Forrás: Heti Válasz

Gy. J., gazdasag@hetivalasz.hu

Mindig kell egy barát – s nem árt, ha Draskovics Tibornak vagy Gyurcsány Ferencnek hívják. Úgy tűnik, jó időben volt jó helyen Schiffer Péter, a Bankfelügyelet jelenlegi főigazgató-helyettese, aki előtt még a jogszabályok is meghajolnak, az Altus kapui pedig tágra nyílnak. Annak jártunk utána, hogyan kerül egy történész a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének a vezérkarába.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének főigazgató-helyettese, Schiffer Péter valószínűleg egyike Magyarország legjobban fizetett történészeinek. A bölcsészdoktort – aki a pénzpiaci folyamatokat felügyeli a PSZÁF-ben – egy éve nevezte ki hivatalosan is jelenlegi posztjára Gyurcsány Ferenc. Schiffer neve ugyanakkor már 2004 tavaszán fölvetődött, amikor az álbrókeres Kulcsár-botrányt kirobbantó Szász Károlynak útilaput kötött a talpára a Medgyessy-kabinet, s helyére – Farkas István irányításával – új vezérkar kinevezését kezdeményezte a PSZÁF élére.

A JOGÁLLAM VISSZABONTÁSA

Schiffer Péter útját a felügyelethez azonban egy uniókonform törvény igencsak megnehezítette. Még az Orbán-kabinet idején fogadta el a parlament a PSZÁF-ről szóló 1999. évi törvényt, amit az Európai Unió elvárásaival összhangban két évvel később módosítottak. Ez többek között előírta, hogy a felügyelet főigazgatójának és helyettesének csak olyan személy nevezhető ki, aki a megfelelő szakmai gyakorlaton kívül érthetően szakirányú felsőfokú végzettséggel is rendelkezik. Szász „kiütését” követően 2004 nyarán foglalta el helyét a PSZÁF új vezetése, ezt megelőzően, május 6-án pedig hatályba lépett az újabb törvénymódosítás, amely – egyebek mellett – a főbb tisztségviselők jövedelméről is rendelkezett. A két főigazgató-helyettest viszont csak 2005 februárjában lehetett hivatalosan kinevezni. A 2004 júniusától megbízott ügyvezetőként dolgozó, főigazgató-helyettesnek kiszemelt Schiffer ugyanis – bár fél tucat szakmai képesítése van – csak bölcsészdiplomával bír, ezért az ő érdekében lazítani kellett a jogszabályokon. (Schiffer Péter 1967-ben fejezte be egyetemi tanulmányait az ELTE történelem-népművelés-politikatudományi szakán.)

A lex Schifferként elhíresült törvénymódosításhoz Draskovics Tibor korábbi pénzügyminiszter nyújtott segédkezet, aki egykori közös munkahelyükről, a K&H Bankból jól ismeri Schiffert. (A jogász végzettségű Draskovics egyébként minden bankári gyakorlat híján a pénzügyminisztériumi államtitkári poszt után landolt a K&H Bankkal később egyesülő ABN Amrónál.) A lex Schifferre a 2005. évi költségvetési törvényhez csapott „salátatörvény” keretében bólintottak rá a honatyák, lehetővé téve, hogy szakirányú felsőfokú végzettség helyett tízéves gyakorlat is elegendő legyen a főigazgató-helyettesi poszt betöltéséhez. Ami mellesleg elég jól fizet: a jogszabályok szerint a Magyar Nemzeti Bank elnökének a jegybanktól származó éves összjövedelmének harminc százaléka jár a főigazgató-helyettesnek. S mit jelent ez a számok nyelvére lefordítva? Mivel a PSZÁF-től nem kaptunk erre vonatkozóan adatokat, kénytelenek vagyunk Járai Zsigmond vagyonnyilatkozatára hagyatkozni: a jegybankelnök közel 46 millió forint éves nettó jövedelemről adott számot 2005-ben (bár ez feltehetően nem teljes egészében az MNB-től származott). A legjobb esetben tehát havonta körülbelül egymillió forintot keres tisztán Schiffer Péter.

ÁLBANKÁR VAGY TEKINTÉLYES SZAKEMBER?

