Népszabadság * Szászi Júlia * 2006. április 24.
Miért éppen a múzeumokból maradt volna ki Mozart, Ausztria büszkesége, a 250 évvel ezelőtt született zeneszerző zseni?
A három, egymást jól kiegészítő bécsi Mozart-kiállítás a közös kurátor, Herbert Lachmayer jóvoltából az ismeretek bővítésén túl néhány kellemes órával is gazdagítja a látogatót.
A jubileumi év hivatalos Mozart-kiállítása az Albertinában látható, mégpedig a szokásoktól eltérően az alagsortól az emeletig több szinten, sőt, még a rendes körülmények között üresen maradó dísztermekbe is beköltözve. A helyre, a sok teremre szükség is van. Ez az aprólékos bemutató igyekszik pontos képet adni arról, milyen közegben élt és alkotott Mozart. Rokokó ruhák, s azok hatására tervezett maiak éppúgy láthatók, mint lakberendezési tárgyak, a mindennapok kellékei. Az ismeretek vonatkoznak a történelmi környezetre, de a művészeti életre, az irodalomra, a szellemi irányzatokra is. Mindezt játékosan kapja az érdeklődő, akit szellemes elrendezésű „vitrinlabirintuson” át vezetnek. Mozart alakja persze központban áll, értékes dokumentumok böngészhetők a tárlókban. A festményekről az is lemérhető, hogy az eredendően csúnya ifjút a rajongás a későbbi ábrázolásokon hogyan szépítette meg. Kiemelésre kívánkozik a szabadkőműves mozgalom ritka részletes bemutatása, s ugyanezzel kapcsolatban az a komputeres animáció, amely a Varázsfuvolát elemzi – nagyszerű zenei kísérettel. A végkövetkeztetés: Mozart soha nem dolgozta volna fel e témát, ha ő maga nem szabadkőműves.
Lorenzo Da Ponte, a három leghíresebb Mozart-opera librettójának szerzője a Zsidó Múzeum kapcsolódó kiállításának főszereplője. Érthető, hiszen az ő munkásságát, s rajta keresztül általában az operaszöveg írásának történetét és művészetét kutatja a kurátor bécsi intézete. Da Ponte-ról keveset tud a világ, pedig kalandos élete önmagában is megéri, hogy megismerjük. A zsidónak született, majd katolikus pappá avatott, később családot alapított olasz férfiút nem megfelelő magatartása miatt előbb Velencéből, sokkal később Bécsből utasították ki. Egyik anyagi csődje követte a másikat, bár Salieri révén a bécsi udvar színdarabírója, majd Mozart librettistája lett. Mindez sok dokumentumból, szellemes ábrázolásból derül ki a Zsidó Múzeum kiállításán.
A legkisebbekről sem feledkezett meg Lachmayer: a ZOOM gyerekmúzeum a csodagyerek mindennapjait mutatja be, azt bizonyítandó, hogy a zseni alig különbözik a hétköznapi gyerektől. A 6 és 12 év közötti látogatókat szokás szerint nem kárhoztatják csupán nézelődésre: sok mindent kipróbálhatnak, beöltözhetnek korabeli ruhákba, s nem tilos a hangszerekhez, zenét lejátszó szerkezetekhez hozzányúlni.
Aki mégse kér Mozartból, a Bank Austria belvárosi kiállítótermében a szürrealizmus legjobbjaiból kaphat ízelítőt: az Őrült szerelem című kiállítás a korábbi gyakorlatot követve egy magángyűjtemény bemutatása. A német Pietzsch házaspár érdeklődését a stílusirányzat iránt Max Ernsttel kötött ismeretségük keltette fel. A 100 festmény, rajz, szobor, grafika között van Dalí, Miró, Tanguay, Lempicka több műve.
A Szépművészeti Múzeum Ausztria EU-elnöksége ürügyén Európa határok nélkül címmel XV. és XVIII. század közötti műveken át mutatja be, mennyire nem új a fogalom, milyen sokan alkottak akkor is hazájuk határain túl.
