A háború „árnyékában”
Izraelnek Iránnal szemben nincsenek sem területi, sem más követelései. A két ország még csak nem is határos egymással. Izrael nem fenyegette meg az iszlám köztársaságot, hogy „leradírozza a térképről” vagy „kitörli a történelem lapjairól.” Iránt az izraeli főrabbi nem minősítette „rákos daganatnak”, amelyet „operációval” vagy „radioaktív besugárzással” lehet csak eltávolítani. Izrael az iszlám híveit nem akarja Teheránból kiűzni és a várost a „világjudaizmus” központjává tenni. És perzse zsidó államot sem akar létesíteni Irán helyén. Továbbá nem javasolja, hogy Iránnak a Déli-sarkon szorítsanak helyet. Viszont fordítva mindez egyáltalán nem mondható el.
Irán most mégis szorult helyzetben van és fenyegetve érzi magát, ezt azonban egyedül magának köszönheti.
A Khomeini-rezsim iráni győzelme az ajatollahok szerint csak az első lépés az iszlám világforradalom felé vezető úton. Ezt a háborút az iszlám az „arrogancia világával”, de elsősorban „Izraellel akarja megvívni.” Az Iszlám nemcsak a zsidó állammal, de több száz éve az egész nyugati világgal áll háborúban. Ezt a szent háborút, dzsihádot Irán nem csak”regionális”, de az iszlám világ vezető hatalmaként akarja irányítani.
Irán e céljai elérésére a világon kiterjedt terrorhálózattal rendelkezik. Sőt, jelentős befolyással bír a nagy moszlim lakosságú dél-amerikai országokban is. Ez tehette lehetővé, hogy Buenos Aires-ben az 1980-as évek elején felrobbantsák a zsidó kultúrális központot, majd később az izraeli nagykövetséget is. Teherán fegyverekkel és pénzzel támogatja a palesztin terrorszervezeteket.
Irán most ráadásul uránium dúsításra készül, hogy fenti céljai elérésére atomfegyvert állíthasson elő. Teherán több ízben és módszeresen megsértette az Atomsorompó egyezményt. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, (NAÜ) a brit -francia -német trojka és Moszkva tárgyalásos úton kísérelte megoldani a teheráni atom ügyét. Bár az iráni atom Izraelt közvetlenül fenyegeti, a zsidó állam ritka önmérséklettel ezt az ügyet a nemzetközi közösségre bízta. Néha úgy tűnt az eredmények bizakodásra adtak okot, ám megoldás e kérdésben nem született.
Ma megállapítható: Irán csak az időt húzza, hogy közben az atombomba gyártásához közelebb kerülhessen. Még a kecsegtető orosz ajánlatot, hogy Irán az urániumot ne otthon, de Oroszországban dúsítsa azt is elutasította. A tehetetlen NAÜ az ügyet közben kénytelen volt a Biztonsági Tanács (BT) elé utalni. Az eddigi konzultációk a Biztonsági Tanács állandó tagjai között nem vezettek eredményre. Bár Moszkva és Peking is felszólította Teheránt: mondjon le atomprogramjáról, szankciókat nem akarnak ellene. Ez persze csak színjáték. Oroszország és Kína is tagja annak „a transzázsiai tengelynek”, amelynek célja az amerikaiak kiszorítása a Közel-Keletről. (Kína növekvő olajszükségleteinek felét Iránból elégíti ki.)
Így Irán hiába fenyegeti a világbékét; a Biztonsági Tanács semmit sem tehet ellene.
A nyugati világ meg akarja akadályozni az iráni atomfegyver kifejlesztését. A Biztonsági Tanács azonban az orosz és a kínai vétó miatt tehetetlen. Életbe léphet viszont az ENSZ Alapokmánynak 51. a jogos önvédelemről szóló-cikkelye. A diplomáciai erőfeszítéseknek csak akkor lesz eredménye, ha az Egyesült Államok, Európa és Izrael összefog és megelőző csapással fenyegeti meg az iráni atomlétesítményeket, ha Teherán nem mond le atomfegyveréről. Bár Irán idáig csak Izraelt és az Egyesült Államot fenyegette megsemmisítéssel, Európa államainak többsége tagja a NATO-nak, így életbe léphet a washingtoni szerződés 5. a kölcsönös védelmi garanciáról szóló cikkelye. A fegyveres megelőző csapás kilátásba helyezése nélkül, a diplomáciai megoldás nem lehetséges.
Bányai László
Bányai László
