Forrás: NOL

Tibori Szabó Zoltán, Kolozsvári tudósítónktól, 2005. szeptember 30. 00:00

Halálának 25. évfordulóján Márton Áron római katolikus püspökre emlékeztek egykori szolgálatának színhelyein, Gyulafehérváron és Kolozsváron.

A Szent Mihály-napi búcsúval egybekötött gyulafehérvári búcsún Markó Béla, a román kormány miniszterelnök-helyettese, Szabó Vilmos, a miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára, Orbán Viktor Fidesz-elnök, Terényi János bukaresti magyar nagykövet, számos erdélyi katolikus és protestáns egyházi vezető és politikus rótta le kegyeletét a néhai főpásztor emléke előtt. Az ünnepségen mintegy ezer erdélyi és magyarországi zarándok vett részt.

Az ünnepi misét Erdő Péter, bíboros prímás, esztergom-budapesti érseke celebrálta. A hitéért és a nemzeti közössége melletti bátor kiállásáért a második világháború után meghurcolt püspök tevékenységét Jakubinyi György, az ezeréves gyulafehérvári egyházmegye érseke méltatta.

A szertartás után a székesegyház alatti kriptában koszorúkat és mécseseket helyeztek el Márton Áron sírjánál, megnyitották az egykori püspök tiszteletére kialakított emlékszobát, majd a püspök példamutató munkásságát, kivételes egyéniségét méltató előadások hangzottak el.

Markó Béla kifejtette: Márton Áron személyisége, élete példaértékű mindannyiunk számára. Az 1944. május 18-án a kolozsvári Szent Mihály-templomban elmondott, a zsidóüldözés ellen keményen állást foglaló prédikációjára és más, hasonló súlyú kiállásaira utalva az RMDSZ-elnök emlékeztetett arra, hogy a mártír püspök mindig felemelte a szavát az intolerancia és a gyűlöletkeltés ellen. – Mindannyian Márton Áron népe vagyunk – hangsúlyozta Markó Béla.

Márton Áron boldoggá avatásának eljárása nem sokkal halála után elkezdődött, ám mindmáig nem fejeződött be. A néhai püspököt azonban magyarok, románok és zsidók egyformán tisztelték. Három évvel ezelőtt, post mortem, a jeruzsálemi Jad Vashem intézet legmagasabb kitüntetését is megkapta.

Az erdélyi magyarság mindig jogainak nagy védelmezőjének tekintette. Mindmáig sokan emlékeznek az 1946 januárjában Gróza Péter (Petru Groza) román miniszterelnökhöz intézett kemény hangvételű levelére, amelyben egyebek mellett a következőket írta:

„Isten magyarnak teremtett, s természetesen fajtestvéreim sorsa és sorsának alakulása iránt nem lehetek közömbös. A papi hivatásom pedig arra kötelez, hogy a kérdéseket erkölcsi szempontból is mérlegeljem. A román fennhatóság alatt élő magyarság helyzete nem felel meg azoknak a nagy erkölcsi követelményeknek, melyeket az Egyesült Nemzetek Alapokmánya a békés együttélés rendezőelveiként megjelölt. És ha a nemzetek közötti békét őszintén akarjuk előmozdítani, úgy gondolom, a kibontakozás útját ebben az irányban kell keresnünk.”

1949 tavaszán letartóztatták, 1951-ben életfogytiglani börtönre ítélték, s évekig a legnehezebb romániai fegyházakban sínylődött. 1955-ben nemzetközi nyomásra szabadult.