Forrás: hirszerzo.hu

MIÉP-nagygyűlés a Hősök terén

Hírszerző információ 2005. augusztus 20. 19:40

Saját rokonával megtette; bizonyára ma sem habozna a felnégyelés drasztikus eszközéhez nyúlni államalapító, a katolikus egyházban szentként tisztelt királyunk. Csurka István szerint például a kétpártrendszer teljes elitje kezdhetne remegni, amennyiben a király ott folytathatná, ahogy 1038-ban abbahagyni kényszerült.

A MIÉP úgynevezett hőskorában a nemzeti ünnepeken megtartott tömegdemonstrációk központi szerepet töltöttek be. Az 1994-es választáson nagyot bukó MIÉP 1995-től minden év március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án felvonultatta a jóindulatú eufemizmussal akár „nemzeti radikalizmusnak” is nevezhető fajvédő eszmék híveit a Hősök terén.

Csurka István pártja történetének csúcspontján, a 2001-2002-es politikai szezonban az ilyen alkalmakkor tele volt a tér; a 2002-es március 15-i demonstráció résztvevőinek száma valószínűleg elérte a félszázezret is. Nem csoda, ha a pártvezetés nem tudott mit kezdeni a három héttel később bekövetkezett választási vereséggel.

A romlás virágai

Azóta viszont rájárt a rúd a „nemzeti radikalizmus” zászlóshajójára. Előbb a párton belül támadt Csurka Istvánnak ellenzéke; majd – részben ezzel összefüggésben – több konkurens szervezet, a csődtömegnek bizonyult Nemzeti Front és a szintén mérsékelt sikereket arató Jobbik jelentkezett be a Fidesztől jobbra álló szavazóknál.

Családias légkör Ennél komolyabb gondja is akadt Csurkáéknak, amikor Orbán Viktor – aki saját bevallása szerint hallani sem akar a MIÉP nevű szervezetről, de külön-külön minden egyes MIÉP-szavazó felkelti érdeklődését – meghirdette „egy a tábor, egy a zászló” doktrínáját és a polgári körök létrehozásával hozzálátott a jobboldali pártok tömegbázisának elszívásához.

A Fidesz 2002 óta sikerrel akadályozta meg, hogy tőle jobbra életképes formáció jöjjön létre – ma már a MIÉP sem ilyen; ez mindennél világosabban kitűnt Csurkáék augusztus 20-i demonstrációján.

Küldöttségünk délután három óra körül érkezett a Hősök terére, ahol a létező legnagyobb jóindulattal is csak 1500-2000 igaz magyar lézengett. Ifj. Hegedűs Loránt bemelegítő szavairól sajnos lemaradtunk; ami fölött a jelentős részben Orbán Viktor izraeli tárgyalásait kommentáló beszéd tartalmának megismerése után nem győztünk keseregni.

Új likudizmus és Turul nemzetség

Pedig Hegedűs „új likudizmusról” szóló eszmefuttatása és a „szeresd ellenségeidet” jézusi tanításával szembehelyezkedő sajátos teológiai okfejtése önmagában érdekesebb lehetett, mint a rendezvény hátralévő része, melyből a következők derültek ki:

A MIÉP Ifjúsági Tagozatának főszervezője szerint a közelgő országgyűlési választásokra készülő „nemzeti radikálisok” jelszava a roppant frappáns „2006-ban MIÉP” kell hogy legyen, ellenkező esetben kétpártrendszer, nagykoalíció és hasonló dolgok köszöntenek az országra.

Egzotikusabb mondandóval rukkolt elő a soron következő Szántai Lajos „magyarságkutató”, aki ránézésre és avantgárd mondanivalója alapján valószínűleg Kerényi Imre szerepét töltheti be a MIÉP háza táján. Szántai, aki az őt bemutató, bocskaiba bújtatott úr szerint „tanítani, oktatni és nevelni” érkezett a Hősök terére, nem volt rest „a világ első királyától”, Nimródtól és Attilától eredeztetni, ezzel az ún. Turul nemzetségbe sorolni Szent Istvánt.

Szántai Lajos (jobbra) tanít, oktat, nevel

Az őstörténet ilyen interpretációja pedig kizárja azt, hogy Istvánt az ősi magyar hitvilág lerombolójaként tartsuk számon. Ezért sokkal logikusabb, ha úgy tekintünk rá, mint aki az Európa szívének tekinthető Kárpát-medencéhez emelte föl a Szántaitól a kontinens perifériájának nevezett Nyugat-Európát. Az előadó szinte egy szuszra vádolta történelemhamisítással Sólyom László államfőt, nevezte nagy nemzeti költőnek József Attilát és ítélte el a lehető legélesebben a modern művészetet; hogy aztán Róka István operaénekes vérfagyasztó Bánk Bán-interpretációja után Csurka István ragadja magához a szót.

Felnégyelni!

A fénykorán túljutott pártelnök gyakorlatilag követhetetlen eszmefuttatását hallva megértettük a MIÉP bázisának elmúlt évekbeli erodálódását. Lehet valaki akármennyire „nemzeti” vagy „radikális”, attól még természetes ellensége marad az unalom, ami Csurka hallgatóságának (pláne a vezér mellett 12 éve kitartó kemény magnak) állandó társa lett az utóbbi években.

Azon túl, hogy Szent István ma felnégyeltetné a két nagy parlamenti párt komplett elitjét, és hogy az ilyen akciókhoz az önvédelemre kényszerülő nemzetnek is joga van adott esetben, a pártelnök beszédében nem leltünk egyetlen olyan gondolatot sem, amely (többnyire masszív antiszemita felhangjaitól megfosztva) sokkal érthetőbb formában ne bukkanna fel bármely jobboldali szervezet (vagy akár a nemzeti kommunistává átlényegült Thürmer-párt) retorikájában.

Szent Jobb-körmenet István-portréval A nemzeti vagyon gátlástalan lenyúlása, melynek utolsó fázisa a termőföld idegen kézbe kerülése lesz, többek között a Fidesz retorikájának is része (ettől még Orbánék kormányerőként hozzájárultak az EU-csatlakozási tárgyalásokon a szabad termőföldforgalomhoz).

Kulcsár Attila ügyében a rendőrség és az ügyészség egymást revolverezi – mondja Csurkához hasonlóan a teljes magyar politikai élet, pártállástól függően az egyik vagy másik nyomozóhatóságra hárítva a felelősséget az egyre kínosabb fejleményekért.

Sólyom László a liberálisok embere – mondja a Jobbik is, Csurkánál sokkal közérthetőbben.

Az államnak garantálnia kell mindenki megélhetését – ezt évek óta hallhatjuk Orbán Viktortól Thürmer Gyuláig mindenkitől, aki szeret munkát, otthont és biztonságot ígérni boldog-boldogtalannak; Csurka ezzel sem fogja magát megkülönböztetni társadalmi frusztrációra építő riválisaitól.

Ami ezen túl van, az a ködös nemzethalál-víziók és a vegytiszta fajvédő ideológia világa. A MIÉP közönsége ezúttal is bizonyította, hogy ha más nem is, Ariel Saron neve még mindig fújolásra késztető kulcsinger a számára. Ám az ő szavazatuk nemhogy a parlamenti jelenléthez, de az állami támogatás feltételét jelentő egyszázalékos eredményhez is kevés lehet 2006-ban.