Népszabadság * Horváth Gábor * 2006. május 16.
Rumsfeld védelmi miniszter, Cheney alelnök, Bush elnök és Rice külügyminiszter Kép: REUTERS – Kevin Lamarque Senki nem lepődne meg, ha Dick Cheneyről kiderülne, hogy le kell mondania, mert súlyos beteg. Egyrészt tényleg az, több szívrohama volt, mellkasába a szívét leállása esetén újraindító elektromos szerkezetet ültettek. Másrészt a „szuperhéja” alelnök még George W. Bushnál is népszerűtlenebb, ami nagy szó, mert az elnököt jelenleg csak a választók 29 százaléka támogatja. Cheney egyre súlyosabb teher a Republikánus Párt számára. Már régóta cirkálnak pletykák, hogy a Fehér Ház esetleg vezéráldozattal próbálja menteni a menthetőt: Cheney posztját a „szerethető” személyiségű és mérsékelt pragmatikusnak tartott Condoleezza Rice külügyminiszter vehetné át.
Cheney nemrég egy vadászbalesettel került a lapok címlapjára – a fürjek helyett véletlenül vadásztársába eresztett egy marék sörétet. Most azonban kiderült, hogy politikai értelemben már régebben bakot lőtt: a CIA-botrány ügyében vizsgálódó ügyész pénteken a bírósági anyagokhoz csatolta az alelnök néhány soros feljegyzését, amely immár papíron is összekapcsolja Cheneyt Valerie Plame CIA-ügynök nevének kiszivárogtatásával. Az ügyben – nem a kiszivárogtatás, hanem a vizsgálat félrevezetése miatt – eddig csak Lewis Libby, az alelnök kabinetfőnöke ellen emeltek vádat, de Cheney és Bush elnök legfőbb tanácsadója, Karl Rove feje felett is ott lebeg a Damoklész-kard.
A Pentagon hírszerzése, a DIA 2002 februárjában tájékoztatta Cheneyt arról, hogy Irak állítólag Nigertől vásárol évi 500 tonna félig feldolgozott urániumot. Cheney az értesülés további vizsgálatát rendelte el. A CIA vitatta az információt, ám a Fehér Ház ekkor már Irak megtámadására keresett ürügyet, és ragaszkodott az eredeti – mint később kiderült, egy külföldi, vélhetően az olasz, de nem kizárt, hogy az izraeli titkosszolgálat által fabrikált – hírhez. A CIA-nál az atomfegyverek terjedésének megakadályozásán dolgozott Valerie Plame, akinek férje, Joseph Wilson nagykövet ismerte a nigeri kormányfőt, a bányaügyi minisztert és az urániumot bányászó francia állami vállalat vezetőit. Plame javasolta Wilson Nigerbe küldését, amit főnökei jóváhagytak.
A diplomata visszatérve negatív jelentést írt, de a kormányzat tovább használta a nigeri vádat. 2003 júliusában a New York Timesnak írt cikkében a tények elferdítésével vádolta meg a Fehér Házat. Cheney a cikk szélére írt jegyzetében azonnal felvetette azt a gyanúját, hogy Wilsont voltaképpen a felesége küldte afrikai „buliútra”. Tehát a Libby ellen jövőre megkezdődő per irataihoz most csatolt bizonyíték szerint Cheney valahonnan már a cikk megjelenésekor tudta, hogy Plame, a CIA középszintű, sokáig fedésben dolgozó ügynöke Wilson felesége.
A cikk megjelenése után a Fehér Ház több újságíróval tudatta Plame kilétét. Ez, ha nem előzte meg a titkosítás feloldása, súlyos bűncselekmény. A vizsgálat során Libby hazudott az ügyészeknek, azt mondta, ő a riporterektől tudta meg, ki Wilson felesége. Most azt állítja, Cheney mondta meg neki, aki arról is biztosította őt, hogy a kiszivárogtatást Bush elnök engedélyezte. Mivel az elnök a végső titokgazda, ez automatikusan azt jelenti, hogy Plame nevének felfedése törvényes volt. Ám a vád nem ezzel, hanem a hazugsággal kapcsolatos. Ugyanebben az időben Rove is beszélt Plame-ről újságíróknak, egyelőre nem világos, hogy ellene is vádat emelnek-e. Patrick Fitzgerald ügyész Bush elnökkel és Cheneyvel is találkozott, ám ők nem eskü alatt vallottak, vagyis nem vonhatók felelősségre, ha esetleg nem mondtak igazat.
Bush elnök három éve, a botrány kirobbanásakor azt mondta, ha valaki szivárogtat a kormányzatból, tudni akarja, ki az, és ha törvényt sértett, felelősségre fogják vonni. Azt már tudni, hogy ki volt a kérdéses személy: Cheney. A felelősségre vonáshoz nem is kell, hogy bebizonyosodjon a törvénysértés. Elég lehet a politikai felelősség áthárításának kényszere.
