Bin Laden három év hallgatás után idén másodszor szólalt meg. Egy hét alatt őt helyettese és iraki helytartója szózatai követték. Vajon honnan? Az emblematikus vezető és helyettese feltehetően külön bujdosnak Afganisztán és Pakisztán határán a pastun törzsi ügynökségeken. Iszlámábád ezt tagadja, és a kabuli kormány gyengeségét okolja, amiatt, hogy az Al-Káida újjászerveződött a térségben.
Április 23-án sugárzott beszédében elítélte, hogy a Hamász januári győzelmét a nyugat megvonta támogatását az új palesztin kormánytól. Emiatt humanitárius katasztrófa fenyeget, s a gázai övezetben a Hamasz és Fatah hívek összecsapásai a polgárháború rémét vetítik elő, amiért Bin Laden a nyugatiakat teszi felelőssé. Figyelmeztetése egybecseng azokkal az elemzői véleményekkel, amelyek szerint, ha a Hamasz megkapja Izrael és a nemzetközi közösség elismerését, annak érdekében, hogy törvényes államot működtessen, képes lemondani a terrorcselekményekről. November óta nem is hajtott végre merényletet. Ha tisztázódnak Izrael határai, államformáló politikai tényezőként jobban rávehető maga is a zsidó állam elismerésére, mintsem megbélyegzett és kiközösített terrorszervezetként. A Kadima márciusi izraeli választási győzelme pedig azt látszott igazolni, hogy Izraelben is felülkerekednek a megegyezést kereső erők.
Irán, amelyet mindeddig hiába bélyegeztek terrortámogatónak, igen diszkréten, a háttérből bonyolított, kezét sem Afganisztánban, sem Irakban, sem a kartonlázadásokban nem sikerült tetten érni, nemrégiben felajánlott ötven millió dollárt a Hamasz kormányának, diszkrét támogatóból nyílt szponzorrá lépve elő.
Minél jobban megszorítják Teheránt nukleáris programjáért, annál határozottabban körvonalazódik a karanténba szorítottak új szövetsége. Míg korábban a dzsihád nemzetközi harcosai között nem találhattunk palesztinokat, őket csak saját ügyük érdekelte. A változás első jele az volt, hogy amerikai fogságban felbukkant Afganisztánban elfogott palesztin harcos. Az iraki dzsihádban már számos palesztin harcol, vezérük az afganisztáni féllábú veterán, Abú Múszáb Al-Zarkáví maga is palesztin. A „nyilatkozatok hetén” Bin Laden és helyettese után ő is megszólalt, Irakban vérfürdőt helyezve kilátásba az amerikaiaknak és szövetségeseinek. Ma már az sem igaz, hogy az Irán által támogatott szervezetek – A Hamász, a libanoni Hezbollah, az iraki síita Al-Hauza, a Badr-brigádok, – élesen elkülönülnének az Al-Káidás szervezetektől. Teherán Afganisztánban nemcsak síita hazara tanzímokat és heráti szervezeteket támogat, de 2002-ben a legkeményvonalasabb szunnita afgán hadúr, Hekmatjár is Iránban talált menedéket. A következő lépés az együttműködés útján az Anszár Ul-Iszlám támogatása volt. Ez a szunnita kurd szervezet iráni táborokból indult, s ma már Irakban és Afganisztánban is megtalálhatók militánsai. Arra nézve, hogy Teherán megkísérelte-e befolyásolni a tavaly szeptemberi afganisztáni törvényhozási választásokat, kellő bizonyíték, hogy az alsóház egyik képviselőnője hamis afgán okmányokkal rendelkező iráninak bizonyult.
