Forrás: NOL

Társadalmi változások és a gyakorlat

NOL * Miklósi László * 2006. január 25.

Az ELTE Russzisztikai Központ 2005. december 3-i konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett változata.

Alapvetés

Nagyon fontosnak, s az együttgondolkodás kezdetének tartom e tanácskozást. Tanárként, Magyarország egyik legtekintélyesebb tanárszervezetének, a Történelemtanárok Egyletének elnökeként arról szólok, hogy a holokauszt témaköre kapcsán is meghatározó a társadalmi közeg, amelyben az iskola működik, dolgozik.

I. A szóhasználatról

A közelmúltban, amikor a holokausztról beszéltem egy konferencián, az egyik részt vevő azt kifogásolta, miért nem a vészkorszak kifejezést használom. Izraelben pedig a Soá (Shoah) fogalmat használják.

A példa azt mutatja, hogy napjainkban már a megnevezés, a szóhasználat is kérdéseket vethet fel.

További érdekesség, hogy a magyar helyesírásban kiejtés szerint kell írni e kifejezést, többen azonban ragaszkodnak a nemzetközinek tekintett angol holocaust írásmódhoz. Netán az írásmód filozófiai kérdést takar: magyar ügy-e ez a fogalom?

II. A tanítás általános kérdései (Szemlélet, megközelítések)

A nemzetközi sztenderdnek tekinthető Task Force-ajánlás az alábbi kérdéseket emeli ki:Miért tanítsunk a holokausztról?Mit tanítsunk a holokausztról?Hogyan tanítsunk a holokausztról?

(A Task Force ajánlás magyarul a Megközelítések… Tanári kézikönyv a holokauszt történetének feldolgozásához (Történelemtanárok Egylete, 2005.) olvasható. A kötet a holokauszt oktatási csomag része.)

Véleményem szerint a tanításban a múltismeret és jelenismeret felőli megközelítés szerepe egyaránt fontos. Tisztán kell látni a kisebbségek helyét a történelem tanításában, s nem mellékes a tanítás tartalma, hangneme sem.Hogyan szoktak tanítani a zsidóságról (a kisebbségekről)?

A hagyományos előforduláskor egyáltalán nem tesznek említést az adott kisebbségről

(pl. romák). Szórványos, egy-egy konkrét időhöz, eseményhez kötött a megjelenésük a tankönyvekben, tantervekben (pl. románok, szerbek vagy zsidók).A szokásos megközelítés (többségi nézőpontból): Mi vagyunk a „jók”, ők a „rosszak” (értetlenek, érthetetlenek, összeférhetetlenek, netán rossz szándékúak). Érdekes példa a 13. (!) századi magyar történelemből: IV. Béla a tatárok elleni védekezés érdekében hívta/fogadta be az állattartó kunokat. A nomadizáló nép életmódjából adódóan konfliktusba került a magyar parasztokkal: a kunok állatai kárt okoztak a magyarok földjein. A magyarok meggyilkolták a kunok vezérét, erre ők dúlva, fosztogatva elhagyták az országot. Egyes tankönyvekben azonban csupán az utóbbi tény szerepel, ennek magyarázata nem. Ágy válhatnak az eltérő életmódot folytatók összeférhetetlenekké, érthetetlenekké. Hogyan kellene tanítani a zsidóságról (kisebbségekről)?

A legfontosabb: okvetlenül jelenjenek meg a tananyagban a kisebbségek. Elengedhetetlen, hogy folyamatában történjen a tanítás. Az egyes korszakokban jelenjen meg a kisebbségek története, életmódja. Mutassa be a tanítás a közös történetet (pl. az együttélés hétköznapjai), s az egyes eltérő jegyeket (pl. a polgárosodáshoz való viszony) is.

