Forrás: NOL

Népszabadság * Inotai Edit * 2006. január 28.

Az iráni helyzet újabb kihívás elé állítja az új német kormányt: vajon sikerül-e fenntartani az európai/transzatlanti egységet Teheránnal szemben, körvonalazódik-e közös európai kül- és biztonságpolitika? (Ami Irak esetében megbukott.) Egyetlen ország sem „akciózhat” egyedül Iránnal szemben vagy mellette, és Angela Merkel kancellárnak itt jóval nehezebb lesz közös álláspontot kialakítania partnereivel. Nyilvánvalóan megkezdődött a verseny az ügykört érintő európai vezető pozícióért – a német kancellár asszonynak jó esélyei vannak. Ám Irán nem európai vagy világpolitikai kihívás.

Berlin szokás szerint megpróbál egyensúlyozni: bár nagy felháborodást váltottak ki Ahmadinezsad iráni elnöknek a holokauszt tagadásával és Izrael elpusztításával kapcsolatos kijelentései, a németeknek nem érdekük a válság súlyosbodása. Német cégek tavaly 3,6 milliárd eurót exportáltak az országba, s nagyon vonzó az iráni kőolaj-, és gáztartalék is. Utóbbival fel lehetne oldani az orosz energiafüggőséget. Embargó esetén viszont újabb magasságokba szöknének az olajárak, ez pedig végképp nem érdeke a német gazdaságnak.

Berlin szerint Teheránt amúgy sem szabad elszigetelni, márpedig a gazdasági szankció, pláne egy katonai csapás egyértelműen ide vezetne. Tény viszont, hogy Ahmadinezsad kijelentései nemcsak a saját népét, hanem a perzsákkal amúgy nem túl nagy barátságban levő arab országok lakosságát is felheccelhetik a Nyugat és Izrael ellen. Ágy roppant nehéz helyzetbe kerülhetnek az eddigi „baráti” országok (Egyiptom, Jordánia például) vezetői: saját népük nyomására akár maguk is radikalizálódhatnak, s ez valóban láncreakciót indíthat el a Közel-Keleten. Meglehetős a tanácstalanság, meddig mehet el Ahmadinezsad.

Nem tudni, mennyire illúzió, de a németek bíznak benne, hogy a tanult iráni elit előbb-utóbb megszabadul majd az eddigi Európa-barát teheráni külpolitikát veszélyes útra terelő elnöktől. A rendszer lassú felőrlése úgy is elképzelhető, hogy az európai gazdasági körök (különösen az eddig türelmes németek) jeleznék, hogy Irán fontos gazdasági partner lehet – nem politikai, hanem gazdasági-vállalati szinten. Jó lehetőséget kínálhat a konkrét együttműködésre egy Európába vezető iráni gázvezeték közös építése.

Berlin, 2006. január