A Délszláv háború miatt a Magyar Honvédség taszári repűlőterére települt amerikaiak 2004-ben felszámolták logisztikai bázisukat és távoztak Magyarországról. Alig egy esztendő múlva a magyar haderő „reformzsugorításának” esett áldozatul Taszár és 2005 decemberében lakat került az objektum 150 épületére. A település polgármestere azt mondja, a repülőtér teljesen üres, a hasznosítás ügyében nem történt semmi. A miniszterelnöki megbízott nagy érdeklődést emleget, mondván sok tőkeerős hazai és külföldi céggel tárgyalt az elhagyott repülőtér sorsáról. Pillanatnyilag egy közép-európai mértékben is jelentős logisztikai irányú fejlesztésnek van a legnagyobb esélye. De döntés még nincs, csak elképzelések vannak.
Taszár katonai „karrierjét” egy figyelemreméltó civil karrier követheti – legalábbis ez derül ki a megvalósítási tanulmánytervből. Az említett dokumentum szerint ugyanis az uniós piac kapujává lehetne tenni a objektumot, amit nem csupán adottságai determinálnak, hanem az a tény is, hogy Közép-Európa mindeddig adós maradt egy nagyméretű logisztikai bázis létrehozásával és működtetésével. Igaz persze, hogy erre a pozícióra jó néhány szomszédos országnak is fáj a foga, ami sürgetővé teszi a döntést.
A volt honvédségi légikikötő és a katonai bázishoz kapcsolódó épületek újrahasznosításáról a közelmúltban konferencián tanácskoztak az érintett helyi, illetve kormányzati szakemberek, befektetők és szakértők. Sokan felhívták a figyelmet a transzkontinentális lehetőségekre, az Ázsia és Európa közötti forgalom növekvő arányaira, a kínai és a távol keleti piac megállíthatatlan térhódítására. Mindez reálissá tesz egy olyan törekvést, hogy Taszár kontinensközi piaci elosztó bázis legyen – vélekednek a szakértők. Van olyan elképzelés is, hogy a logisztikai funkciót ki lehetne bővíteni egy repüléstechnikai funkcióval, vagyis akár repülőgépek átalakításával és javításával. Nem utolsó szempont az sem, hogy egy ilyen irányú fejlesztés jelentős számban – több ezres nagyságban – teremtene új munkalehetőségeket.
Mindez persze pénzkérdés is. Az elgondolásokhoz becslés szerint néhány milliárd forint kellene. A repülőtér fejlesztéséért felelős Kolber István közelmúltban tett nyilatkozatában meg is jegyezte, hogy a fejlesztés nem nélkülözheti a kormányzati, a befektetői és a helyi milliókat. Hogy milyen összeget kellene összeadni, az várhatóan és feltehetően csak május végén derül ki, amikorra elkészül a részletes befektetői tanulmányterv.
Úgy tűnik, hogy Somogy Megye nagy lehetősége lett Taszár. A repülőtér-projekt megvalósítása ugyanis egy sor további fejlesztést vonhat maga után. De az sem utolsó szempont, hogy a nemzeti fejlesztési tervben lévő területtel és közlekedéssel kapcsolatos elképzelések is segítségére lehetnek Taszárnak, ha elég gyorsan és elég ügyesen sáfárkodik adottságaival.
A miniszterelnöki megbízott állítja, hogy az elmúlt hónapokban sok tőkeerős hazai és külföldi befektetővel tárgyalt, akik komoly érdeklődést mutattak Taszár iránt. Ezek között volt orosz, kínai, luxemburgi és izraeli cég is. Kolber István egyébként azt is elárulta, hogy a kormány fejlesztési elképzeléseit nem szűkítették le a volt katonai bázisra, olyan gazdasági tevékenységekben gondolkodnak ugyanis, mondta, amelyek igénylik a ma még jó állapotban lévő repülőtér működését is és felölelik Kaposváron kívül a környező településeket is. A pillanatnyi elképzelésekből egyelőre hiányzik a repülőtérhasználat, de a szakértők ennek a lehetőségét kutatják.
Szabó Iréne
Keretes cikkek
Gyorsítani kellene a tempót
A kétezer lelkes somogyi települést és a Magyar Honvédség ottani repülőterét – amit egyébként már NATO tagságunk előtt bázisrepülőtérnek szántak – tizenegy esztendővel ezelőtt az tette ismertté a világ előtt, hogy a délszláv háború miatt ott alakították ki az amerikaiak harcoló alakulataik pihentető és ellátó központját. Tavaly előtt az utolsó amerikai is eltávozott Taszárról, de egy ideig függőben maradt az objektum sorsa, mivel voltak olyan elképzelések, amelyek nem tartották kizártnak, hogy az amerikaiak más funkcióval, de újra igénybe veszik a dél-dunántúli légikikötőt. Aztán kiderült, hogy az USA Romániában létesítendő katonai bázisokban gondolkodik. A repülőtér polgári-katonai közös hasznosításának gondolata azon bukott meg, hogy a szakminisztérium alapvetően pénzügyi okokra hivatkozva eldöntötte, kivonul Taszárról, és leadja a kincstárnak az amerikaiak által rendbe hozott objektum-csoportot. A másik ok az a felismerés volt, hogy a légierő 50 darab légi eszközének működtetéséhez nincs szükség négy betonos, és egy füves repülőtérre. A település polgármestere szkeptikus a volt katonai objektum sorsát illetően. Pataki Sándor azt mondja, eddig konkrétan semmi nem történt, a légikikötő „csontüres”, és hiába vannak civil őrzésvédők, a betörések, a lopások napirenden vannak. Gyorsítani kellene a tempót – mondja. Szerinte ugyanis a lehetőségeket addig kell megragadni, amíg viszonylag kis pénzből lehetne kiaknázni az esélyeket.
Muzslai Katalin