A tanítás tartalma: A politikatörténet tényszerű, tárgyilagos legyen (pl. az együttélést szabályozó törvények, az emancipáció). Okvetlenül jelenjen meg a tananyagban az életmódtörténet (pl. étkezés, viselet (v.ö.: asszimiláció!). Fontosak a jellegzetes foglalkozások is: drótos tót, teknővájó cigány, szatócs zsidó stb. A tanítás hangneme legyen tárgyilagos, szakszerű; toleráns, együttműködő, valamint vitára kész.

III. Lehet-e tanítani a holokausztról? (Mi hat diákjainkra?)

A holokauszt tanítása alapvetően függ

A társadalmi közegtől, a tolerancia / a kirekesztés arányától

A média és az internet véleményformálásától

A kortárscsoport jellegétől (pl. ifjúsági szélsőséges csoportok)

A családi indíttatástól

Végül az iskola oktató és nevelő munkájától (tanterv, érettségi vizsga, tankönyvek

+ a tanári munka)

IV. Lehet-e (képesek vagyunk-e) beszélni a holokausztról?

A hallgatás kora (A kérdés megkerülhetetlen, a konferencián Hosszú Gyula is beszélt erről. – Hosszú Gyula, középiskolai tanár, Fazekas Mihály Gimnázium: A tudható és továbbadható. Lehetőségek és korlátok a Holokauszt-oktatásban. / Surány Annával együtt.)

A zsidó családok Magyarországon évtizedekig nem beszéltek erről a kérdésről. (A legtöbb családban a közelmúltban kezdett oldódni a hallgatás. De vannak, akik még ma sem beszélnek.)

Ennek társadalmi okai is voltak: A rendszerváltás előtt számos vonatkozásban a zsidóság kérdése tabu téma volt (pl. kárpótlás, Izrael, a vallás szűk keretek közé szorítása, kulturális egyesületek tilalma), még 1988-ban is csak féllegálisan működhettek egyes zsidó baráti társaságok.A megszólalás ideje

A tankönyvek érdemben a rendszerváltást követően tárgyalták e kérdést. A rendszerváltást követően nem egyszerre, azonnal lett téma a holokauszt a zsidó családokban. Bizonyos, hogy számukra fontos eseményt jelentettek a Shoah Alapítvány interjúi 2000-ben. Az egész magyar társadalom szempontjából kiemelt társadalmi figyelmet jelentett az iskolai holokauszt emléknap bevezetése (2000). A társadalmi meg- és kibeszélés azonban még várat magára, máig nem történt meg (miként a 20. század bármely más fontos kérdése esetében sem).Fontos, nem tisztázott társadalmi kérdés a második világháború egész témaköre. Néhány éve emléktáblát állítottak az 1944. évi ostrom idején a budai várból hősiesen kitörő (Szálasira fölesküdött) katonák emlékére. 2005-ben turulmadaras emlékművet állítottak a második világháború áldozataira emlékezve. (Az 1930-40-es években szélsőjobboldali szervezetek jelképe volt a turul.)

Érdekes intermezzo volt 2004-ben: Állítsanak-e szobrot Teleki Pálnak? (Teleki az 1920-as numerus claususnak, és az 1939-es fajelméleti alapon álló, ún. második magyar zsidótörvénynek, mint miniszterelnök a beterjesztője – földrajztudós, főcserkész, befogadja a Hitler elől menekülő lengyeleket 1939-ben -, 1940. április 3-án Jugoszlávia megtámadását nem vállalva öngyilkos lesz). Az érdemi vita ez esetben is elmaradt.

A holokauszt-tagadás büntethetősége kapcsán (2005) is lett volna esély a tisztázó vitára, de a kérdés politikai síkon maradt.

