Forrás: Népszava

Nincs abszolút védelem, ezt jelzik az elmúlt hónapok terrorcselekményei és megismételt londoni támadások is Európában. Bár Magyarország továbbra sem a terrorizmus első számú célpontja, fenyegetettsége kétségtelenül megnőtt. Tóth András, a polgári titkosszolgálatok irányításában résztvevő politikai államtitkár lapunknak adott interjújában kiemelte: évente több fenyegetést is kap Magyarország, ebből azonban egyetlen sem bizonyult valósnak

– A napokban másodszor is robbantottak London belvárosában. Megfékezhetetlenné válik a terror Európában? Miként lehetséges az, hogy a britek nem tudták megakadályozni a második csapást?

– A „második csapást” vagy bármely csapást teljes biztonsággal megelőzni lehetetlen. A „második csapás”, ezt már tudjuk, ugyanúgy emberéletek kioltására irányult, mint az első, nyilvánvaló célja a társadalom megbénítása és megfélemlítése volt. Új figyelmeztetés arra, hogy a terrorizmus korunk pestise, globális fenyegetés és így kell kezelni.

– A törökországi, a madridi és a londoni támadások után a terror egyértelműen Európába is beköltözött. Mire számíthat a kontinens és azon belül is Magyarország a jövőben?

– A terrorizmus mára állandósult kihívássá vált. Az események azt mutatják, hogy azok a fenyegetések – amelyek szélsőséges muszlim csoportok tevékenységével kapcsolódnak össze – nem csupán üres szavak, hanem kiszámíthatatlan, esetenként meg is valósuló támadások. Bár az isztambuli volt az első Európát is érintő támadás, mégis a madridi terrorcselekménnyel kezdődött meg az európai terrorizmus új időszámítása. Londonban az öngyilkos merénylők megjelenése volt az újdonság. Mit jelent ez Európa szempontjából? Nagyon nehéz kimondani, de tény: nincs abszolút védelem. Nagy-Britannia példája – pedig ennek az országnak az írországi és iraki terrorcselekmények kapcsán sok tapasztalata volt már -azt mutatja, hiába voltak készültségben, mégsem tudták megakadályozni a szörnyű tragédiák bekövetkeztét. Ez megerősítette meggyőződésünket: a fő cél a megelőzés tökéletesítése.

– Azt mondják, hogy a brit elhárítás és hírszerzés ettől függetlenül jól ellátja feladatait, hiszen számos tervezett támadást sikerült már megelőzniük. Igaz, ezek mind titokban maradtak. Mondhatnánk úgy is: a brit titkosszolgálat tíz mérkőzésből kilencet megnyert. Kétségtelen viszont, hogy mindenki az elveszített tizedikre fog emlékezni.

– Igy van, a terroristáknak elég csak egyszer nyerniük. Fontos azonban látni, hogy míg a szolgálatoknak kemény korlátok között kell feladataikat teljesíteniük, addig a terrorszervezetek nem tartják be a játékszabályokat. Ugyanis nincsenek játékszabályaik. A kiszámíthatatlanság a stratégiájuk része. Míg korábban a légiközlekedés volt elsődlegesen fenyegetett, addig a bevezetett biztonsági szigorítások után immáron a nagyvárosi infrastruktúra, a polgári tömegközlekedés vált célponttá.

– Ha minden metróállomásra detektoros kapukon át lehetne csak bejutni a jövőben, az bizonyára megbénítaná a nagyvárosok életét.

– De ez is lehet egy cél. Az ellehetetlenítés, a bizonytalanság keltése. Az, hogy a normális európai világ életét ellehetetlenítsék. Nem beszélve arról, hogy óriási költségeket emészt fel a terrorizmus megelőzésére való felkészülés, ami szintén bénítólag hathat, visszavetheti a gazdaságot. A londoni merénylet fontos tanulsága az is, hogy a képlet immáron nem olyan egyszerű, mint korábban. A merényleteket elkövető „arabok” ugyanis nem is voltak „igazi arabok”, sőt egyáltalán nem voltak arabok. Nem bevándorlók, hanem brit születésű állampolgárok; ha úgy tetszik Őfelsége, a Királynő állampolgárai. A paradoxon itt is paradoxon. Általánosságban el kell mondani azt is, hogy az Egyesült Királyságban nagyszámú muzulmán közösség él. A nagy számok törvénye alapján pedig egy többszázezres közösségben a fanatikusok előfordulása is valószínűbb. Magyarországon alig néhány ezres a muszlimok száma.