De hogy kerül a csizma az asztalra, történész a bankfelügyelet meghatározó posztjára? S hol szerezte tíz éves szakmai gyakorlatát? – tették föl többen is a kérdést Schiffer kinevezésekor, aki a felmenői között Szakasits Árpáddal is büszkélkedhet, s egyben testvére az MSZP-s Schiffer János főpolgármester-helyettesnek. A rendszerváltás éve a Társadalmi Szemlénél érte Schiffert. A folyóirat rovatvezetője 1990 decemberében már az állami tulajdonban lévő Magyar Hitelbank és az izraeli Bank Leumi részvételével megalakuló Leumi Hitelbanknál kötött ki, ahol egészen az igazgatósági főtanácsadói tisztségig vitte. Innen indult tehát a fényes banki karrier, bár a Leumi magyarországi működése nem igazán nevezhető sikertörténetnek.

Alig öt esztendő leforgása alatt a pénzintézet ugyanis több milliárd forintos veszteséget halmozott fel (Heti Válasz, 2004. június 17., 32-34. o.) A pénzügyi szakemberek szerint a bukás oka – a kockázatokat kiszűrni képtelen bankinformatikai rendszeren kívül – az lehetett, hogy a pénzintézet üzletpolitikája nem volt világos, vezetői nem döntötték el: az új vállalkozásokat, vagy a már meglévő nagy cégeket hitelezzék-e inkább. (A Leumi finanszírozta például egészen 1993-ig az akkoriban fővárosi luxusingatlanok építésére szakosodott Globex Kft.-t, amelynél számos könyvelési és adócsalást tártak fel a későbbi vizsgálatok. A cég vezetője, Vellai Györgyi korábban Schiffer munkatársa volt a Leumiban.) A jelentős veszteségeket okozó hitelezési gyakorlat ellenére a Leuminál nem történt személyi felelősségre vonás és kártérítés, amit az Állami Számvevőszék egyébként szorgalmazott. Az MHB-t ugyanis több tízmilliárdnyi költségvetési forinttal kellett megtámogatni. (Persze kérdés, vajon az akkori bankfelügyelet miért nem lépett fel erőteljesebben.)

A Leumitól 1995 januárjában – Fekete János alelnökkel egy időben – vált meg Schiffer Péter. Ezt követően az Általános Értékforgalmi Bankba került, majd a Gyurcsány Ferenc nevéhez köthető Altus Consultingnál kapott állást. „Az ÁÉB privatizációjakor a leendő orosz tulajdonosok tanácsoltak el. Szakembernek, s nem politikusnak tartom magam, a szakmai pályafutásom tekintetében pedig nincs jelentősége annak, hogy néhány hétig az Altusnál dolgoztam” – nyilatkozta lapunknak Schiffer Péter, aki személyesen is ismeri a miniszterelnököt. Mint mondta: miután Gyurcsány „dobbantott” a KISZ utódszervezetétől, ő is segített neki az újrakezdésben. De azt is megjegyezte, hogy az Ifjúság- és Közvéleménykutató Csoport egyik vezetőjeként többek között Orbán Viktort és Kövér Lászlót is alkalmazta. A K&H bankcsoporthoz 1997 májusában, Erős János vezérsége idején érkezett, s a vezérigazgató-helyettesi főtanácsadói székbe ülhetett. (Kulcsár Attila álbróker szintén 1997-ben került a pénzintézethez.) Decemberben viszont már a PSZÁF jogelődjénél töltött be vezető tisztséget egészen 2002 nyaráig. Ekkor ugyanis Fekete Jánosnak lett a jobbkeze vezérigazgató-helyettesként, az igazgatóság tagjaként az alakuló Bank of China Hungária Rt.-nél. A hitelintézetekről szóló, s akkor hatályban lévő törvények szerint Schiffert nem választhatták volna meg vezető állású személynek, egyrészt megfelelő végzettség híján, másrészt mivel olyan pénzügyi intézményben (a Leumiban) volt vezető, amelyet a tevékenységi engedély visszavonása miatt fel kellett számolni. (A jogszabályok későbbi módosításaiban ezeket a kikötéseket eltörölték.) A politikának köszönhetően két év után Schiffer ismét visszatért a PSZÁF-hez. Szijjártó Péter fideszes képviselő 2004 nyarán a parlamentben szóvá is tette, hogy a Medgyessy-kormány „egy bukott bank bukott főtanácsadóját nevezte ki abba a pozícióba, amelynek leglényegesebb feladata éppen az, hogy a pénzintézetek helyes szakmai irányítását felügyelje”. Veres János válaszában jó szakembernek nevezte Schiffer Pétert.

