Forrás: NOL

Palugyai István, 2005. május 19. 00:00

Klein Györgyöt és Klein Évát köszöntötték az AkadémiánKép: Domaniczky Tivadar Ünnepelt az Akadémia. Egy házaspárt Stockholmból. Vagy Pestről? Két professzort, az MTA tiszteletbeli és külső tagját, a Stockholmban élő, de Budapestre hazajáró Klein Györgyöt és Klein Évát, nyolcvanadik születésnapjuk alkalmából. A tegnapi ünnepi ülés meglehetősen szokatlan volt, hiszen a két világhírű tumorbiológust az elnökön és a tudóstestület több vezető tagján kívül olyan művészek is köszöntötték, mint Szabó István és Kányádi Sándor.

De hát két valóban rendkívüli emberről van szó. A nyilasterror rémségeit túlélő két fiatal egyetemista hatvan éve kötött házasságot, majd költözött 1948-ban Stockholmba, ért el viharos gyorsasággal ragyogó tudományos karriert, alapított máig ható tudományos iskolát. A rákkutatás egyik gyorsan fejlődő ágában, a tumorvírusok területén, a daganatok és az immunológia kapcsolatrendszerében tettek együtt és külön-külön mérföldkőnek számító felfedezéseket.

Nem könnyű felállás volt a főnök feleségének lenni – osztotta meg velem Éva a helyzetét. Sokszor húzódtam háttérbe, helyeztem előtérbe az intézet érdekeit, de otthon nem folytattunk tudományos vitákat.

Eközben a tudományos életben már régóta favoritnak számított Klein György, aki fiatalon zongoristának is készült, a nyolcvanas években, a Karolinska Intézet általa vezetett legendás Tumorbiológiai Intézetét kevésnek érezve, íróvá vált. Nem is akármilyenné. Életről, halálról, emberekről, tudományról, művészetről és filozófiáról szóló hihetetlen esszéi bestsellerlisták élére juttatták, Svédország egyik legnépszerűbb tudósává tették. (Nem véletlen, hogy Kertész Imre Sorstalanságának svéd kiadásához is ő írt előszót.)

Eközben Éva a kutatás mellett műfordítóként Radnótit, József Attilát, Kosztolányit vagy a tegnap őt köszöntő Kányádit ismerteti meg a svéd olvasókkal.

A Klein házaspár első Nature-ben megjelent közleményét még egyetemistaként írták, a legutóbbit Klein György épp most márciusban. Mert még ma is dolgoznak, kutatnak, tanítanak. Eközben felneveltek három gyereket. Mint Éva mondja, valószínűleg úgy érezték, nem volt mindig jó anya. – Fiunk, Péter ugyanúgy kicsit elmenekült tőlünk Amerikába, ahogy mi Pestről Stockholmba. De miután matematikus lett, doktorált és pénzt csinált a Wall Streeten, visszatért a biológiához és matematikai alapon magyarázza az élő folyamatokat. Egyik lányunk röntgenorvos, a másik viszont drámákat ír. – Őt sajnos sosem érdekelte a biológia – teszi hozzá Klein György, aki büszke gyermekei korai önállóságára.

Klein Györgyről közismert, hogy harminc évig volt az orvosi Nobel-díj-bizottság tagja. Véleménye szerint a testület nem a tudomány legfelsőbb bírósága. Csak egy szokásos bizottság, ahol a tagoknak több körben zajló próbaszavazások során kell meggyőzniük a többieket jelöltjük alkalmasságáról. A bizottság korábbi titkárának maliciózus megjegyzését idézi, miszerint a díj egyetlen minden szempontból pozitív hatása, hogy szakirodalom-olvasásra kényszeríti a Karolinska professzorait.

Hogy a tagok hányszor olvasták Klein György eddigi 1300 közleményét, nem tudni. A siker azonban a más díjakkal sűrűn megtisztelt tudós házaspárt e kitüntetés nélkül sem kerülte el. – Ha az embert a problémák vezetik és a tehetsége, akkor megtalálja a módot ezek megoldására – vallott életfilozófiájának egyik lényeges eleméről Klein György.