Forrás: NOL

Sz. J. P., 2005. július 4. 00:00

Miklosko: Sok szlovák veszélyeztetettséget érez a magyarok részérőlKép: Somogyi Tibor Támadások pergőtüzébe került, miután Budapesten a német Adalbert Alapítvány idei díjának átvétele után bocsánatot kért a szlovákiai magyaroktól a második világháború utáni meghurcoltatásaikért Frantisek Miklosko, a szlovák parlament volt elnöke. Ján Slota, a magyarellenességéről elhíresült pártvezér hazaárulónak kiáltotta ki Mikloskót. A kormánypártiak óvatoskodva magánvéleménynek nevezték ezt a megkövetést, amelytől a legtöbben elhatárolódtak.

– A Sme pozsonyi liberális napilap szerint az ön személyében államférfi született Szlovákiában, aki bölcs előrelátással túltette magát az előítéleteken, a társadalom egy részének magyarellenes elfogultságain. Mit szól ehhez?

– Nem az én tisztem eldönteni, mennyire helytálló ez a megállapítás. Annyi tény, hogy mindig a szlovák-magyar megbékélés híve voltam, és nemcsak szavakban. Nem fordíthatunk hátat egymásnak, hiszen ezután is egymás mellett fogunk élni. Göncz Árpád mondogatja, hogy talán nincs is még két olyan nemzet a világon, amelynek annyira hasonló lenne a mentalitása, mint a magyarnak és a szlováknak. Valóban, az ezeréves együttélést nem lehet letagadni, vagy csak szlovák tragédiaként beállítani. Csehszlovákia létrejötte után sokan, sokáig próbálkoztak, néhányan még ma is próbálkoznak ilyesfajta hamisításokkal. Önmagunkat, történelmünket szegényítjük ezzel, amely nyilván nem 1918-ban kezdődött.

– Bibó István szerint demokratának lenni annyit jelent, mint nem félni. Budapesti bocsánatkérése előtt nem tartott a hazai politikai megkövezéstől?

– Nyitrán születtem, ott is nevelkedtem. Édesapám sárosi származású, édesanyám a cseh határhoz közeli Szenicen élt, mindketten színtiszta szlovákok voltak. Szülővárosomban sok magyar és néhány zsidó tartozott a baráti körünkhöz. Szüleim elbeszélései alapján hallottam először a holokausztról, később a cseh másként gondolkodóktól a szudétanémetek kiűzéséről szülőföldjükről. Sok évszázados kultúra, hagyomány pusztult el távozásukkal. Valamikor a nyolcvanas évek elején Ján Carnogurskyval együtt meglátogattam Janics Kálmánt, akit a letűnt rezsim főleg a Münchenben, 1979-ben megjelent A hontalanság évei című tanulmánykötete miatt ugyanúgy megfigyelt és üldözött, mint bennünket. Egyre szorosabb barátságba kerültem a kelet-szlovákiai Jolsván élt orvos-történésszel, akit később erőszakkal egy mátyusföldi faluba, Vágkirályfára költöztettek, hogy jobban a szem előtt legyen. Ő mutatott nagyon sok dokumentumot és mesélt megrázó történeteket a szlovákiai magyarok csehországi deportálásáról és magyarországi kitelepítéséről. Megdöbbentő élmény volt Vadkerty KatalinA kitelepítéstől a reszlovakizácóig című hatalmas dokumentumkötetének az olvasása is. Amikor megtudtam, hogy én kapom meg az idei Adalbert-díjat, úgy éreztem, itt a talán soha vissza nem térő alkalom a meghurcoltak megkövetésére.

– A pozsonyi kritikák azt jelzik, hogy ismét erősödik a magyarellenes hangulat Szlovákiában?

– Valóban hangoskodnak a szlovák nacionalisták, de hadd legyek őszinte: azért ebben több magyar politikus is ludas. Ján Slota valójában semmi mást nem tesz, mint ezekre a budapesti és szlovákiai magyar megnyilvánulásokra reagál. Természetesen rendszerint drámaian eltúlozva az elhangzottakat és a történteket. Neki és a Szlovák Nemzeti Pártnak is állandóan növekszik a támogatottsága, holott a magyarellenességen kívül más programja nincs is. Mégis sokan bedőlnek neki, mert veszélyeztetettséget éreznek a magyarok részéről.

– Mindez nem csupán fóbia, vagy a múltban gyökerező előítélet?

– Ez sem kizárt, de azért bonyolultabb ez a probléma. Ha nem esik szét az Európai Unió, amelyben én is nagyon bízom, akkor két év múlva ebben a térségben is életbe lépnek a schengeni egyezmények. S szinte teljesen megszűnnek a határok. A régiók erősebbek lehetnek az államoknál. Sok szlovák várja aggodalommal, vajon akkor miként viselkednek a határ két oldalán élő magyarok? Főleg azok vannak így, akik ma a többségi nemzet tagjaként lakóhelyükön kisebbségben élnek, például Révkomáromban, vagy más csallóközi településen. Aggódnak a jövőjük miatt.

– De hiszen a szlovákiai magyarság lélekszáma fogy, az egyre nagyobb betelepülésekkel pedig módosul számos magyarlakta település lakosságának nemzetiségi aránya is, méghozzá szinte kivétel nélkül a szlovákság javára!

– Ez is tény, amely azt igazolja, hogy szlovákokban és szlovákiai magyarokban is élnek aggodalmak, jogos vagy vélt sérelmek. A Felvidéken élő szlovákok közül például egyre többen nyugtalankodnak Orbán Viktor várható jövő évi visszatérése miatt, mert kiszámíthatatlannak tartják a szomszédságpolitikáját.

– A Magyar Koalíció Pártja nem lehet közvetítő, nem segíthet ezeknek a félelmeknek az eloszlatásában?

– Erre sem könnyű válaszolni. Bugár Béla többször hangsúlyozta, hogy a Magyar Koalíció Pártja szuverén politikai tömörülés. Érthetően a legszorosabb szálak az Európai Néppárt tagjaihoz fűzik. Magyarországon a Fideszhez, nálunk leginkább a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalomhoz. Mégsem könnyű a pártelnök helyzete. Kívülállóként úgy látom, hogy az MKP radikális erői miatt főleg a magyarországi ügyekben korlátozott a mozgástere.

– Eduard Kukanszlovák külügyminiszter a minap a jövő évi magyarországi választások utáni helyzet miatt nyugtalankodott. A felvidéki magyarok viszont a szlovák nacionalisták előretörésétől tartanak.

– Évekkel ezelőtt fogadott II. János Pál pápa. Neki idéztem egyik elődjének, XII. Piusnak a véleményét, aki szerint a huszonegyedik század a népek, nemzetek megbékélésének tavaszát hozza el. Mire a nemrég elhunyt egyházfő azt felelte: adja az Isten, hogy így legyen, de azért néhány fagyos időszak sem kizárt.

Pozsony, 2005. július

Frantisek Miklosko

1947. június 2-án született a délnyugat-szlovákiai Nyitrán.

1971-ben matematikusként végzett a pozsonyi Komensky Egyetem Természettudományi Karán.

1983-ig a Szlovák Tudományos Akadémia tudományos munkatársa.

1983-ban rendszerellenesnek minősített tevékenysége miatt elbocsátják, kétkezi munkásként dolgozik tovább.

1988-ban megszervezi a vallásszabadságért imádkozó békés tüntetést, amelyet a rendőrség brutálisan feloszlat.

1989 decemberében alapítja meg több társával a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalmat (KDH).

1990 és 1992 között a Szlovákia nemzeti parlamentjének elnöke.

1992 óta parlamenti képviselő.