KÉTES DÖNTÉS

Az Alkotmánybíróság (AB) viszont idén februárban megsemmisítette a 2005- ös költségvetési törvényhez kapcsolódó, más törvények módosításáról rendelkező jogszabályokat, köztük a lex Schiffert is. Hogy miért maradhatott mégis a helyén Schiffer Péter, annak az alkotmánybírók ambivalens döntése az oka. Az AB ugyanis „csak” a salátatörvénykezést találta alkotmányellenesnek formai okokból, mondván: a salátatörvénynek alig a fele foglalkozott a kiemelt jelentőséggel bíró 2005-ös büdzsével, a másik felében a jogalkotó összesen 44 más törvényt módosíttatott, azok pedig nincsenek közvetlenül összefüggésben a költségvetéssel.

A módosított törvények tehát továbbra is hatályban maradnak, miközben a módosításukat kezdeményező törvényeket megsemmisítette az AB. Az exlex állapotot természetesen valahogyan rendezni kell, a Heti Válasz információi szerint ezért a kormány még az év végéig új formába öntené azokat a törvényeket, amelyeket tartalmilag fenn kíván tartani a jövőben. Az Alkotmánybíróság döntése mindenesetre több tanulsággal is szolgált. Legfőképpen azzal, hogy a költségvetési törvényhez az elkövetkezendőkben más jellegű jogszabályok nem kapcsolhatók, illetve hogy minden kormány taktikai elemként, szinte a saját kénye-kedve szerint kezeli a jogrendszert. S mint ahogy lapunknak Kolláth György alkotmányjogász fogalmazott: „Nálunk még az is alkotmányszerű lehet, ami jogilag vagy politikailag nem korrekt.”

Jól fizetett tanácstagok

A Medgyessy-kormány már hivatalba lépését követően elhatározta, hogy eltávolítja a PSZÁF éléről Szász Károlyt. A K&H-s expénzügyér, László Csaba ezért többször is megüzente Szásznak: örülne, ha önként venné a kalapját. A Kulcsár-botrányt kirobbantó elnök viszont egyáltalán nem mutatott hajlandóságot erre, s mivel szakmai hírneve és munkája alapján a kormány nem tudott rajta fogást találni, maradt a jól bevált átszervezés. A szervezeti átalakítást a kormány a felügyelet szakmai és jogi megerősítésével indokolta, s az volt a szándéka, hogy az egyszemélyi vezetés helyett bizottság irányítsa a felügyeletet. A Felügyeleti Tanács létrehozásakor, a tagok parlamenti megválasztásakor az ellenzék arra hívta fel a figyelmet, hogy a bizottság valójában funkciótlan testület (fejbólintó Jánosok gyülekezete) lesz, ami csak arra jó, hogy az MSZP és az SZDSZ kiosszon még néhány pénzes állást a híveinek (HV., 2003. november 7., 7. o.).

Utólag úgy tűnik, az ellenzéknek lett igaza. A Farkas István elnök irányítása alá tartozó testületben Asztalos László György, Király László György, Miklós Gábor és Náray László kapott helyet. Közülük alighanem Király László György neve a legismertebb. Az adóhatóság elnökeként ugyanis ő volt az, aki László Csaba pénzügyminiszter utasítására mágneslemezre másoltatta a több millió adózóra vonatkozó teljes adatbázist, és kiemelte az APEH védett informatikai rendszeréből. A törvénysértés valódi indítékára máig nem derült fény. A pénzügyminiszter leváltását követően nem sokkal Király László Györgynek is meg kellett válnia posztjától.

Asztalos László György és Náray László régi jó ismerősök, hiszen mindketten a Pénzügyminisztérium pénzügy-politikai főosztályáján dolgoztak 1989 és 1990 között, Asztalos főosztályvezetőként, Náray pedig a helyetteseként. (Náray egyébként Szásznak is helyettese volt a PSZÁF-ben.) Miklós Gábor az MKB Bankból érkezett, a szakma szemében ő hivatott szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Bankszövetség és a PSZÁF között.

A tanácstagok a jegybankelnök jövedelmének negyedét kapják (számításaink szerint a legrosszabb esetben havi 750 ezer forintot tisztán), míg a tanács elnöke a 60 százalékát (körülbelül 1,8 millió forintot). Ágy most öten keresnek összesen annyit, mint a fizetése miatt sokat támadott Szász Károly, aki – a Felügyeleti Tanáccsal ellentétben – egy személyben viselte a posztjával járó összes felelősséget.