Ma már a Pakisztánban síitákat irtó Laskar-i Dzsangví és Szepáh-i Szahába harcosai – a Harakat Ul-Mudzsáhidín nemzetközi erőivel egyetemben – nemcsak a pakisztáni Quettában követhetnek el merényleteket, de az iráni hatóságok azt is eltűrik, hogy iráni Beludzsisztán központjában, Zahedánban szítsanak szunnita-síita zavargásokat, mert tőlük kevésbé tartanak, mint pakisztáni Beludzsisztánban a pakisztáni hadsereg ellen küzdő baloldali beludzs nacionalisták törzsi felkelőitől. Az Al-Káida visszatért a pakisztáni pastun törzsi ügynökségekbe, és ott kiirtotta a modern, szekuláris nacionalizmus melegágyainak tartott törzsi tanácsokat, a dzsirgákat, ellenben nem tud behatolni a beludzs törzsi ügynökségekbe. Teherán ebben szívesen segít, hiszen a vazirisztáni de facto iszlám állam inkább kedvére való, mint a saját beludzs tartományát, milliós beludzs népességét is érintő független beludzs állam réme. Bin Laden után nem sokkal helyettese is szózatot intézett a muzulmánokhoz, hitetlennek nevezve Musarrafot, elítélve, hogy atomprogramját amerikai ellenőrzés alá helyezte, és polgárháborúval fenyegette meg, ha katonai offezívát indítana Beludzsisztánban, vagy a pastun törzsi ügynökségeken az iszlám szélsőségesek kifüstölésére.
Míg Teherán régi kliensei mellett most már szunnita radikálisokat is pártfogol, az Al-Káida is megtalálta Palesztinában is a maga szervezetét, az egyiptomi tabai, sarm-el-sejki és legutóbb a dohabi üdülőhelyeken tavaly, tavalyelőtt, s most idén merényletet elkövető Iszlám Dzsihádot. Ugyanazon a napon, amikor Bin Laden a Hamasz karanténba zárását, és a nyugati szankciókkal a palesztin nép büntetését elítélte, az Iszlám Dzsihád szervezete a Sínai-félszigeten fekvő Vörös-tengeri egyiptomi turista- és búvárparadicsomban, Dahabban bombákat robbantott, melyeknek köszönhetően huszonheten életüket vesztették, és több, mint százan megsebesültek. A merényletek magyar áldozatokat is követeltek.
Ma már az iráni héják a síita-szunnita megbékélés szirénhangján turbékolnak, azt állítván, hogy Khomení ajatollah megoldhatónak vélte a khalifautódlás feletti, csaknem másfélezer esztendős vitát. „Hasemi-Rafszandzsáni és Khátamí volt elnökök alatt az iráni iszlám forradalom veszített lendületéből, melynek küldetését Ahmadinezsát elnök állítja helyre.”-hangoztatják. Az Al-Káida és az iráni héják terrortámogatói körének összezáródását a terrorizmust kiváltó, társadalmi, gazdasági, politikai problémák megoldatlansága, az igazi okok elfedése vagy fel nem tárása, a kompromisszumkészség, a párbeszéd hiánya hozták létre.
Ezzel szemben, a terrorizmus okait kell megszüntetni. Ellene a leghatékonyabb harcot saját közössége képes folytatni. Rá kellene ezt bízni az afgán baloldalra, a pastun és beludzs nacionalistákra, az iraki haladó erőkre – még Szaddám szekularizált egykori fegyveres erőinek köztagjaira is -, és a megbékélő köztálibokra. Mert néha igaz, hogy rablóból lesz a legjobb pandúr, – mutatott rá Rostoványi Zsolt, a palesztin-zsidó konfliktust elemző legújabb könyve, az Együttélésre ítélve bemutatóján – s megszorító intézkedések helyett bizalmat, vagy legalábbis próbaidőt kellene megszavazni a Hamasznak. Ami pedig az egész iszlám világ megoldatlan problémáit illeti, gyökeres és átfogó megoldásuk végett idegen demokráciák erőszakos és felszínes terjesztése helyett a valóságos, belülről fakadó demokratizálódási folyamatokat kell elősegíteni.
A szerző Közel-Kelet-szakértő
Katona Magda