– Lamperth Mónika belügyminiszter nemrég bejelentette, hogy Magyarországon is bevezetik majd a terrorfenyegetettséget jelző szinteket. Kiknek szól ez és kik fogják meghatározni, hogy adott nap melyik szint érvényes?

– Európa és ezért Magyarország terrorfenyegetettsége is nagyobb 2001. szeptember 11.-e óta. Ezt kár lenne tagadni. Tény azonban, hogy Magyarország vonatkozásában terrortámadásra utaló konkrét jelzés továbbra sincs, emellett sokkal szűkebb az a hátország, amely egy terrortámadás kivitelezéséhez szükséges. Az utóbbi időben történt tragikus események mindegyike komoly szervezést, logisztikát, kommunikációt, csapatmunkát feltételez, ehhez is kell a „hátország”. Magyarországgal kapcsolatban ugyanakkor egy dolgot azért nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bár a határainkon belül csekély számú muszlim közösség él, a balkáni térségben annál több. Ezek politikailag instabilnak mondható térségek, amelyek a közelmúltban sok sebet szereztek, vagy ejtettek és Magyarországgal nem minden esetben ápolnak tökéletes és békés kapcsolatot. E térségen belül lehetnek olyan erők, olyan tényezők, amelyeknél célpontként esetleg Magyarország is szóba kerülhet. Ami az említett A-B-C-D fenyegetettségi szintek bevezetését illeti: ennek részleteit még ki kell alakítani, bele kell illeszteni abba a kormányzati struktúrába, az országos hatáskörű szervek működési rendszerébe, amely ma Magyarországon érvényes. A Nemzetbiztonsági Hivatalnál úgy vélem a főigazgatónak lesz különös felelőssége. Hozzá kell tennem, hogy a szintek bevezetése részben a lakosság tájékoztatását is szolgálja. Ha az állampolgárok értesülnek arról, hogy adott napon magasabb lett a fenyegetettség szintje, vélhetően még elővigyázatosabbak lesznek.

– London polgármestere több hónapja nagy vihart kavart kijelentést tett. Azt mondta: a brit főváros nem tudja elkerülni, hogy terrortámadás áldozata legyen. Igaza lett. Ha hasonló véleményen lenne Budapesttel kapcsolatban, Ön kiállna és elmondaná a nyilvánosságnak?

– Azt gondolom, hogy egy ilyen mondat felesleges és alap nélküli riadalmat keltene Magyarországon. Az elmúlt három évben nem kaptam egyetlen olyan szakvéleményt sem, amely megalapozhatott volna egy ilyen kijelentést. Az athéni olimpia idején minden résztvevő országot különböző kategóriákba soroltak, a terrorfenyegetettség szintje alapján. Nem titok, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Izrael voltak a lista élén, Magyarország pedig az öt kategória közül a harmadikban kapott helyet. Ez az az terület, ahol nem is szeretnék dobogós helyezést elérni. Azt mondom tehát, hogy egy ilyen mondat ma megalapozatlan és valótlan lenne. Természetesen ez a megállapítás kizárólag a jelen pillanatra vonatkozik, hiszen én sem tudhatom, hogy az interjút követő percben milyen jelzések érkezhetnek.

– Magyarország vonatkozásában évente mennyi fenyegetésről érkezik jelzés a szolgálatokhoz?

– Négy-öt. Eddig mindegyik megalapozatlannak bizonyult, és ez vonatkozik arra is, amelyet jó két hete az első londoni terrorcselekmény napján, de még az előtt kaptunk. Hogy milyen tartalmúak általában ezek a fenyegetések, arról nem mondhatok semmit.

