Forrás: ÉS

SZÉKY JÁNOS

Az igazak országa

Méd levelek

Az október 23. környéki események médiabeli tükröződése láttán felködlött előttem a szép jövő. Ha a legutóbbi közvélemény-kutatások eredményéből indulunk ki, jövő ilyenkor már Orbán Viktor fog ünnepi beszédet tartani az Operában. Előző este nagygyűlés lesz a Papp László Sportarénában, az elnökségben helyet foglal Pozsgay Imre a Hazafias Népfront, Jókai Anna az Országos Nőtanács részéről, valamint Szűrös Mátyás, hazánk újonnan akkreditált moszkvai nagykövete. A Göncz- és Mécs-kérdés majd valahogy meg lesz oldva, a haza üdvére. És lészen békesség meg egyetértés.

A képbe kissé belezavar, hogy George W. Bush, az imperialista szuperhatalom elnöke komolyan veszi azt a meghívást, amelyet 2005 júliusában több vezető magyar értelmiségi, köztük „Orbán Viktor jogász, Martonyi János ügyvéd, Jeszenszky Géza történész, Kondor Katalin újságíró” írt alá, mondván, hogy „az amerikai elnök látogatása azt fejezné ki, hogy az önkényuralmak elleni harc mindig a demokráciáért történik” (kiemelés tőlem – Sz. J.). Mivel Bush szó szerint ilyen megokolással indított háborút Irakban, a látogatás miatt még jókor eltüntetnék az online archívumokból mindazokat a kormánypárt-közeli célzásokat, amelyet szerint a Bush-kormány olajszomjas, szadista világuralmi törekvések jegyében küldte volna el katonáit a kurdokat és síitákat békésen irtogató, gyógyszerre szánt pénzeket etikusan elsikkasztó Szaddám-rezsim ellen. Persze lehet, hogy a komoly diplomáciai hátterű értelmiségiek levele csak viszonozni kívánta az amerikai elnök szatirikus megjegyzéseit, miszerint Orbán Viktor „jó szövetséges”, Magyarország támogatása a terrorizmus elleni harcban pedig „elismerést” érdemel. Az általános harmónia jegyében Kondor Katalin újságíró gumibékákkal ajándékozná meg a Bush kíséretében érkező családi jó barátot, Nancy Goodman Brinker üzletasszonyt, Charles Gati Európa-kutató pedig lovagkeresztet és 56-os emlékérmet kapna Csurka István média- és családfaszakértőtől. A hagyományos füttyögésre, illetve modern kitapsolásra ezúttal nem kerül sor. Éspedig a következő okból: a kormányzat „NEMZETÁRULÓ VAGYOK, 56 ELTIPRÓINAK GAZSULÁLTAM” feliratú kitűzőket oszt szét az arra érdemesített baloldali és liberális személyek között, akik hajnali három és fél négy között, szigorú titokban elhelyezhetik hitvány virágaikat és poros koszorúikat a megfelelő helyszíneken. Az eseményen megjelennek a kormányközeli média riporterei, és hamarosan már láthatjuk is a leleplező képsorokat a sunnyogva, titokban koszorúzó balliberálisokról.

Hazánk több pontján avatnak szobrokat engedély nélkül, de legalábbis viaszból. Akiknek nem tetszik, elmehet. De legalábbis bepereljük. Tudszoctanárból lett történészek előadásokat tartanak helyi könyvtárakban, faluházakban, és bebizonyítják, hogy 56 szellemi előfutára volt Teleki Pál gróf, sőt, minek diszkrimináljunk, a kitűnő bankszakember Imrédy Béla és a nemzeti középosztály felemelésére átfogó reformokkal törekvő Gömbös Gyula is. Nagy Imrével nem tudunk mit kezdeni, ha kommunista volt, akkor nem szeretjük; ha szeretjük, akkor nem volt kommunista. Ünnepségsorozat emlékezik meg arról, hogy tavaly október 22-én Deutsch Tamás és Kövér László kimondta az igazat: „a hazugságok országa lettünk” (az idén már nincs így!), illetőleg hogy „hatvan éve alattomos, mocskos kis háború folyik ez ellen a nép ellen” (az idén ennek is vége szakadt, végre helyreállt az 1945 előtti rend). A közszolgálati televízió munkatársai egyperces csenddel emlékeznek meg arról a merényletről, hogy Krizsó Szilvia kora délután (az idézett alapigazságok elhangzása után, de Orbán Viktor minden addig elhangzott beszédet fölöslegessé tévő megnyilatkozása előtt) múlt időben kérdezte esti beszédéről Gyurcsány Ferencet, alias Goldsteint. (Gyengébbek kedvéért: ez nem antiszemitázás, hanem utalás az 1984 című, közismerten nemzeti-konzervatív regényre.)

Jelen sorok szerzője – reményei szerint – a pannon lankák között, szerető családja körében apolitizálja át az ünnepet, s a tudásra éhes csemetéknek felidézi, hogyan ismerkedett meg annak idején 56 valódi történetével a Beszélőből, a Hírmondóból és Bill Lomax szamizdatban megjelent könyvéből, atyai jó barátai elbeszéléseiből és fotóiból. (Gyuri, nyugalmazott főorvos, még mint gimnazista, a ledöntött Dimitrov-szobor posztamensén.) A kertkapunál tovább nem dugja ki az orrát, s az ifjú nemzedékre való tekintettel káromkodásait is elfojtja, ezt már most megígéri. (Aztán legföljebb nem tartja be, nincs rá jogszabály.)

Élet és Irodalom

49. évfolyam, 43. szám