Forrás: NOL

A lakók máshogy nem szabadulhatnak a lepusztult, omladozó házból

Népszabadság * N. Kósa Judit * 2006. május 11.

Lakásaik lebontása érdekében protestáltak tegnap egy erzsébetvárosi műemlék ház lakói. Úgy tűnik, állóháborúvá érett az ellenségeskedés a régi pesti zsidó negyedben.

Dohszag, penészes pince, közös vécé, pucér stukatúr – fél évszázados felújítatlanság köszön vissza a belső-erzsébetvárosi Klauzál utca 7. minden négyzetcentiméteréről. A szoba-konyhás lakások némelyikének ajtaja-ablaka befalazva – nehogy önkényes lakásfoglalók törjék föl a megszüntetésre ítélt otthonokat. Hiába a harmonikus külső, a tisztes kispolgári jólét nyomait már nem könnyű megtalálni a leromlott épületben. A XIX. század utolsó harmadában épült ház csak nyomokban őrzi egykori díszeit: omlik a romantikus homlokzat, összetöredezett a terrazzo, hiányosak a kovácsoltvas rácsok. Még a függőfolyosót tartó vörös kő-támok fölött is meztelenül meredeznek a téglák.

A Klauzál utca 7. környékén jószerével mindent látni, amit a XX. században elrontottak a Belső-Erzsébetvárosban. Ezt a városrészt mindig is „fejlesztési területnek” tekintette a városvezetés. A közelbe tervezték a nagy léptékű Erzsébet – majd Madách – sugárutat, ami gyakorlatilag a házak elbontásával járt volna; a század hetvenes-nyolcvanas éveiben pedig a szomszédos tömbökben indult meg az akkor példaértékűnek számító – viszont rendkívül költséges – rekonstrukció. Itt, a Klauzál utca és a Dohány utca sarkán azonban mindennek csak egy hatása volt: egy ecsetet nem húztak végig a házakon évtizedeken keresztül.

Közös vécé a folyosó végén

A Klauzál utca ma még kész városépítészeti tankönyv. A homlokzatok zegzugos rendje az egymást követő szabályozási terveket tükrözi, de a XIX. századi bérházak mellett-mögött már ott vannak az új hatemeletesek is. A 7. számú épülettel szemközt a Continental-Hungária tömb foghíja tátong: szépen mutatja, hogy egy védett házat is el lehet pusztítani, csak meg kell várni, amíg magától összeomlik.

A védelem volt a központi témája a Klauzál utca 7. lakói által meghirdetett tegnapi sajtótájékoztatónak is. Az alaphelyzet ismerős: az önkormányzati tulajdonú 7-et és a mellette álló, kétemeletes 9-et a testület lakottan eladta egy befektetőnek, aki a telkeket összevonva új, a mostaniaknál jóval nagyobb épületet kíván emelni. A lakókkal már megállapodott, amikor – így Devosa Gábor, a körzet önkormányzati képviselője – idén januárban „váratlanul” a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) műemlékké nyilvánította a két házat. A lakók most attól tartanak, a műemlékesek makacskodása miatt nem tudnak kiszabadulni leromlott lakásaikból.

Az örökségvédelmi hivatal 2004 decembere óta folyamatosan tájékoztatta a kerületet arról, hogy a Klauzál utcában több ház, köztük a 7. és a 9. műemlékké nyilvánítására készül. A hivatali eljárás minden lépéséről értesítették a tulajdonost – mondja ugyanakkor Győr Attila, a hivatal védési osztályának vezetője.

Az ügyben eljáró terézvárosi polgármesteri hivatal – amelynek ugyanekkor a Király utca 40. ügyében gyűlt meg a baja a KÖH-hel – ennek ellenére adta ki a bontási engedélyt tavaly októberben. Ennek jogerős voltát most vizsgálja a közigazgatási hivatal. A januári műemléki „csomag” része volt a Klauzál utcai házak mellett két Akácfa utcai épület is: mint emlékezetes, azoknak a bontására a jogerőre emelkedést megelőző napon adott volna utasítást a kerület.

A szerdai sajtótájékoztatón a VII. kerület képviselője világossá tette: a leromlott önkormányzati lakásokban élőkön szerinte csak a házak lebontása segíthet. Ha az érvényes jogszabályokhoz igazodva a KÖH ezt megpróbálja megakadályozni, egyedüli felelősként kell szembenéznie az elhanyagolt házakban élők dühével.