Forrás: hirszerzo.hu

Hatalmi harc után új elnök a Mazsihiszben

A zsidó hitközség vallási jellegének erősítését, a gazdálkodásban pedig nagyobb átláthatóságot ígér a szervezet új elnöke, Feldmájer Péter. Elődje, Heisler András viharos körülmények között mondott le, ráadásul állandó konfliktusban állt a nagyhatalmú ügyvezető igazgatóval, Zoltai Gusztávval. Közben állítólag tízmilliók tűntek el a Mazsihisz átláthatatlan költségvetéséből.

Nem kell rendszerváltás

A történelmi egyházak történetében először online fórumon válaszolhattak a zsidó hitközség elnök-jelöltjei a közösség tagjainak (és más érdeklődőknek) a kérdéseire. A Szombat fórumán sokan össztüzet zúdítottak a hitközség jelenlegi, megmerevedett struktúrájára, többen „rendszerváltást” sürgettek, meg nem erősített rágalmakkal, s régóta húzódó zűrös ügyekkel jöttek elő. Ilyen régi ügy a Mazsihisz átekinthetetlen gazdálkodása is.

„Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy a Mazsihisz közgyűlésének 120 választott tagja technikailag is könnyebben bele tudjon nézni a szervezet gazdálkodásába” – nyilatkozta a Hírszerzőnek Feldmájer Péter, aki 1990-99 között már betöltötte a szervezet elnöki tisztségét. „Elsősorban a vallási tevékenységet kell erősíteni” – hangsúlyozta, ugyanis a Mazsihisz-büdzsé „60-70 százaléka nem, vagy csak közvetve, az oktatás útján szolgál vallási célokat.”

Kérdésünkre, hogy szükség van-e „rendszerváltásra” a Mazsihiszben, az új elnök azt mondta: egy, az ügyvezető igazgató jogait megnyirbáló alapszabály-módosítástól eltekintve eddig kevés változás történt a szervezetben, de most nem ennek jött el az ideje. „A Mazsihisz működőképes, az elnöknek és az ügyvezető igazgatónak együtt kell működnie” – hangsúlyozta Feldmájer, hozzátéve, hogy továbbra is „korrekt munkakapcsolatot” kíván fenntartani a nagyhatalmú ügyvezető igazgatóval, Zoltai Gusztávval.

A Heisler-ügy

A mindenkori Mazsihisz-elnök Zoltaihoz való viszonya kulcsfontosságú a szervezet működésének megértéséhez. Vele rúgta össze a port Feldmájer elődje, Heisler András, aki június 10-én viharos körülmények között, rendkívüli képviselő-testületi ülésen távozott a Mazsihisz éléről. A Hírszerző információi szerint a reformelképzelésekkel próbálkozó Heisler folyamatos konfliktusban állt Zoltaival, aki állítólag folyamatosan blokkolta az elképzeléseit.

„Felkerestem Zoltai Gusztávot, a szervezet ügyvezető igazgatóját, és kértem nyugdíjba vonulását. Erre ő azonmód összehívta péntekre a rendkívüli közgyűlést, ahol ebbéli szándékomat igyekezett megkérdőjelezni – közölte akkor Heisler az MTI-vel.

Az elnök azzal indokolta távozását: „Úgy éreztem, a Mazsihisz apparátusa nem támogatja azokat a fejlesztési elképzeléseket, amiket én megpróbáltam megvalósítani. Márpedig a zsidó intézményekre és struktúrákra számos „fejlesztési elképzelés ráfér.

Heisler András két éve markáns reformelképzelésekkel, a pártoktól való nagyobb távolságtartás ígéretével vette át a Mazsihisz irányítását (úgy tudni, éppen Zoltai bátorítására). Azt a szervezetet, amely önmagát a hazai zsidóság egyetlen legitim képviselőjének tekinti; például (az antiszemita jelenségek kapcsán) a véleményszabadság korlátozásáról szóló állásfoglalásaikat rendre „a magyarországi zsidóság nevében teszik közzé.

Holott a Mazsihisz bázisát becslések szerint 5 ezer, többnyire idős zsinagóga-látogató adja, míg a legutóbbi népszámláláskor mintegy 13 ezren vallották magukat zsidónak, Kovács András szociológus felmérése pedig kb. 150 ezerre teszi a magukat tág értelemben zsidónak vallók számát.

„Egyik fő hibájának tartom a jelenlegi illetve a mindenkori vezetésnek, hogy a magyarországi zsidóság csak egy nagyon szűk rétegét képviselték. Az én korosztályom nagy része (1967-es vagyok) teljesen kizártnak érzi magát a hitközség életéből” – írta a Szombat internetes fórumának egyik hozzászólója.

„Mi meg már sehol nem leszünk”

Magyarországon mindig is elsősorban asszimilált volt a zsidóság, a vallás sosem bírt olyan markáns identitásképző erővel, mint másutt Kelet-Európában. Ám ez azzal is járt, hogy a vészkorszak után szinte megszűnt a zsidó közösségi élet. A szocializmus idején lassan kiürültek a zsinagógák, főleg vidéken. A rendszerváltás a vallási élet reneszánszát is jelentette, de legalább ennyire erősödtek a zsidóság világi, kulturális, politikai szerveződései (például épp a Feldmájer által elnökölt Magyar Zsidó Kulturális Egyesület), a Mazsihisz pedig lényegében egy lett a szervezetek között.

