Forrás: hirszerzo.hu

Tallián Miklós 2006. július 17. 08:48

Az iszlámista terror egyik célkitűzése: ölj meg annyi zsidót, amennyit csak tudsz, ahol csak tudsz, ahogy csak tudsz. Ha az izraeli hadseregnek ezzel morálisan egyenértékű volna a feladata, akkor a Közel-Keleten Izrael kivételével minden ország üresen állna.

A Közel-Keleten háború van, nem vitás. Az első tévhit, hogy ez a háború csak pár hete tart. Ez ostobaság, a háború gyakorlatilag Izrael állam létrejötte óta folyik, ingadozó intenzitással, de szakadatlanul. Mert nem csak a „hagyományos” háború a háború, amikor a két fél felsorakoztatja egymással szemben a tankokat és miegyebeket, aztán lő, ameddig csak bír, aki pedig előbb kihal, az veszít, csataszünetben pedig a felek lovagiasan futballoznak.

A terrorizmus is háború. Minden öngyilkos merénylet a háború része. Nem szabadságharc, nem lázadás, nem romantikus hőstett, nem sok külön bűncselekmény, hanem háború, bármit mond is a BBC. Már az is nagy előrelépés volna a haladó nyugati értelmiségtől és a legyőzhetetlen béketábortól, ha ezt a tényt elismernék.

Nem fogják, mert nem értik, hogy ha eddigi fogalmaik és törvénykönyveik alkalmatlanná válnak a valóság kezelésére, akkor nem a valósággal van a baj, hanem fogalmaikat és törvénykönyveiket kellene újragondolni. Ötven éve változatlan egyezményekre támaszkodva nem lehet kezelni a jelen kihívásait.

*

Hosszú és nehéz munka lesz olyan, a szabad világ számára elfogadható jogszabály-rendszert, törvénykezési gyakorlatot és eljárásrendet kidolgozni, ami megfelelő védelmet nyújt a fanatikus terroristákkal szemben. Hangsúlyozottan védelemnyújtásról van szó, mert a hagyományos bűncselekmények elkövetőivel szemben az öngyilkos terroristát nem lehet (és nyilván nem is érdemes) megbüntetni. Nem egyszerűen „be kell árazni” az egyes terrorcselekményeket büntetési tételekkel, hanem lehetővé kell tenni a megelőzést. Izraelnek azonban nincs ideje ezt kivárni, ezért cselekszik.

A következő sokat hangoztatott tévhit az, hogy egyik félnek engednie kellene, hogy legalább tűzszünet lehessen, és akkor majd lehet tárgyalni. Nem tudom, akik ezt mondják, hova figyeltek az elmúlt években, de a külpolitikai hírekre egész biztosan nem. Izrael kivonult Gázából (ellenálló telepeseit saját maga szedte össze erővel), épített egy kerítést, és kész. Jobb lett ettől? Nem. Akkor sem lett volna jobb, ha a kerítés mikrométerre az 1967-es határok mentén húzódna.

Honnan tudjuk? Libanon. Az izraeli-libanoni határt az ENSZ jelölte ki, miután Izrael kitakarított, majd kivonult. Jobb lett? Nem, beköltözött a Hezbollah, és ennek Libanon sem örül. Egyrészt, mert ott sem mindenki szereti az öngyilkos merénylőket képző táborokat, másrészt pedig tudják, hogy ők fognak szenvedni, ha egyszer Izraelnek megint elege lesz.

Az újabb tévhit, hogy Izrael a terroristák morális szintjére süllyedt a válaszcsapásokkal, így aztán egyik kutya, másik eb, nem kell egyiket sem sajnálni. Nem tudom, hova tette a morális érzékét az, aki ilyet állít.

A Hezbollah és hasonlók szándékosan civileket céloznak meg, tele lakóházakban és működő civil létesítményekben rendeznek be főhadiszállást, így ártatlanokat használnak pajzsként, gyerekek mögé bújva lövöldöznek. Az izraeli hadsereg a civil áldozatok minimalizálására törekszik, nem ölik halomra azt, aki szerencsétlen és tehetetlen, mert a szomszédjába költözött egy bombagyár, hanem hagynak időt és lehetőséget a menekülésre. Ez a két hozzáállás morálisan tényleg egyenlő? Gondoljuk már át…

*

Az iszlámista terror egyik célkitűzése: ölj meg annyi zsidót, amennyit csak tudsz, ahol csak tudsz, ahogy csak tudsz. Ha az izraeli hadseregnek ezzel morálisan egyenértékű volna a feladata (azaz az arab népesség tizedelése, ahogy csak lehet), akkor a Közel-Keleten Izrael kivételével minden ország üresen állna.

Többszörös tévhit az is, hogy a terroristáknak nincs más módjuk érdekeik (azaz a palesztin ügy) képviseletére, ezért tetteik végső soron érthetőek. Nem, nem érthetőek. Mondjuk a francia ellenállás Berlinben robbantgatott véletlenszerű célpontokat? Nem? Ugye.

Ráadásul az öngyilkos robbantók egy jelentős része nem a palesztin ügyet képviseli, hanem egyszerűen utálja Izraelt, a zsidókat, a keresztényeket, a Nyugatot, és kész. Még Szaddam Husszein is a palesztin ügy harcosának állította be magát időnként, neki el lehetett hinni? Na ugye.

A Palesztin Hatóságnak pedig bőven volna lehetősége az érdekképviseletre. Az elmúlt évtizedekben annyi segélyt kapott csak az EU-tól, mint talán senki más. A pénznek pedig semmi nyoma. Hova tűnt? A válasz az EU sem tudja, ennek ellenére kiállítja a következő csekket.

Folytathatnám még, de vajon ez az egész eddigi eszmefuttatás miért érdekes? Mert nemcsak Izrael belügyéről van szó, hanem arról is, hogy a Nyugat képes-e és hajlandó-e kiállni a Közel-Kelet egyetlen valóban demokratikus és szabad országa mellett. Voltaképpen: a Nyugat hajlandó-e kiállni saját értékeiért, vagy annyira mélyre süllyedt a morális relativizmusba, a jómódú marxista értelmiség jóléti bűntudatába és a posztmodern köldöknézegetésbe, hogy közben minden másról megfeledkezik?

Ez az évezred eddigi legnagyobb kérdése.

A publicisztika rovatban megjelenő írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A Hírszerző fenntartja magának a kéziratok rövidítésének és szerkesztésének jogát.