Forrás: Magyar Hírlap

Lapozgató

Minden ember szeret kukkolni, magamat embernek tartom, tehát én is szeretek kukkolni. Azért ferdítettem el így Arisztotelész híres szillogizmusát, mert szerintem az emberek kukkolásszeretetük miatt olvasnak szívesen életrajzi regényeket. Charles Higham Howard Hughes titokzatos életéről szóló regényében bőven akad kukkolnivaló, sőt a főhős maga is a történelem egyik legnagyobb kukkolója volt. Azért vette meg (szó szerint értendő) a múlt század legnagyobb hollywoodi sztárjait, hogy filmjeik intim pillanatait magánvetítőjében több százszor végignézhesse. Az amerikai mágnás, aki a repülés szerelmese volt, A pokol angyalai című filmre egy vagyont költött, mert élvezettel töltötte el annak látványa, hogy a repülők emlő alakú felhők közé hatolnak. Hajtott végre kényszerleszállást babföldön, de landolt (súlyos balesetet szenvedve) Beverly Hillsben is. Rossz üzletember volt. Cégei gyarapodását segítőinek, gátlástalan erőszakosságának és a törvények áthágásának köszönhette. Az embereket kihasználta, vágyai tárgyát (férfiakat és nőket) pénzzel csábította ágyába. Hetvenévesen, hosszú, kínokkal teli haldoklás után, feltehetően az akkor még nem felfedezett AIDS-ben halt meg. Segítőire nem hagyott semmit, örököseit még életében megpróbálta kisemmizni. Felmerül a kérdés: Martin Scorsese az Aviátor című filmjében miért akart mitikus amerikai hőst kreálni belőle?

Nem tudható, kinek van igaza Hughesszal kapcsolatban. A tényfeltáró újságírással foglalkozó Charles Higham két évig kutatta a milliárdos életét. Könyve monumentális teljesítmény, lehengerlő tényirodalom. Mégsem lehet megtudni belőle, milyen ember volt Hughes. A főhős ugyanis a 216. oldalon szólal meg először, addig – igaz, lendületes, jó stílusban – csak tények olvashatók róla. Az idézett dialógusban egyébként ügyvédjét utasítja, hogy egymillió dollárért vásárolja meg neki Liz Taylort egy éjszakára. Még egy ecsetvonás az arcképéhez: állami megrendelésekért mindenkit korrumpált, fajgyűlölő, megrögzött antiszemita volt. Remélhetőleg a jövő nagy magyar mítoszához nem ilyen figurák képeznek majd alapanyagot. Annál már egy Vidám kolhozelnök a női napozóban címmel közreadott megfigyelési ügy is jobb lenne.

Kutszegi Csaba