Forrás: Heti Válasz

Giró-Szász András, [email protected]

A múlt hét végén zajlott le a Fidesz Kormányzás 2006 programjának következő, a humánpolitikával és az egészségüggyel foglalkozó konferenciája, melyen Mikola István értelmezésében egy sok szempontból új felvetésekkel dúsított program bontakozott ki. De vajon melyek e tervezet mozgatórugói, s milyen összefüggések között értelmezhető a Fidesz egészségügyi egyeztető fórumának programvázlata?

A nyugati civilizáció részét alkotó magyar társadalom állapota rosszabb az átlagosnál. A Trianon-szindróma, a két vesztes világháború, a holokauszt, Rákosi terrorja és Kádár puha diktatúrája megtette a magáét. Szinte egyetlen társadalmi csoport sem maradt sértetlen, még a látszólagos győztesek is gyakran önazonosság- és lelkiismereti válsággal küszködnek. A rossz lelkiállapot következtében enyészik a társadalmi tőke, az európai átlagnál is kevesebb a gyermek, több az alkoholista, rövidebb az átlagéletkor és rosszabb a közhangulat. A legyengült társadalom nem tud helytállni a gazdaság területén sem, elégtelen az átlagos képzettségi szint, mindent elborít az intrika és a korrupció.

Az ember mint önmagát észlelni képes biológiai lény, szükségleteit a környezetéből elégíti ki. Fontos, hogy ezt önmagáért és az őt befogadó közösségért viselt felelősséggel tegye. Érdeke, hogy miközben testi-lelki épsége megőrzésére, sőt fejlesztésére törekszik, a környezetét jó állapotban tartsa.

A humánerőforrás jó állapota a fenntartható gazdasági fejlődés feltétele. A gazdaságnak ezért szem előtt kell tartania az emberi egészség fejlesztésének fontosságát, és sajátos technológiai rendszereivel segítenie az egyént és a közösséget abban a törekvésében, hogy szükségleteit optimális módon, a környezetet folyamatosan fejlesztve elégíthesse ki.

A közegészségügy és a közoktatás egyszersmind gazdasági kérdés. Ám hangsúlyozni kell: a humán reprodukciós rendszereket nem a gazdaság tartja fenn. A kettő egymást feltételező, interaktív viszonyban van, a szükségletkommunikációnak azonban az emberi oldalról kell kiindulnia.

A világban egyre inkább terjed a megközelítés, hogy a nemzeti kormányok teljesítményét a ciklusidejük alatt bekövetkező népegészségügyi változásokkal mérik. Ma már léteznek olyan monitoringrendszerek, amelyek a születéskor várható átlagos élettartam, a csecsemőhalandóság alakulása, a megbetegedési és halálozási trendek változása alapján követik a legmagasabb szintű döntéshozói tevékenységet.

Megérett a helyzet, hogy a kibontakozó gazdasági, társadalmi, erkölcsi válság teremtette mozgásteret kihasználva újragondoljuk közös dolgainkat, így a humánerőforrás jó feltételeit és a gazdasági fellendülést biztosító kormányzati szerkezetet, illetve működési módokat. Ez ad esélyt az egészségügy megújítását szolgáló törekvéseknek is. A gazdaságpolitikával való interaktív együttműködés, a kétpólusú kormányzati szerkezet kiépítése a jövő nagy feladata és lehetősége.