Forrás: HETEK

A világ legnagyobb holokauszt-archívumát őrző Bad Arolsen, az eddig sokak számára ismeretlen német város a világháború óta eltelt hat évtized óta először nyitja meg kapuit a kutatók előtt. A nácik hírhedten alapos koncentrációs tábori nyilvántartását örző levéltárban 17,5 millió üldözöttről 47 millió dokumentum található, köztük Schindler híres listájával. A jeruzsálem Yad Vashem intézet elnöke Avner Shalev üdvözölte az archívum megnyitását: – „Ez egy nagyon fontos lépés Európa számára a második világháború tényfeltárásának folyamatában” – fogalmazott.

Schindler listája

A német – és az olasz kormány évekig megpróbált ellenállni a főként amerikai követelésnek az archívum megnyitásáról, arra hivatkozva, hogy így kényes, személyes adatok kerülhetnek nyilvánosságra. A nácik mindent gondosan dokumentáltak áldozataik politikai elkötelezettségétől kezdve esetleges örökletes betegségéig, a rajtuk végrehajtott kísérleteket, a kényszerabortuszokat, a brutális bánásmódot, a házasságon kívüli gyermeket vagy a homoszexualitást. Ez legfeljebb a családokra tartozik, semmiképpen sem a külvilágra – érveltek a németek.

Ulrich Herbert a Freiburg Egyetem történésze szerint: „Ezek a dokumentumok borzalmas történetek egy borzalmas időszakból. Különösen hátborzongatóak, frusztrálóak, így ezért is voltak annyi ideig a elzárva a szélesebb nyilvánosság elől.” A dokumentumok között őriznek éldául egy jegyzőkönyvet („Totenbuch” – „Halálkönyv”) amelyben aprólékos feljegyzéseket találtak az ausztriai Mauthausen melletti tömegkivégzésről is, amit Hitler születésnapja alkalmából rendeltek el 1942 április 20-án. 300 ezer speciálisan szelektált orosz foglyot válogattak ki a kivégzésre.

Auschwitz BirkenauA washingtoni holokausztmúzeum vezetője viszont azzal vádolta a németeket, hogy ezzel azt támogatják, hogy a világ megfeledkezzen az áldozatokról. Áprilisban, azonban Brigitte Zypries német igazságügy miniszter elérkezettnek látta az időt arra, hogy Berlin átadja 47 millió dokumentumot tartalmazó levéltárat.

A megegyezésben állítólag az is szerepet játszott, hogy az amerikaiak végül megígérték: nem fogják feltenni az internetre az egész archívumot, és a kutatást is csupán a személyi adatok védelme alatt lehet folytatni.

Az archívumot eredetileg a brit vöröskereszt hozta létre 1943-ban, a Németországban eltűnt – koncentrációs táborokba hurcolt, meggyilkolt, kényszermunkára fogott – polgári személyek felkutatására. A háború után áthelyezték az NSZK-ba, és az 1955-ös bonni szerződés értelmében az említett tizenegy országból álló felügyelőbizottság került az élére.

Yad Vashem: Nemzetek csarnokaBár az archívum elsődleges célja az eltűnt személyek felkutatása volt, az utóbbi években sokan fordultak hozzájuk az egykori kényszermunkások vagy a koncentrációs táborok túlélői közül is: sok esetben csak a bad arolsen-i levéltárban volt írásos nyoma elhurcolásuknak, s ez alapján igényelhettek morális jóvátételt, kártérítést vagy nyugdíjat. Tavaly 150 ezer igényt kaptak, de a feldolgozatlan kérések száma lassan eléri a félmilliót. A munka felgyorsítása érdekében az adatokat digitalizálják, és a felügyelőbizottságban részes országoknak is elküldik.

A Yad Vashem Intézet is ígéretet tett, eddigi tapasztalatainak megosztásával, az adatok digitalizálásával és nyilvánosságra hozatalával kívánja segíteni a kutatásokat. A konkrét kutatás valószínűleg csak az év végén kezdődhet meg, mivel a részes államoknak (Németországnak, Franciaországnak, a Benelux államoknak, Olaszországnak, Nagy-Britanniának, Izraelnek, az Egyesült Államoknak, Görögországnak és Lengyelországnak) is jóvá kell hagyniuk a döntést.