G. Fehér Péter, [email protected]
A nemzetközi terrorizmus a turistákat sem kíméli. Nem új keletű gondról van szó, de méreteit és hatását tekintve minőségi változást hozott a mostani erőszakhullám. A támadások célja, hogy tönkretegyék az adott ország turistaiparát, és ezzel károkat okozzanak kormányának.
A különböző országokban megjelenő „strandterrorizmus” – legutóbb ismét Egyiptomban – sok mindenben különbözik, de észre kell venni a közös vonásokat, amelyek összekötik az elmúlt évek akcióit. Turisták elleni támadásokra régebben is volt példa. A hetvenes- nyolcvanas években a baszk ETA és a katalán szélsőségesek vették célba a spanyol tengerpart bárjait, éttermeit. Szeptember 11-e azonban a terrorizmusnak ezt a válfaját is megváltoztatta. A merénylőket – kevés kivételtől eltekintve – az adott kormányok pénzügyi meggyengítésén túl a hódítónak tekintett keresztény világ elleni támadás ösztönzi.
A turizmust érintő legutóbbi támadások közös vonásai:
Szinte mindegyik muzulmán országban történik.
Az elkövetők muzulmán vallásúak, majdnem kivétel nélkül szélsőséges iszlám szervezethez tartoznak.
A kiszemelt országok jó kapcsolatokat ápolnak az Egyesült Államokkal, illetve a nyugati világgal.
A támadások nyugati turistákat vettek célba.
A támadók nem fogalmazták meg egyértelműen követeléseiket, többször nem is vállalták a merényleteket.
Az akciók kivitelezése profi elkövetőkre vall.
Az érintett országok nem léptek fel közösen a turisták elleni támadások felderítésében.
Többször kiderült, hogy a terroristák kapcsolatban álltak az al-Kaidával.
A szeptember 11-e utáni, turisták elleni támadásokat az indonéziai Bali szigetén történt terrorakció vezette be. Nagy erejű robbanássorozat 2002. október 12-én romba döntötte a Sari Clubot, amelyet főleg ausztrál turisták látogattak. 202 ember halt meg, több mint 300-an megsebesültek. Később két embert letartóztattak, és bizonyítható volt az al-Kaidával való kapcsolatuk is. Jelképesnek is mondható, hogy az indonéz bíróság a merénylet elkövetésével vádolt első számú gyanúsítottat az Amerikát ért terrortámadás második évfordulójának előestéjén, 2003. szeptember 10-én ítélte halálra. Az indonéziai merényletet három évvel később követte egy hasonló akció. 2005. október 1-jén ugyanazon a helyen ismét robbantásos akciót hajtott végre a Dzsemah Iszlamia.
Az ugyancsak Bali szigetén fekvő Dzimbaan- és Kuta-öböl két éttermében tízperces eltéréssel öngyilkos merénylők robbantották fel magukat. 22 ember halt meg, 104-en megsebesültek, nagy részük külföldi. Öngyilkos merénylő játszotta a főszerepet 2002. április 11-én a Tunéziához tartozó Dzserba szigetén is, amikor felrobbantotta magát a zsinagóga előtt. Tizenhatan meghaltak, köztük 11 német turista. A merényletet a Szentföld Felszabadításának Iszlám Hadserege vállalta magára.
A marokkói Casablancában is öngyilkos merénylők által működésbe hozott bombák okoztak vérfürdőt. A világhírű film „címadó” városában 2003. május 16-án igen sok külföldi tartózkodott. Tizenkét öngyilkos merénylő azonban meghiúsította a kora nyári vakációt. Szinte egyszerre robbantották fel a zsidó és a spanyol kulturális központot, valamint a turisták által kedvelt belváros több objektumát is. Negyvenöten meghaltak, köztük spanyolok, franciák, olaszok, és legalább százan megsebesültek.
