Forrás: hirszerzo.hu

Megnyitott a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállítása

Király Dávid 2006. február 23. 16:44

Két évvel az emlékközpont megnyitása után elkészült az állandó kiállítás is. A tárlat családi sorsokon keresztül beszéli el a holokausztot. Tárgyak hiányában történetekkel, fotókkal, filmekkel operál; tényanyagában összehasonlíthatatlanul erősebb, dramaturgiailag azonban gyengébb, mint a Terror Háza.

A kampány ellenére kedden délelőtt komolyabb hírverés nélkül nyílt meg a Holokauszt Emlékközpont állandó kiállítása. Azt persze pozitívumként is értékelhetjük, hogy a tárlat nem lett a napi politika eszköze és áldozata, a csendes nyitásnak köszönhetően azonban vélhetően azok sem tudtak az új kiállításról, akiket az valóban érdekelt volna.

Ilyen nagyságrendű különálló és állandó holokauszt múzeum ugyanis Európában csak Berlinben és Londonban van, a budapesti központnak tehát regionális igényeket is ki kellene elégíteni.

Két éves késéssel

A “Jogfosztástól a népirtásig” címet viselő tárlat csaknem két évvel a Holokauszt Központ hivatalos megnyitása után készült csak el. 2004 áprilisában Medgyessy Péter miniszterelnök és Mádl Ferenc köztársasági elnök nyitotta meg az intézményt, Mose Kacav izraeli államfő jelenlétében. Akkor az Auschwitz-album fotóiból rendeztek ideiglenes kiállítást.

(Galériánk itt látható)

Az album fotóit két fotográfus SS-tiszt készítette 1944-ben, magyar zsidók Auschwitzba érkezéséről, a szelektálásról és arról, amint a munkára alkalmatlanná nyilvánítottak, s ily módon halálra ítéltek a gázkamrák előtt állnak. A képeket egy túlélő, Jákob Lili (Jakab Lenke) találta meg a tábor felszabadítása után, s később a jeruzsálemi Yad Vashem Múzeumnak adományozta.

Az új tárlat egyéni, pontosabban családi sorsokon keresztül mutatja be a holokausztot. Négy zsidó és egy cigány család történetét vezeti végig a tematikusan berendezett termeken. A kiállítás elején röviden bemutatja a magyar zsidók és cigányok történetét és helyzetét, és tisztázza a holokauszt jelentését. A kiállítás kitér arra is, hogy a huszadik század legsötétebb éveiben nemcsak faji és vallási alapon tettek különbséget ember és ember között; különböző nemzetiségűek, politikai ellenfelek, homoszexuálisok és elmebetegek ugyancsak az üldöztetés áldozatai voltak.

Nincsenek tárgyak

A kiállítás eleve adott problémája, hogy a holokauszt nem beszélhető el klasszikus múzeumi eszközökkel, nem tárgyiasítható. A tárlaton is bemutatott csíkos rabruhán és a sárga csillagon kívül a holokausztnak nincsenek tipikus, kiállítható tárgyai. Ennek következtében az emlékközpont kiállítása többnyire fotókra, filmfelvételekre és szövegekre épül.

Elismerve a kettő közti lényegi különbséget, a látogató mégis a Terror Házával állítja párhuzamba a kiállítást. Noha az Orbán-kormány presztízsintézménye tartalmilag ezer sebből vérzik, tény, hogy mind belsőépítészeti, mind dramaturgiai szempontból áttekinthetőbb, mint a holokauszt-kiállítás. A Terror Háza erős emocionális hatást vált ki, itt azonban a kiállítótér – sarkítva persze – a történet elbeszélésének helyszíne.

A tárlat kulcsszava a “megfosztás”. A tematikus termek a jogfosztás, a kifosztás, a szabadságtól, az emberi méltóságtól és az élettől való megfosztás szerint következnek, és a felszabadulással, illetve a felelősségre vonással folytatódnak. Mind a kiállítás, mind az emlékközpont legproblémásabb része azonban a zsinagóga.

A pompás épület végképp tönkreteszi a dramaturgiát. A karzaton helyet kapott egy többek között Kertész Imre, Pilinszky János és Márai Sándor idézetekkel ellátott üvegfalakból összeállított “meditációs tér”. Az egyébként példaértékűen felújított zsinagóga teljesen alkalmatlan a pusztítás érzékeltetésére, bár a felújítás ténye azt feltételezi: nem is volt ilyen igény. Kiállítótérnek ugyancsak alkalmatlan, szakrális funkciója pedig nincs. (A felújítás egyébként “túl jól” is sikerült, a Baumhorn Lipót által tervezett, 1924-ben átadott épület ugyanis sosem volt olyan díszes, mint most.)

Nehéz kezdetek

Az emlékközpont helyszíne kezdetek óta vita tárgya volt. Az Orbán-kormány által létrehozott Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriuma ugyan megszavazta a Páva utcai helyszínt, a döntés kritikusai szerint azonban a zsinagóga távol van a belvárostól, nem kapcsolódik közvetlenül a holokauszthoz, nagyobb turistacsoportok számára megközelíthetetlen és a körülötte lévő hely kevés egy mind a dokumentációs központ, mind az emlékhely, mind a múzeum befogadására alkalmas épület felépítésére.

Hámori József, az Orbán-kormány akkori kulturális minisztere 1999-ben azt mondta: a Holokauszt Emlékközpont a millennium évére elkészül, a Terror Háza azonban előnyt élvezett. Az alapkövet már a Medgyessy-kormány idején rakták le, 2002-ben. Az épület 2004-re elkészült, a kiállítás anyaga azonban nem. Az a különös helyzet alakult ki, hogy a tárlat anyagát az épület adottságaihoz kellett igazítani.

Mivel az alapítvány operatív munkát éveken keresztül nem tudott végezni, a kiállítás rendezését végül a Magyar Nemzeti Múzeum vette át. A Nemzeti Múzeum bekapcsolódása nemcsak szakmailag segítette a kutatást, de presztízsének köszönhetően biztos hátteret is jelentett. Az állandó kiállítás elkészültét az is késleltette, hogy a pályázaton vesztes kivitelező cég, a Mafilm Szcenika kétszer is a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz fordult, végül azonban mégis az eredeti győztes, a Trifolium Hungary Kft. kapta a megbízást.

Comments are closed.