V. Tankönyvek

Tankönyv a rendszerváltás előtt

A vészkorszak, a holokauszt, soá kifejezés nem szerepelt a könyvben. A rendszerváltás előtt a nácik „új rendje” nem volt kötelező tananyag. De szó esett pl. (kötelező anyagként) a zsidótörvényekről, nem kötelezőként a gettókról, deportálásról, a magyar csendőrség szerepéről. Maga a kérdés is más közegben merült fel. A fasizmus ellen a kommunisták, s persze a Szovjetunió harcolt. (A többi szereplő jóval kisebb hangsúlyt kapott, illetve nem jelent meg.) Rendszerváltás

A rendszerváltást követő egy-két könyvben e téma terjedelme rendszerint nem növekedett. Miként más kérdésekben is, csekély volt a változás az „új” tankönyvekben. (A forradalomból ellenforradalom lett és fordítva. A cégtáblát átfestették, de a lényeg nem változott.) Ezek a tankönyvek még nem voltak igazán kiforrott művek – nem voltak az asztalfiókban kiadható, színvonalas tankönyvek. A tényleges változásra 5-10 évet kellett várni.Több tankönyv

Hamarosan több könyv közül lehetett választani. Az új helyzet sokszínűséget is hozott: az egyes témák természetesen eltérő terjedelemben, hangsúlyokkal jelenhettek meg. A tankönyvek közül immár több jelentősebb terjedelemben, bővebben, alaposabban foglalkozik e kérdéssel.

Napjainkban a holokauszt a tanterv része, valamint kötelező érettségi vizsgakövetelmény is. Ez megkerülhetetlenné teszi e kérdést. Növeli a téma tankönyvekben történő megjelenésének terjedelmét, az iskolában ráfordított idő mennyiségét, valamint a ráfordított figyelmet.

Ebbe a folyamatba illeszthető a holokauszt emléknap 2000. évi bevezetése is. (Ennek kapcsán bizonyos műveket is kiadott, iskolákhoz eljuttatott a Minisztérium.)

A tankönyvek megközelítése különböző lehet. Kiindulhatnak a jelen felől, s a múlt felől is. Fölépítésük lehet kronologikus, illetve tematikus. S vannak rendhagyó tankönyvek is.Nyelvi finomkodás:

Egyes művekre jellemző a nyelvi finomkodás (pl. kik vitték el a zsidókat?). (Erre is utalt előadásában Surány Anna. (Surány Anna, középiskolai tanár, Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium: A tudható és továbbadható. Lehetőségek és korlátok a Holokauszt-oktatásban. / Hosszú Gyulával együtt.)

Alany nélküli mondatok szólnak a történtekről. Ebben a megközelítésben a zsidótörvények, a deportálás német nyomásra történt – pl. nem jelenik meg a magyar közigazgatás, csendőrség, vasút stb. szerepe – elmosódik a felelősség.

Hallgatás egyes kérdésekről

Jó példa erre az elhurcolt zsidók értékeinek elrablása. Máig tabu ez a kérdés – a közelmúltban jelent meg az e témával foglalkozó szaktudományos összefoglaló mű.

Néhány (a tanítás szempontjából fontos) évszám:

A Holokauszt-nap bevezetése (2000)

Minisztériumi pályázat szöveggyűjtemény készítésére – Szita Szabolcs és Hosszú Gyula egy-egy műve a két első helyezett (2000)

A Holokauszt Emlékközpont átadása (2004)

Az újjárendezett magyar kiállítás átadása Auschwitzban (2004)

A Nemzeti Emlékezet Program tanulmányi kirándulása Auschwitzba (több mint 700 pályázat! – 2004)

Holokauszt oktatási csomag készítése, eljuttatása minden magyarországi középiskolához, pedagógiai intézethez, tanárképző egyetemhez és számos történelemtanárhoz (2005)

VI. Lehet-e tanítani ma a holokausztról?

A helyzetkép összetett.

Jelen van az antiszemita közbeszéd, bár a kirekesztő hangnemnek nem a zsidók az elsődleges céltáblái (Erről a kérdésről Gerő András egy egész előadásban szólt. (Gerő András /tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék – Az antiszemita közbeszéd Magyarországon, 1989-2005.)

A tananyag, a vizsga része, a tankönyvek rendszerint korrektül tárgyalják (bár vannak eltérő példák is)

Egyre növekvő számban vannak segédanyagok (könyvek, CD, DVD, az interneten válogatott linkgyűjtemény stb.)

