Megérkezett Amiens-be a magyar jégkorong-válogatott, a hétfőtől-vasárnapig tartó Divizió I-es világbajnokságon színhelyére. Habár a csapat feljutási esélye kevesebb, mint egy-két éve, számunkra talán nem csak azért lesz nevezetes a francia kisváros, mert az általunk magyarnak hitt Jules Verne itt írta egyik legismertebb regényét, a Nyolcvan nap a föld körül című művet.
„Na, itt kell nagyot alkotni” – csapta össze két tenyerét Szuper Levente, a magyar jégkorong-válogatott kapusa, és azzal rámutatott az Amiens-i Colosseum sportcsarnok jegére.
Nos, a Párizstól körülbelül százhúsz kilométerre fekvő kisvárosban sok magyar által magyarnak vélt ember alkotott már nagyot. Sőt: világraszólót. Az egyetlen bökkenő, hogy a Verne Gyula, vagy ahogy itt több utca, tér, híd jelzi, Jules Verne, az amiens-iek számára maga a megtestesült franciaság. Persze így vannak ezzel az angolok, az amerikaiak, meg talán minden ország népe, amelyben megjelent a literátor valamelyik regénye. A briteknek angol, az Egyesült Államokban élőknek amerikai, nekünk pedig magyar. Tehát maradjunk is a Verne Gyula megszólításnál. Bár az író Amiens-ben kezdett hozzá a „Nyolcvan nap a föld körül” megírásához, az ötlet Párizsban született: Verne a francia főváros utcáin tekergett, amikor hirtelen megpillantotta egy utazási ügynökség hirdetését, amely azt állította, kilencven nap alatt körbe juttatja az érdeklődőt a földön. A költő lealkudott belőle tizet, a többit – Phileas Fogg, a hóbortos angol gentleman és Passpartou, a mindenre kész inas történetét – meg már a fél világ ismeri
Szuper Levente és társai is alkotni érkeztek Amiens-be.
Nem mellékesen hirdetőtáblát ők is láttak Párizsban, ami ugyan nem földkörüli túrára agitál, , csupán arra buzdítja a nézelődőt, ruccanjon át Amiens-be, ahol hétfőtől vasárnapig a Divizió-I-es jégkorong-világbajnokságot rendezik.
Az esemény fontosságát jelezte a magyar csapat elé érkező tourguide is, aki a repülőtéren a vb hivatalos dresszében (a résztvevő csapatok zászlói, valamint az esemény logója tarkította a mezt) fogadta Pat Cortina szövetségi kapitányt s játékosait. A gardírozó úriember ugyan kissé meglepődött, amikor a magyar válogatott olyan egyenszerelésben lépett ki a váróterembe, hogy ha Diego Maradona éppen Párizsban nyaralt volna, rögvest keblére öleli az egész bandát… Tudták ezt maguk, a játékosok is: az Amiens-i arénában már azon viccelődtek, felesleges tartani a brit, a német, a francia, a japán vagy éppen az izraeli hokisoktól, amíg a brazil labdarúgó-válogatott nem vesz részt az eseményen, az Argentínát idéző öltözetben ők a favoritok.
A tréfálkozás azonban csak vasárnapig tarthatott, ma ugyanis már nem világoskék-fehér pólót húznak a játékosok, hanem nemzeti dresszt öltenek, és rögvest azzal a brit együttesel kezdik a tornát, amely amolyan mumusnak számít: az elmúlt viadalokon rendre megtréfálta a magyarokat Nagy-Britannia együttese, legutóbb például 2005-ben, Debrecenben kapott ki a Cortina-csapat 3-0-ra. Pedig a brit válogatott esetleges legyőzése lendületet adhat, hiszen holnap Izrael következik, amely gárda a fekete ló szerepét játssza, ezzel együtt a papírforma magyar diadalt ígér. Két győzelemmel, négy ponttal a zsebben pedig nyugodtabban töltheti a szerdai szabadnapját a csapat. De hogy így tesz-e…
„Majd meglátjuk – mondta Pat Cortina. – Természetesen nem bánnám, ha a srácok megnéznék Párizst, a Temzét, de ez mind a játékon, az eredményeken múlik. Ha szerda délután mégis a Champs Elysée-n sétálunk majd, akkor jó úton járunk …”
Mindenesetre, ha a szövetségi kapitány mégis úgy dönt, kihagyják a párizsi romantikázást, meglátogatják Verne Gyula emlékházát. Az erőt adhat, ha tudják, egy „magyar” már meghódította Amienst. Ráadásul ők huszonketten vannak.
Kemény Kristóf helyszíni jelentése