– Korábban lapunk is többször beszámolt egy rendőrségi akcióról, amely a Déli pályaudvar környékén zajlott. A Budapesti Rendőr-főkapitányság illetékesei cáfolták, hogy terrorizmussal kapcsolatos akcióról lenne szó, azt állították: csak szokásos ellenőrzés zajlik. Az a feltételezés azonban továbbra is erősen tartja magát, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok terrorfenyegetettségre utaló jelzése alapján vonultak ki a rendőrök a pályaudvarra és környékére. Mi az igazság?

– Passzolom a kérdést.

– Térjünk vissza egy pillanatra még a magyarországi muszlim közösségek helyzetére. A londoni terrortámadás után több, helyi muzulmán érdekeltséget, boltot is támadás ért, egyfajta bosszúként. Várható-e Magyarországon is hasonló attrocitás? Milyen a muszlimok itthoni megítélése?

– Az akció-reakció elve sajnos világszerte jelen van a közéletben. Emlékezetes példa Van Gogh unokájának amszterdami meggyilkolása, amely után az egyébként toleranciájáról híres Hollandiában is atrocitások érték a muzulmán érdekeltségeket. Ez tragikus vonása ennek a helyzetnek. Azok a muszlim emberek, akik egyébként törvénytisztelő polgárok, szocializálódtak, beilleszkedtek abba a társadalomba, ahol élnek – túszokká válhatnak. Ha Európa egységesül, nyilvánvaló, hogy az egyik vagy másik országban történt események hatni fognak más európai országokra is. Hat a terrortámadás. Londonban robbantanak és Magyarországon is teljesen logikusan nyomban arról beszélünk, hogyan védekezzünk. Sajnos nem zárható ki, hogy ilyen esetben egy leegyszerűsített általános kép jelenik meg egyesek gondolataiban, mondván: „mit keresnek itt ezek az arabok, sokkal békésebben élhetnénk nélkülük”. A rasszizmus a terrorizmus veszélyes mellékhatása lehet. Hangsúlyozom: felelős politikusok nem azért mondják Magyarországon, hogy az itt élő moszlimok törvénytisztelőek, óriási többségük lojális a Magyar Köztársasághoz, értékeinkhez és tisztességesen próbál meg egzisztenciát teremteni ebben az országban, mert ezt tőlük „kötelező házi feladatként” igénylik, hanem mert valóban ezek a tények.

– Miként változott meg a magyar szolgálatok kapcsolata a külföldi társszervekkel? Kért-e például a brit elhárítás információkat a londoni terrortámadások kapcsán?

– Általános szabály, hogy ha a terrorizmussal kapcsolatban valamely szolgálatnak információja van, arról haladéktalanul teljesértékű tájékoztatást ad. Ezt a szolgálatok mindenesetben be is tartják.

– Azt szokták mondani, hogy ha a nemzetbiztonsági szolgálatokról és azok munkájáról szó esik a sajtóban, az csak árt a titkosszolgálatoknak. Az utóbbi időben meglepően sokszor szerepeltek a szolgálatok az újságok címlapjain, legtöbb esetben a nemrég lezárult K&H-ügy kapcsán. Államtitkárként és a szocialista párt politikusaként számít-e további, kampányízű akciókra a brókerbotrány kapcsán?

– Kampányidőszakban semmit sem lehet kizárni. Mindazok a támadások azonban, amelyek a szolgálatokat, illetve személyemet érték, légből kapottak voltak és mindegyik a tények eltorzításán alapult, olyan szándékon, hogy minél nagyobb botrányt lehessen dagasztani. Vannak olyan politikai erők, amelyeknek csak a pártpolitikai indíttatás a fontos, semmi más nem drága. A nemzetbiztonsági bizottság ülésein is rendre kiderült, hogy az ön által említett K&H-ügyben minden alkalommal törvényesen jártunk el. Személy szerint ma is megtenném azokat a lépéseket, amelyeket az ország pénzügyi biztonsága, nemzetbiztonsága érdekében, kormányzati illetékesekkel egyeztetve, korábban szükségesnek tartottam. A Kulcsár-ügy egyébként számunkra 2003. július 7.-én lezárult, azóta én is csak, mint újságolvasó ember követem az eseményeket.

Szalay Tamás Lajos