Forrás: Híradó

2003. március 22.

Ebben az adásban zsinagógákkal foglalkozunk. Sokat mutattam már ezekből – melyek mindegyike megtalálható a Városvédőbeszédek, illetve az Új városvédőbeszédek című kötetekben -, de még így is nehéz volt eldönteni melyik legyen az a 12 település, az a 12 ház, amelynek bemutatására ezúttal vállalkozhatom.

A zsinagóga szomszédságában álló “L” alakú tornácos barokk épület különleges érték Mádon. Ez volt a rabbi háza és az iskola. A falkutatás nyomaiból lehet következtetni arra, hogy a kiürített műemléképületet előbb-utóbb csak tatarozni fogják. Mögötte a dombon áll a barokk zsinagóga, amely hazai építészeti értékeink között igazán megbecsülésre méltó. “Ott van, ahol a mádi zsidó” – a több variációban is ismeretes anekdota – jut eszembe, amikor ezeket az üres házakat látom. Természetesen sehol sincs már a mádi zsidó, hiszen a második világháború végén munkaszolgálatba vittek sokakat, s ott pusztultak el, sokakat pedig koncentrációs táborba. Hegyalja zsidó lakosságát összeterelték. Először a templomaikba zárták őket, utána elszállítottak mindenkit Sátoraljaújhelyre, hogy onnan az ott kialakított nagy, közös központi gettóból induljanak három csoportban Auschwitz felé. Alig néhányan maradtak életben és azok közül kevesen térhettek csak vissza a környék településeire. Mádon már nem él senki e templom egykori hívei közül.

Az épület építészeti értéke jelentős, végre megindult a tatarozása is. Arra a kérdésre azonban, hogy mikor lesz kész, nem tudok választ adni. Belül láthattuk – nekünk volt szerencsénk bejutni -, hogy egy részen áttörték a karzat mennyezetét még korábban egy modern lépcsővel és belerondítottak egy betongyűrűvel, amikor az volt az elképzelés, hogy a település könyvtára lesz, és akkor kellett a belső átjárás lehetőségét megteremteni. Hiszen a karzatra eredetileg a nők csak kívülről mehettek be az épületbe. Megvannak mindenütt a festések, már ahol megvan maga a vakolat, mert a boltozatról is meg a falakról is sok helyütt hiányzik. Annál is különösebb, hogy az épület tóraszekrény felőli vége egy nylonnal el van választva, és a mögött igazi restaurátor munka folyik. Tehát míg a ház kívül-belül többnyire csupasz falakkal várja a segítő kezet, a tóraszekrény tatarozása, restaurálása a vége felé közeledik.

1795-ben, amikor a zsinagóga épült, a településen a zsidó lakosság nagyobb létszámú volt, mint a keresztény. A tetők már rendben vannak mindkét házon, feltételezem tehát, ahogy telik pénzből, kapacitásból remélhetőleg a műemlékvédelem gondoskodik arról, s talán Mád lakossága is összefog, hogy ezt a rendkívül értékes épületegyüttest rendbe tegye, látogathatóvá tegye, felújítsa. A település értékes látnivalója fönt a dombon a rendben tartott zsidótemető, ahova már nem temetkeznek elég régóta, egy letűnt, elmúlt kor tükre, védett emlékhelye lett a XXI. század elején.

Nyíregyháza zsinagógájának külsejét rendbe hozták, szép pasztellszínekben tündöklik, és ami magával a csodával határos, belül is megtörtént a felújítás. Ilyet nem sok hasonló épületről mondhatunk el az országban. A különlegesség az ábrázolások sora a hajó két oldalán. És sok közöttük az érdekes látnivaló: a csillagképek sora más bibliai ábrázolások között, mint például Jákob létréja.

A karzat fölött folytatódnak a bibliai ábrázolások és természetesen ott van a tízparancsolat is. Az épület eredeti főbejárata hátul a kert felöl még tatarozatlan volt, amikor ott jártunk, de időközben a külső-belső munkák befejeződtek.

A házat az első világháború utáni években építették Baumhorn Lipót tervei alapján, aki a legnagyobb hazai építészek egyike volt. A ő munkája például a szegedi nagy zsinagóga épülete is. Életműve könyvben hozzáférhető.

Nyíregyházáról 14 ezernél is több embert hurcoltak el. De a mai szerény létszámú közösség használja a templomát.

1 | 2 | 3 | 4 Következő oldal

2 hozzászólás to “Unokáink sem fogják látni… – 143. adás”

  1. Mari

    Érdekes és szép anyag. Csak azt nem értem, hogyan került most ide: 2003. március 22. -s dátummal. Vagy a párhuzamos idősíkok kevertek bele?

  2. édota

    Nem tudjátok véletlenül, h
    a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalnak van-e zsidó vonatkozása, vagy ‘ne tévesszen meg’ az, h Szabó István ezt választotta a Napfény Áze főcímdalának….??