„Nem értem, senki nem érti, mi történt Heislerrel – mondta kérdésünkre egy, a Mazsihisz belső ügyeit jól ismerő forrásunk. „Az egyik nap még barátságban átad egy új kórházat Zoltaival, másnap már nyugdíjba küldi. Holott nincs igaza: ők ketten arra szerződtek, hogy együtt végezzék a munkát.

A Hitközségen köztudott volt, hogy Heisler számos ponton glasznosztyot (a pénzügyek, a költségvetés átláthatóságát), más területeken peresztrojkát (az intézmények megújulását, a helyi szervezetépítést, a fiatalok támogatását, a finanszírozás átalakítását) hirdette – hiába. A Mazsihisz igazgatója ezekre nem volt hajlandó, sokak szerint azért, mert hatalma a pénzügyi menedzsment eddigi, kevéssé átlátható formáján alapszik.

Úgy tudjuk például, hogy egy éven át a Mazsihisz elnöke sem tudott arról, hogy beérkezett a számlájukra egy százmilliós nagyságú örökség – a váratlan adományra akkor derült fény, amikor az elszámolásból kiderült, hogy a hitközség a pénzt már el is költötte. Tavaly novemberben állítólag emiatt köszönt le váratlanul és távozott „közös megegyezéssel Hazabács Júlia gazdasági főtanácsadó, Zoltai jobbkeze.

„Zoltaival nem ‘problémák’ vannak, hanem maga a merő csőd és probléma. (..) Modern, nyitott, demokratikus és számonkérhető költségvetésű zsidó intézményrendszert kell létrehozni, nem korrupt, nepotikus és lefizetett alkalmazottak impotens csapatát” – írta a Szombat fórumán az egyik hozzászóló.

Elfogy a levegő

Zoltait egyébként nem kedvelő informátorunk szerint ráadásul „ellensúly nélküli egyszemélyi hatalom is létrejöhetett volna, ha Heisler nyugdíjba küldi az igazgatót. Úgy tudjuk, Heisler korábban, az alapszabály módosításával, néhány ponton csökkentette Zoltai jogköreit (5 millió forint feletti szerződéseket állítólag nem írhatott alá), ám erős informális hatalma, a Heisler által udvariasan „hagyományos vezetési stílusnak nevezett ügyvezetés erősebbnek bizonyult a reformer szándékoknál.

A volt elnök erényének tartották kommunikációs képességeit, azt, hogy nyitni tudott a nemzetközi zsidó szervezetek felé (amelyeknél nem felhőtlen a magyar szervezetek imázsa), és hogy szót értett a hitközségen kívüli zsidó szervezetekkel is.

Komoly hibájának rótták fel ugyanakkor, hogy tavaly létrejöhetett egy „ellen-Mazsihisz, az ortodox lubavicsi közösség által alapított „Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség. Az EMIH állítólag végig a Mazsihisz részeként képzelte el működését, de „mi mindig az orrukra vágtuk az ajtót – hallottuk. Hitközségi forrásunk szerint ez azért nem lényegtelen szempont, mert „ma még nem, de tíz év múlva ők lesznek a hitközség, mi meg már sehol nem leszünk.

„Igen, hallottam, hogy sokan diktátornak tartanak, holott minden döntést a közgyűlés és a vezetőség elé vittem – mondta a Hírszerzőnek Heisler András, aki nem akart bővebben nyilatkozni az ügy hátteréről. Annyit példának elmondott, mitől is tartottak annyian: „Egyszer írásban kértem Zoltaitól konkrét feladatok határidőre történő végrehajtását. Ettől beleremegett a harmadik emelet, hogyan merek én ukázokat osztani neki. Heisler annyit mondott még: ő úgy képzelte, hogy az elnök találja ki a stratégiát, az ügyvezető igazgató meg végrehajtja. „Tévedtem. Azt vettem észre, hogy hirtelen elfogy a levegő körülöttem.

A Hírszerző természetesen megkereste Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót is, ő azonban nem kívánt az ügyben nyilatkozni.

Úgy tudjuk, többen attól félnek leginkább a hitközség Síp utcai központjának harmadik emeletén, hogy a költségvetés átvilágításával egyszer kiderül, hová folytak súlyos tízmilliók a szükséges felújítások helyett. „Mert mi minden bejövő pénzt mindig elköltünk, minden társadalmi kontroll nélkül – hallottuk egy másik, Heislerrel rokonszenvező hitközségi forrásból.

Az internetes fórum egyik hozzászólója mindenesetre konstruktív technikai javaslattal is élt a nagyobb glasznoszty előmozdítására: „Nem kellene-e térfigyelő kamerákat elhelyezni minden olyan helyen, ahol a szövetség pénzügyeivel kapcsolatos döntések, események történnek?”