Forrás: NOL

Véget ért a világgazdasági fórum

Népszabadság * Blahó Miklós * 2006. január 30.

Ezerötszázan demonstráltak Svájcban szombaton a globalizáció ellen Marx, Engels és Lenin portréja alatt Kép: REUTERS – Vincent Kessler Ideák olvasztótégelyének nevezték a davosi fórumot a részvevők, akik a világgazdasági eszmecsere célkeresztjébe Kína és India felemelkedését, az új technológiák és az innováció szerepét állították, ráérezve arra, hogy a globalizáció folyamatát az amerikanizáció helyett a fejlődés áthelyeződő súlypontjai jellemzik.

Derűlátó hangulatban fejezte be e heti tanácskozását Davosban csaknem kilencven ország több mint kétezer kormányzati képviselője, üzletembere, közgazdásza, fejlesztési, humanitárius vagy szakszervezetének vezetője. Magyar kormányzati részvétel nélkül folyt a vita öt napon át arról, hogy miként válaszolhatnak az egyes országok, régiók Kína és India bekapcsolódására a világgazdaságba, milyen szerepet játszhat ebben a kreativitás, az innováció, az új technológiák alkalmazása. A lényeg nem a megállapodás, hanem a problémák jobb megértése – hangoztatták -, s e tekintetben bizonynyal sikeresnek nevezhető a davosi fórum, ahol még a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásoknak is új lendületet adtak. Felvonultak a jótékonykodó világsztárok is, mint például Bono vagy Angelina Jolie.

A tegnap délelőtti záróülésen megpróbálták összegezni a hallottakat, s nyilvánvalóvá vált, hogy a világgazdaság súlypontja az Egyesült Államok és – kisebb részben Európa felől – Kínába, Indiába, s persze Délkelet-Ázsiába helyeződött át. Ám sem az USA-ban, sem Európában nem feltétlenül ennek előnyeit – az új piacokat, az alacsonyabb inflációt és kamatot – látják az emberek, hanem inkább az árnyoldalait. A tömegek fenyegetve érzik magukat, úgy gondolják, hogy munkahelyük kerül veszélybe, vagy ha alkalmazásuk nem is, béremelésük mindenképp, ha a tőke és az álláslehetőség ezekbe az országokba települ át. Merkel német kormányfő egyenesen arról beszélt, hogy társadalmi zavarok keletkezhetnek, ha ezeket a kérdéseket nem oldják meg, a feszültségeket nem vezetik le.

De hogyan lehet munkahelyeket teremteni az ipari államokban? Andrea Tyson, a London Business School dékánja egyértelműen az oktatásra szavazott. A szegény országokban az írástudatlanság felszámolása, másutt a továbbképzés, a szak- és a vállalkozói képzés lehet a kiút, de úgy, hogy az internetet is az oktatás, elsősorban a felsőoktatás szolgálatába állítják. Ezzel együtt is a munkaerőnek rugalmasnak kell lennie, el kell tudnia viselnie, s át kell tudnia vészelnie a nagy változásokat. A Világbank volt elnöke, James Wolfenson azonban felhívta a figyelmet arra is, hogy a davosi fórumon tárgyalt témák közül nem maradhat ki a politikai feszültségek taglalása sem, különös tekintettel az izraeli-palesztin konfliktusra.

Derűlátást tükrözött a fórum a világgazdaság jelenlegi állapotát illetően is, a részvevők elégedetten nyugtázták a kedvező növekedési adatokat, bár észlelték a megbomlott pénzügyi és kereskedelmi egyensúlyban lévő veszélyeket is. Ám Kína és India képviselői meglehetős felelősséggel nyilatkoztak, s a belső kereslet, a fogyasztás élénkítését ígérték, ami ellensúlyozhatja az amerikai háztartások költekezésének lassulását. Az amerikai gazdaság erőteljesen fékezett a múlt esztendő utolsó negyedében, így tavaly 3,5 százalékkal bővült, szemben a 2004-es jó négy százalékkal.

A jelen lévő kereskedelmi miniszterek külön egyeztetést tartottak a dohai fordulóról, s szombat délután jelentették a fórum részvevőinek, hogy készek az idén lezárni a vitát, s mindent megtesznek a mezőgazdasági ártámogatások, illetve az ipari termékek és a szolgáltatások vámjának és az egyéb korlátoknak a lebontására.

Nagy érdeklődés övezte Bill Clinton szombat esti fejtegetéseit is. A volt amerikai elnök a klímaváltozást és a növekvő jövedelmi különbségeket látja a legfőbb veszélyforrásnak. Miközben a globalizáció tör előre – mondta -, nem épültek ki a globalizáció szociális és politikai intézményei. Az ENSZ, amely a második világháború után a nukleáris háború megakadályozására összpontosított, az utóbbi másfél évtizedben nem tudott váltani, s a globalizáció katalizátorává válni.