Forrás: NOL

– mondja lapunknak Benita Ferrero-Waldner

Népszabadság * Szőcs László * 2006. január 28.

Benita Ferrero-Waldner külügyi biztos Kép: Európai Bizottság Egyre nagyobb szava van az Európai Uniónak a Közel-Keleten is. Az erős közös külpolitikához nem feltétlenül kell az EU-alkotmány, legfeljebb a tagállamok politikai akarata – fejti ki az Európai Bizottság osztrák külügyi biztosa.

Az EU befolyásáról

a Közel-Keleten

Tíz éve (korábban osztrák külügyminiszterként, miniszterhelyettesként) foglalkozom a békefolyamattal. Állíthatom, hogy nőtt Európa befolyása. Jó a kapcsolatunk ma Izraellel. Nagyobb a bizalom. Erre is visszavezethető, hogy Izrael beleegyezett a rafahi EU-miszszióba. Nem tartom rossznak, hogy adott esetben mi többet dolgozunk a palesztin oldalon, az amerikaiak pedig az izraelin, mivel mindez ugyanazt az ügyet, a „két nép, két állam”-megoldás elősegítését szolgálja.

Iránról

Minket is aggaszt a szélesebben vett Közel-Kelet egészének helyzete. Régóta tárgyalunk mi, az Európai Bizottság is Iránnal, míg az EU-hármak és Javier Solana külpolitikai főképviselő egyeztetése kifejezetten az atomügyre vonatkozik. Nagyon sajnáljuk, hogy Teherán az egyoldalú lépések, a párizsi szerződés felrúgása mellett döntött. A párizsi szerződés lehetőséget adott volna számunkra, hogy mást kínáljunk Iránnak az urándúsítás helyett. Az Izrael Állam létezésének jogát is kétségbe vonó nyilatkozatok pedig mélyen megdöbbentők voltak, s széles körben, még a palesztin elnök részéről is visszautasításra találtak. Nincs mentség az ilyen fokú háborús hangvételre. A kizárólag békés, polgári célú atomprogram nem jelenthet veszélyt a szomszédos országokra, ám vannak itt olyan nemzetközi kötelezettségek, mint az atomsorompó-egyezmény. Ez világos választóvonalat jelent. Ezzel együtt úgy véljük: van még remény a tárgyalásos megoldásra, de ehhez az iráni kormánynak nagyobb együttműködést kell tanúsítania, átláthatóságot felmutatnia. Nem akarjuk elszigetelni Iránt, s reméljük, nem szigeteli el saját magát.

Szíriáról

Teljes mértékben támogatjuk az ENSZ-t az 1559-es biztonsági tanácsi határozat teljes végrehajtásában. Aggódunk amiatt, hogy Damaszkusz vonakodik ENSZ-kötelezettségeinek maradéktalan teljesítésétől. Teljes és feltétel nélküli együttműködésre van szükség a Hariri-gyilkosság felderítésének ügyében. Aggodalomra ad okot, hogy a nyomozás során a szíriai és a libanoni titkosszolgálatok bizonyos érintettségére derült fény. Szíriát sem akarjuk elszigetelni, s reméljük, él ezzel a lehetőséggel.

Az új szomszédságpolitikáról

A cél az, hogy közelebb vonjuk a környező országok gyűrűjét a kibővült Európai Unióhoz – a belső piactól a közlekedésig, az energiától az oktatásig. A politika kétoldalú: ők felvetik az igényeiket, mi pedig reagálunk. Ilyen ügy például a vízumszabályozás könnyítése. De nekünk is vannak elvárásaink: a demokrácia, a jogállamiság, vagyis közös értékeink tiszteletben tartása. Egyeseknek ezen országok közül vannak európai integrációs törekvéseik, míg másoknak nincsenek. De akárhogyan is: a közös nevező az együttműködés, világos, lefektetett keretek között. Felhívnám a figyelmet viszont a különbségtételre. Ukrajnával mást kell kialakítanunk, mint Moldovával, Egyiptommal pedig mást, mint Marokkóval. Egyértelmű persze, hogy a szomszédságpolitika ma nem kecsegtet az EU-ba való befogadtatással, noha nem is zárja le a jövőt. Figyelembe kell venni az európai polgárok véleményét is. Most konszolidációra van szükség – ez a franciaországi és hollandiai népszavazások egyértelmű üzenete. Magán a szomszédságpolitikán belül persze folyamatosan van lehetőség az előrelépésre: ennek friss példája a piacgazdasági státus megadása Ukrajna számára.

Oroszország és az energiafegyver

Stratégiai partnerként akarunk együttműködni Moszkvával. A legutóbbi gázválság azonban új elemeket hozott a tárgyalóasztalhoz. Úgy látom a függőség kétoldalú: Európának megbízható külső behozatalra, Oroszországnak pedig megbízható vevőkre van szüksége. Már a tavaly októberi informális EU-csúcson, még a jóval a gázválság előtt megfogalmazódott az EU-n belül az energiapolitika sürgős átgondolásának, felértékelésének igénye. Sokkal összehangoltabb munkára van szükség az EU-tagországok között, törekedni kell a külső energiaforrások diverzifikálására, valamint a megújuló forrásokra való minél nagyobb áttérésre.

Az EU világpolitikai szerepe

Az EU-alkotmány általában is erősítené Európát. De sok múlik magukon a tagállamokon: ha összehangoltan, koherens módon, „egy hangon megszólalva” akarnak cselekedni, ezt már most is megtehetik, a nizzai szerződés alapján. Nem hiszem viszont, hogy az EU gyenge világpolitikai szereplő volna, nagyon is erős. Számos, Európán kívüli országban tett látogatásom alapján állíthatom: visszaköszön, hogy a legnagyobb fejlesztési segélyezők, s az egyik legnagyobb befektetők, kereskedelmi partnerek vagyunk világszerte.