Forrás: Erec

1. rész

Izrael története – az aliják története (is). Alijázik, vagyis “felmegy, felemelkedik” az a zsidó, aki a diaszpórából vagy száműzetésből Erecbe költözik. Olénak hívja a Biblia Izrael azon gyermekeit is, akik kivonultak Egyiptomból, és a babiloni fogságból hazatérőket is. Az alija tartotta fenn a zsidó jelenlétet a Szentföldön nem csak a második szentély korában, hanem a bizánci, arab, mameluk és ottomán korban is, és az alija tette lehetővé a modern Izrael állam megalapítását.

Az alijázásnak általában két motivációját találhatjuk: egyik a meggyőződés a másik az üldöztetés. Az elsőre példa a hászid mozgalom, mely tagjai a 18-19. században szervezett csoportokban vándoroltak Erecbe. Az üldöztetések elől menekülők között a Spanyolországból 1492-ben kiűzött zsidókat említhetjük.

Az “új” vagy “modern, cionista” alijáról 1882 és 1948 között beszélhetünk. Az Első Aliját (1882-1903) egyrészről az oroszországi pogromok, másrészről pedig a cionista mozgalom kialakulása és a cionisták tevékenysége váltotta ki. Az Első Alija mintegy 25 ezer, többnyire kelet-európai bevándorlót jelentett, akik jobbára egyénenként vagy kisebb csoportokban érkeztek az olyan mozgalmak, mint a “Hibbat Zion” vagy a “Bilu” hatására.

Ennek a kornak az oléi alapították az első mosávokat, mezőgazdasági településeket. 1903-ra a mosávok száma elérte a 28-at és körülbelül 90 ezer acre földet vásároltak, többek között Edmond de Rotschild támogatásával. A létrejövő városi települések közül Jafó a legnevesebb, ahol mintegy 3 ezren telepedtek le. Ekkor kezd elterjedni a héber, mint beszélt nyelv, Eliezer Ben Jehuda munkássága eredményeként.

Az alija 1904-ben új lendületet vett, és az 1914-ig tartó periódust nevezzük Második Alijának. Ebben az alijában jobbára szocialista érzelmű fiatalokat találunk Oroszországból, akik egy munkásállam alapjait akarták lerakni Erec Izraelben. A letelepedő fiatalok eleinte a mosávokban vállalták bérmunkát, majd megkezdődik az első kibucok megalakulása. Ezek a pionírok alapítják 1909-ben Tel-Avivot. Ebben az időben alakul meg az első zsidó önvédelmi szervezet, a Hasomer szövetség. A héber nyelv a napi élet minden területén elterjed, megjelenik a héber nyelvű sajtó és irodalom. A Második Alija, mely 40 ezer új bevándorlót számlál, az első világháború kitöréséig tart.

A Harmadik Alija (1919 – 1923) a Második folytatása, melyet a világháború félbeszakított. Az oroszországi Bolsevik forradalom, a háború utáni Ukrajnai pogromok, Palesztina Brit megszállása és a Balfour-nyilatkozat mind serkentőleg hatott az alijára. A Harmadik Alija 35 ezer bevándorlója főleg a Hehaluc mozgalom és a galíciai Hasomer Hacair keretében érkezett. Ezek az öntudatos olék jelentős részt vállaltak a Jisuv vezetéséből, megalakították a Hisztadrutot, az első országos munkásszervezetet, és jelentős szerepet vállaltak a Hagana védelmi szervezetben; elkezdődik az iparosítás, fejlődik az infrastruktúra és a mezőgazdálkodás. A Harmadik Alija hatására jelentősen megszaporodnak a zsidó települések, kibucok, mosávok.

A Negyedik Alija (1924 – 1928) abban különbözik elődeitől, hogy nagy számban jelennek meg a középosztály képviselői – boltosok, művészek – többségében Lengyelországból, mivel ekkor ott a zsidók gazdálkodását megszorító intézkedéseket léptetnek életbe. Ezek az olék elsősorban a városokban – főleg Tel-Avivban -telepednek le, magukkal hozott szerény tőkéjüket fektetik be. Gombamód szaporodnak a kisebb éttermek, boltok, szállodák, építkezések. A tengerparti sávban mindazonáltal számos új mezőgazdasági település is létrejön, többnyire citrus ültetvények mellett. A Negyedik Alija 67 ezer olét számol, az 1926-ban kialakuló gazdasági válság miatt azonban az azévi mintegy 13 ezer bevándorló fele más országba utazott tovább, sőt, 1927-ben többen jeridáznak, mint alijáznak. A gazdasági válságból 1929-ben kezdődik meg a kilábalás, és az alija újra felfut.

1929 és 1939 között az Ötödik Alija alapvetően alakítja át a Jisuvot, elsősorban tömeges mérete miatt (250 ezer olé!), és mert ez alkalommal érkeznek előszőr nagy számban Nyugat- és Közép-Európából a Hitler uralomra jutása utáni időkben. Az olék 80 százaléka városokban telepedik le: Tel-Avivban, Haifában, ahol 1933-ban adják át az ország első modern tengeri kikötőjét, és Jeruzsálemben. Az érkező német és osztrák zsidók közt nagy számban találunk akadémikusokat, orvosokat és más értelmiségieket, például zenészeket, akik megalakítják az új filharmónikus zenekart. 1933-ban az alija egy új fajtája is megjelenik: az ifjúsági alija. A második világháború előestéjére a zsidó népesség eléri a 475 ezret, Palesztina lakosságának 40 százalékát.

 

Comments are closed.