja semmivé tenni, amellyel az elsivatagosodott ősi Erecet visszavásárolták, és a világ mezőgazdaságának, iparának és kultúrájának élvonalába emelték. A négy égtáj felől, a bibliai próféciák szerint egybegyűlt Izrael megsemmisítése ugyanolyan ördögi terv, mint Hitleré volt annak idején. Ezt nem szabad elfeledni! A Közel-Kelet egyetlen demokratikus országának a fölszámolása csak az első lépés azon az úton, amelyen haladva az arab világ a fanatikus iszlám fundamentalisták vezetésével előbb-utóbb Európát akarja térdre kényszeríteni, és az egész földgolyót próbálja destabilizálni. Nem véletlen, hogy az Irán és Szíria által bujtogatott és fölfegyverzett Hezbollach magánháborújának következményeként – az izraeli válaszcsapások nyomán – vérbe borult Libanonnak az elnöke maga sem máshoz kér mindenek előtt nemzetközi segítséget, mint hogy országát az ENSZ sürgősen szabadítsa meg az „állam az államban” módon tevékenykedő, izraeli katonákat elrabló, s az izraeli városokra és településekre rakétazáport zúdító Hezbollahtól.

Az emberi élet értéke egyetemleges. A libanoni és arab gyermekek értelmetlen halála ugyanolyan elfogadhatatlan, mint az izraeli gyermekeké. Csakhogy nem Izraelt terheli a felelősség az események eldurvulásáért, a pokol elszabadulásáért. Izraelnek semelyik szomszédjával szemben nincsenek területi követelései. Izrael önszántából vonult ki korábban a dél-libanoni ütközőzónából, majd később Gázából, s nem rajta múlt, hogy ezeken a területeken a helyi hatóságok nem tudták megakadályozni a terroristák újjászerveződését és a fegyverraktárak, rakéta-kilövőállások lakókörzetekbe való telepítését. Képzeljük csak el, mit tett volna a magyar kormány és parlament,  ha a délszláv háborúk idején a határ mentén szabadon garázdálkodhattak volna olyan fegyveres csoportok, amelyek a Magyar Köztársaság megsemmisítését foglalták volna az „alkotmányukba”, magyar határőröket öltek volna meg, vagy ejtettek volna foglyul, és nap mint nap lőtték, vagy támadták volna dél-dunántúli és bácskai városainkat, falvainkat. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a magyar média akkor is olyan „visszafogott” és „objektív” lett volna, mint jelenleg, amikor és ahogy Izrael önvédelmi akcióiról tudósít.

A Magyar-Izraeli Baráti Társaságok és Körök Szövetsége

Kovács László elnök, Sipőcz Ernő, ügyvezető elnök