Jó példák vannak a világ más országaiban sikerrel alkalmazott programok, eljárások (régiónk sajátos történelmi és társadalmi viszonyainak megfelelő) adaptációjára

A tanárok felkészültsége e kérdésben jelentősen különböző. (Példa: Vállalja-e, hogy a jelen kirekesztő reakcióira reagál, azt „helyre teszi”-e?)

Az iskolának, az oktatásirányításnak (pl. továbbképzések anyagi feltételeinek megteremtése), a civil szervezeteknek egyaránt feladata, hogy elősegítsék a tanárok jobb felkészültségét, a diákok hatékonyabb tanulásának biztosítását.

VII. Holokauszt oktatási csomag

A Történelemtanárok Egylete (a Hannah Arendt Egyesülettel és a Shoah Alapítvánnyal összefogva) a világon elsőként készített e témában oktatási csomagot – emelte ki Steven Spielberg 2005 őszén Budapesten, az oktatási csomag alkalmazását bemutató órát követően.

A csomag részei:

Hosszú Gyula: Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról (Pedellus Kiadó, 2002)

Szász János: A Holocaust szemei. DVD. (Történelemtanárok Egylete, 2005.)

Megközelítések… Tanári kézikönyv a holokauszt történetének feldolgozásához (Történelemtanárok Egylete, 2005.)

Az oktatási csomag egyaránt használható különféle tanórákon, szakkörön, vagy holokauszt-napon. Két óra időtartamtól féléves programig kínál különféle javaslatokat.

E téma kapcsán különösen fontos, hogy szakmailag megbízható WEB-oldalak álljanak az érdeklődők rendelkezésére. (Lásd Marija Altman holokauszt-tagadásról szóló előadását a koönferencián! Marija Altman főmunkatárs, Oroszországii Holokauszt Központ és Alapítvány/: A Holokauszt-tagadás a mai Oroszországban: tudományos és pedagógiai szempontok)

A TTE nagy nézettségű portálján elkészítettük az oktatási csomag aloldalát is. Ennek fontos eleme a Tanári kézikönyvben is szereplő tematikus linkgyűjtemény naprakészen tartott változata.

Tanulságos, a társadalmi környezetre jellemző a csomag fogadtatása. Több köszönő levelet kaptunk a csomag kézhezvételekor, ugyanakkor olyan iskolaigazgatóról is hallottunk, aki kijelentette: amíg ő az igazgató, ilyen témájú csomagot náluk nem használnak. Egy tévéműsort követően pedig antiszemita üzenetek, fenyegetések is érkeztek az Egylet címére.

Összegzés:Húsz-huszonöt éve talán hihettük, hogy nincs antiszemitizmus (legföljebb egy-egy megtévedt ember) – talán nincsenek zsidók sem. Számos kérdésről nem lehetett nyíltan beszélni.

Ma bármiről nyíltan szólhat bárki – s a szabadsággal kiömlött a szennyes is: lehet zsidózni, cigányozni. Mindez alapvetően hat az iskolára is.

Nemrég még megdöbbentünk a holokauszt-tagadáson – ma (bár szakmailag elfogadhatatlan) nem csodálkozhatunk, ha netán egy-egy holokauszt-tagadó vagy -relativizáló tanárról, igazgatóról hallunk.

Ugyanakkor soha nem volt annyi jó eszközünk, módszerünk sem, mint ma a holokausztról szóló tanításhoz. A tanárok felelőssége – bár nem korlátlan – vitathatatlan.

E kérdés soha ki nem kerülhető, teljesen meg nem oldható. Unokáinknak is lesznek teendői.

Miklósi László

A szerző a Történelemtanárok Egyletének elnöke

Miklósi László a NOL-vitafórum vendége lesz január 27-én 15 órától. Kérdéseket fóumunkon vagy az online@nepszabadsag.hu címen várunk.