Kéver ovajsz – sírlátogatás a sír nélküli temetőben. Ez Auschwitz, a világ legnagyobb zsidótemetője.
Emlékező Testvéreim! Nem rabbiként szólok, hanem túlélőként.
Ezt azért tartom fontosnak, mert rabbiként nem tudnék válaszolni kérdésekre, amelyekkel több mint fél évszázada fordulnak hozzám.
Kéver ovajsz – sírlátogatás a sír nélküli temetőben. Ez Auschwitz, a világ legnagyobb zsidótemetője.
Emlékező Testvéreim! Nem rabbiként szólok, hanem túlélőként.
Ezt azért tartom fontosnak, mert rabbiként nem tudnék válaszolni kérdésekre, amelyekkel több mint fél évszázada fordulnak hozzám.
Egykori tudós mesterem azt tanította: a rabbinak nem kell mindent tudnia, de azt tudnia kell, hol nézzen utána a helyes válasznak.
Ismétlem, nem rabbiként szólok, mert azt sem tudom: hol nézzek utána a helyes válasznak… De mint a Szentírással foglalkozó egyik túlélő, találtam 3 mondatot Mózes 2. könyvében, amelyek egybefüggenek.
KÁCHOL VÖLÁVÁN – a kék-fehérbe öltözött Auschwitzban hangozzanak el annak az országnak a nyelvén, amelyet úgymond Auschwitzért kaptunk.
Az első:
HÁMÁKOM ÁSER ÁTÁ OMÉD ÁLÁV, ÁDMÁT KODES HU.
A hely, amelyen állsz, szent!
Hagyományunk szerint szent az a hely, amelyen halottaink örök álmukat alusszák.
Ezért. Szentek a temetőink, szentek a sírhelyeink. De a legszentebb: Auschwitz!
A szentírási idézetet Isten mondja Mózesnek az égő csipkebokorból. Az égő csipkebokorból, amely ég, és soha nem hamvad el…
Nem úgy, mint azok, akiket elégettek ezen a helyen… És elhamvadtak…
De folytatódjék az idézet. RÁO RÁITI ET ONI ÁMI – bizony láttam nyomorát népemnek – VÖET CÁÁKÁTÁM SÁMÁTI – és hallottam kiáltásukat szorongatóik miatt. Ezt is Isten mondja Mózesnek az égő csipkebokorból.
Az égő csipkebokorból, amely ég, és soha nem hamvad el…
*
De mi! Nem láttuk az égő csipkebokrot, csak a krematóriumok kéményeinek lángjait. Mi olyanok voltunk, mint Isten. Láttuk népünknek a nyomorát, és hallottuk kiáltásukat szorongatóik miatt…
Láttuk népünknek a nyomorát: botra támaszkodó öregeket, karon ülő gyermekeket – útban a gázkamra felé.
És hallottuk, és ma is halljuk kiáltásukat szorongatóik miatt. Egymás nevét kiáltották, egymást keresték, egymásnak kiáltottak…
De voltak közöttük olyanok is, akik csendesen csak annyit mondtak a rejtőzködő Istennek: SÖMÁ JISZRÁÉL – és meghaltak…
Az idézet első mondata ezúttal nem az égő csipkebokorból szól hozzánk. Az égett, és nem hamvadt el.
Az idézet a krematórium kéményeiből, a múzeumban felhalmozott bőröndökből, a fogkefékből és művégtagokból, a szőke és fekete gyermekhajakból szól: HÁMÁKOM ÁSER ÁTÁ OMÉD ÁLÁV, ÁDMÁT KODES HU. A helyen, amelyen állsz – szent ez a föld!
Szent, mártírjaink hamvai miatt.
Szent, a kék-fehér zászlók miatt.
Szent, mert innen indult a csoda. A legnagyobb csoda: ÁM JISZRÁÉL CHÁJ!
Mazsihisz news
