Forrás: Népszava

A II. Jeruzsálemi Szentély leromolása után a zsidó népet kiűzték hazájából, és szétszóródtak a diaszpórában. Letelepedésüket követően a zsidók első legfontosabb teendője, mint a monoteista vallás letéteményese és követője a zsinagóga, imahát létrehozása, hogy mindennapi imájukkal forduljanak a mindenhatóhoz dicsérve annak nevét.

A kezdeti időben még beszélték anyanyelvüket, de az idők folyamán rá voltak kényszerítve, hogy megismerjék az őket befogadó ország nyelvét is. A diaszpórában élő zsidóság létrehozott két sajátos nyelvcsoportot: az egyik a jiddis, amit a germán nyelvterületre letelepedettek beszéltek. Később kényszerítő körülmények miatt a kelet felé menekülő lengyel és orosz területen letelepedettek is a jiddis nyelvet beszélték. A másik nyelvcsoport olasz, spanyol, portugál területen letelepedett zsidók a spanyol nyelvhez hasonlót, a ladinot hozták létre, és többen e területen élő zsidó e nyelvet is beszélik.

0A zsidó nép fennmaradását, a vallásos élet ápolása tette lehetővé több mint öt évezreden át napjainkig. A történelem során a zsidóságot mindenkor vallásként kezelték és tartották számon, és nem, mint nemzetiséget.

Most hetek óta folyik a vita, a médiákban, a magyar sajtó, rádió, televízióban, hogy legyen-e magyarországi zsidóság nemzetiség vagy mint eddig a történelem során, vallás.0 Ez a kérdés egy szűk csoport részéről korábban is felvetődött, de mindenkor a zsidóság úgy döntött, hogy megmarad vallásként.

Ilyen kérdés a II. világháború után különösen a pártállam idején fel sem vetődött, csak a rendszerváltást követően egy néhány ember részéről.

A MAZSIHISZ akkor igen helyesen foglalt állást, és az akkori – jelenlegi elnök – dr. Feldmájer Péter és Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató Szabad Györgyhöz, az akkori Országgyűlés elnökéhez írt levelében, helyesen megindokolva állásfoglalásukat a többség akaratának megfelelően megírták, hogy a zsidóság maradjon fent, mint vallás.

Mint ismert, a MAZSIHISZ és elődszervezete a MIOK képviselte a magyarországi zsidóságot a kormány és más különböző szervek felé, és nemcsak a vallásos zsidók, de az egész ország zsidóságának érdekeit is képviseli ma is. Természetesen a rendszerváltást követően, mintegy 13 zsidó szervezet jött létre, amelyben nemcsak vallásos zsidók tömörültek, de különböző pártpolitikai és ideológiai nézeteket vallók is. Amikor a MAZSIHISZ a zsidóság érdekeiért száll síkra, vagy épp egy hozzáforduló zsidó bármilyen kéréssel, soha nem kérdezte, és nem kérdezi meg, hogy hívő, vagy nem hívő, jár a templomba vagy nem, hanem az általa felvetett problémákon kívánt és kíván jelenleg is segíteni, vagy megoldást találni. Jó példa erre a hitközség keretén belül működő szociális bizottság, amely több ezer zsidót segélyez, gyógyszer és más egészségügyi támogatásban részesíti, nem kérdezve meg, hogy vallásos vagy, nem csupán a zsidó származását kell igazolni.

A segélyezetteket a Joint, a Claim Conference és a MAZSÖK által biztosított alapból támogatják. A hitközség és annak szervezete gondoskodik a Holocaustot túlélőkről, mintegy 1600-an részesülnek napi ellátásban a tehetetlenek lakásukon kapják meg az élelmet, fenntart egy Szeretetkórházat, stb.

A MAZSIHISZ fennállása óta határozottan fellép az antiszemitizmus, rasszizmus és a Holocaustot tagadók ellen. A rendszerváltást követően a MAZSIHISZ több esetben fordult a különböző kormányokhoz, hogy fogadjanak el az antiszemitizmus, rasszizmus, a gyűlölet beszédet elítélő törvényt. Csak a jelenlegi koalíciós kormány szavazta meg e törvényt, de mint ismert, nem lépett hatályba, tekintettel arra, hogy a volt államelnök dr. Mádl Ferenc nem írta alá, hanem továbbította az Alkotmánybírósághoz norma kontrollra, hivatkozva arra, hogy az sérti a szólásszabadságot.

Furcsa, hogy több országban évek óta elfogadták, és működik e törvény, lesújtva mindazokra, akik ellene vétkeznek.

Érdekes, ott nem sérti a szólásszabadságot? A mindenkor megnyilvánuló antiszemita jelenségekkel szemben a MAZSIHISZ felemelte, és felemeli tiltakozó hangját.

A magyarországi zsidóság a történelem során igen sokat tett, és tesz, mint magyar állampolgár ezért az országért, amelyben született, ősei is születtek, annak nyelvét beszéli, dolgozik és él. Már az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Magyarország szabadsága és függetlenségi harcában példamutatóan vette ki részét. Igazán csak az 1867-es kiegyezés után a zsidók emancipációját követően vált lehetővé, hogy a zsidóság a társadalmi élet minden területén részt vegyen, kibontakoztathassa tudását, képességeit, előmozdítva az ország kulturális, tudományos, gazdasági fellendülését. A magyarországi zsidóság, mindezt mint zsidó vallású állampolgár tette és teszi, akire ugyanúgy érvényesek a magyar alkotmányban és törvénytárban rögzített jogok és kötelességek, mint bármely más vallású állampolgárra.

A magyarországi zsidóság nem kívánja, hogy őt bármilyen pozitív diszkriminációban részesítsék, de természetesen negatívban sem. A történelem során, de különösen a rendszerváltás után létrejött zsidó szervezetek elfogadták és egyetértettek abban, hogy a MAZSIHISZ képviselje érdekeiket, és nemcsak a vallásos, de a nem vallásos zsidók érdekeit is a kormányszervek felé. A MAZSIHISZ tagja az egész európai zsidóságot összefogó Európai Zsidó Kongresszusnak, aki viszont tagszervezete a Zsidó Világ Kongresszusnak és akik a világon mindenhol képviselik az összes zsidóság érdekeit. Politikailag is képviseli a világ zsidóságának érdekeit a világon demokratikusan megválasztott kormányoknál és parlamenteknél, és ez különösen fontos napjainkban, amikor több országban felüti fejét az antiszemitizmus, a zsidógyűlölet.

Természetesen nem feledkezhetünk meg arról, hogy 1948 óta létrejött a zsidó állam, Izrael és ezzel véglegesen megvalósult a mindenható Ábrahám, Izsák és Jacobnak tett ígérete és a modern cionizmus megalkotójának Herzl Tivadar álma. A zsidó állam kész otthont adni bárhol a diaszpórában élő zsidók számára. Az ENSZ Emberi Jogokról szóló dekrétuma lehetővé teszi minden ember számára, hogy maga válassza meg azt a helyet, ahol élni, dolgozni és alkotni kíván. A világ demokratikus megválasztott kormányai, parlamentjei számára kötelességük gondoskodni mindenkiről, akik területükön kívánnak élni biztosítva részükre a teljes függetlenséget és szabadságot. A zsidóság és a keresztény vallások közötti megváltozott viszonyt különösen a II. Vatikáni Zsinat 4.