Forrás: ÉS

Egy tel-avivi hittérítő, akinek múlhatatlan érdeme a magyar olvasók folyamatos félretájékoztatása elébb a Mai Nap hasábjain, majd a Kossuth rádió hullámhosszán, egy politikai-vallási mozgalom magyarországi agitátora, Izraelben pedig pletykalapok rettegett beszállítója most énrám kerített sort a magyar zsidóság helyzetéről és jövőjéről folytatott vita örvén. (Miért? ÉS, 2006/30.) Erre nem számítottam. A PolgArt kiadónál (az „Iréne puncija” társaságában) megjelent könyve Lovas Istvánt zsidózta le, Chrudinák Alajos családjára szórt átkot. Ez nem az én közegem.

Mégsem kímélt meg a sorsom Naftali Kraus tollától. „Ungvári Tamást nem ismerem, nem tudom, mi a kapcsolata a zsidósághoz, ha egyáltalán, azonkívül, hogy feltehetően zsidónak született. Aki nem ismeri a zsidó kultúrát, ideértve a jiddist is, akinél a költészet Arany, Petőfi, Tompa és Vörösmarty és nem Yehuda Halévi, Ibn Gabirol, Alkabec és társaik – az jobban teszi, ha nem nyilvánít véleményt ebben a témában…”

Naftali Kraus a zsaroló hírlapírókra jellemző álnaivitás retorikáját használta. Valószínűtlen ugyanis, hogy a magyar zsidóság kultúrájáról angolul, németül és az általa funkcionálisan kizsarolt magyar nyelven megjelent munkáimat ne ismerné. Ezekről vezető izraeli tudósok értekeztek. Kraus azonban egy fundamentalista zsidó szekta inkvizítora. Érdekében állhatott eltagadni, hogy az európai zsidó diaszpóra történetét én gyökeresen másként ábrázoltam, mint azok, akik olyan választást kényszerítenének az emberekre, mint vagy Vörösmarty, vagy Ibn Gabirol. Ilyen kényszert csak a szélsőséges etno-nacionalizmus ismer, s ez ellen én számos munkámban tiltakoztam.

A nácizmus megpróbálta kimetszeni Kafka, Freud, Schnitzler, Joseph Roth, Elias Canetti, Füst Milán művét az európai kultúra egészéből. S ez nem sikerült a második világháborúban, miként sikertelen maradt a posztholokauszt új feltétel-rendszerében is. Az a kirekesztő szemlélet, amelyik abból következteti az identitást, hogy valakihez Alkabec áll közel vagy Vörösmarty, végzetesen provinciális, ellentétes a bibliai, és a toleráns hellén-judeo-keresztény európai hagyománnyal.

Elcsüggeszt Naftali Kraus engem gyalázó agitkája. Csakugyan azt képzeli, hogy mert az ostromlott Haifa közeléből ír, a Duna-Tisza közén megbocsátható a bolsevik-ízű hitelrontás? Ha nem ismer, miből alkot rólam véleményt? Egy glosszámból?

Engem merészel kioktatni akárki, aki a magyar zsidóságot „tetszhalálából” ébresztgetve azt javasolja, hogy a tizenháromezer helyett százezernyi zsidó vallja magát annak a következő népszámláláson? Reb Naftali persze jól tudja, hogy a népszámlálási identitás csak forma. „Ez lesz a keret, amit utána megtöltünk tartalommal. Zsidó tartalommal.”

Tudható, kiket takar ez a többes szám. Egy olyan, az egész világra kiterjedő szektát, amelyik a vegyes házasságokat a holocaustnál is nagyobb bűnnek tartja, és minden asszimilációt árulásként ítél meg.

Naftali Kraust még a lubavicsi mozgalmon belül is a szélsőségesek között tartják számon. Novák Attila, a jeles történész, a Szombat hasábjain a faji megkülönböztetést rótta fel Naftali Krausnak. Ez a szerkesztő-szerző, írta Novák Attila, „már hírhedtté vált zsidó körökben: szóbeszéd tárgyát képezik „körösztkérdései”, faji-vallási káderezései, amikor is valaki zsidóságát vagy gojságát vizsgálja (vagy éppen vizslatja) az illető háta mögött. Ismeretesek ezirányú, a pletykát a valósággal keverő írásai a Jom Hasisi című izraeli vallásos pletykalapban, ahol is – meglehetősen visszataszító módon – szintén kiszerkesztett már nem egy, köztiszteletben álló zsidó és nem zsidó családot.”

Ez lenne tehát a zsidó tartalom. Génvizsgálat, újabb betérés, megkülönböztetés, rágalom. Célpontja a sok fajtalankodó keresztyén asszonyon, a zsidó feleségeken túl az európai hagyomány. A felvilágosodás, a népek és kultúrák esetleges integrációja. A cári Oroszországban kikelt mozgalom mai térítői egyetlen kizárólagos tanítást ismernek el még a szent szövegek értelmezésében is. A nemzeti, népi és faji identitás legszűkebb értelmezését vallják. Sejthettem volna, hogy előbb-utóbb rám rontanak.

Naftali Kraus nem ismer engem? Nekem vele kapcsolatban nem jutott azonos szerencse. Egy elvadult makkabeus berúgta az ajtómat, s nyeglén provokált. Ez a közírás kockázata. Az ugat meg, aki akar. No de miért éppen Naftali Kraus? Méltó ellenfelekért elsóhajtott fohászaimat nem teljesíti az ég.

A magyarságomtól már sokan akartak megfosztani. Most jött Naftali, és a zsidóságomból akart kiforgatni. Azért ez nagy pech.

Ungvári Tamás

Élet és Irodalom

50. évfolyam, 31. szám