Észak-Afrikában így jutunk el Egyiptomba, ahol talán a legnagyobb számban követtek el merényleteket a turisták ellen, és ahol már szeptember 11-e előtt is voltak ilyen típusú akciók. Az egyiptomi Dzsemah Iszlamia szélsőséges iszlám csoport számlájára írható a turisták elleni merényletek szinte mindegyike. A szervezet a hetvenes években alakult, s mára komoly társadalmi bázissal rendelkezik. Főleg szegény és középosztálybeli, vallásos fiatalokat tudhat soraiban. Már a kezdetektől igyekezett tönkretenni az ország legfontosabb jövedelemforrását, a turizmust. A Dzsemah Iszlamia az a szervezet, amely talán a legszorosabban együttműködik Oszama bin Laden al- Kaidájával. Az al-Kaida alvezére az egyiptomi Ajmán al-Zavahiri, aki 1981-ben részt vett Szadat egyiptomi elnök meggyilkolásának előkészítésében. A szervezet egyik prominens vezetője volt – valószínűleg már meghalt – Mohamed Aref, aki állítólag kitervelte a 2001. szeptember 11-i merényleteket. A Dzsemah Iszlamia a legtöbb merényletet Egyiptomban hajtotta végre. A célpontok most is, mint már annyiszor, a turistaközpontok voltak. Tavaly július 23-án Sarm-el-Sejk üdülőhelyén és a tőle hat kilométerre lévő Nama-völgyben három merényletet követtek el. Legalább 88 ember meghalt, köztük több külföldi turista. Idén április 24-én az Akabai-öbölben három robbantás történt, az egyik egy szállodában. Tizenkilencen meghaltak, közülük kettő magyar volt. Ők voltak a „strandterrorizmus” első hazai áldozatai.
Hová ne utazzunk?
Nyaralás előtt ajánlatos tájékozódni a pihenésre kiválasztott országról. A Külügyminisztérium két csoportba sorolja a veszélyesnek minősített helyeket. Az elsőben azok szerepelnek, ahová a magyar diplomácia nem javasolja az utazást. Ide 19 országot soroltak. Elsősorban azokat az államokat, amelyek területén fegyveres harc folyik. Így például Afganisztánt, Irakot, Szomáliát, Szudánt. Az arab országok közül csak Algéria került ide, mivel ott már évek óta polgárháború dúl.
A második csoportban azok az államok találhatók, amelyek felkeresése biztonsági kockázattal jár, ezért utazás előtt érdemes tájékozódni. Ezekbe az országokba a helyzet javulásáig célszerű elhalasztani az utazást, mert a magyar külképviseletek nem vagy csak rendkívüli nehézség árán tudnak konzuli védelmet biztosítani. Ezen a listán hatvan állam szerepel, térségünkből Albánia, Macedónia és Koszovó. Mindhárom esetben az etnikai feszültségeket kísérő erőszakos cselekmények lehetnek veszélyesek. Ebbe a kategóriába került Egyiptom, de ide sorolták a magyar turisták által közkedvelt Thaiföldet is. Szerencsére nem az egész országot, csak a déli tartományokat, ahol a muzulmán lakosság elszakadásáért küzd. Nem ajánlatos utazni az Izrael által megszállt palesztin területekre sem. Fokozott elővigyázatosságot igényelnek Törökország egyes területei, a délkeleti részeken kurd zavargások lehetségesek, akik merényleteket követhetnek el turistaközpontok ellen is.
A csoportos utazások mindazonáltal biztonságosnak mondhatók. Az egyes országok a történtek ellenére vigyáznak turistaiparukra. Gond rendszerint az egyénileg kalandozókkal lehet. A Külügyminisztérium annyira „elővigyázatos”, hogy szinte a világ összes országát felsorolja, mint ahol fennáll a terrortámadás lehetősége, így az Egyesült Államokat, az EU néhány országát és valamennyi olyan helyet, ahol volt már hasonló cselekmény. Így adott esetben hivatkozhatnak rá, hogy a magyar diplomácia előre figyelmeztetett. A gyér magyar külképviseleti hálózat a „központoktól” távolabb eső helyszíneken egyébként sem alkalmas a konzuli védelem ellátására. A hozzáállás is sokszor hagy maga után kívánnivalókat. Gondoljunk csak a 2004. karácsonyi délkelet-ázsiai szökőárra, amikor a magyar nagykövet „gyógykezelésen” tartózkodott itthon. Igaz, később menesztették állásából.
