Forrás: Magyar Hírlap

Schedel Andor, e-mail

Minden jel arra utal, hogy az élesedő választási kampány nem sok esélyt ad a “vitafeleinknek a miénkkel egyenlő méltósága” elv megvalósulására.

TGM úgy véli, Másképpen kell írni (MH, ápr. 12.), és önkritikát gyakorol a saját múltbeli írásaiban itt-ott fellelhető, de visszatekintve szükségtelenül kemény kritikai hangvétele felett. Ezen a maga részéről már változtatott, és alapvető szükségletnek tekinti “vitafeleinknek a miénkkel egyenlő méltósága” elismerését a békésebb és eredményesebb közéleti és politikai légkör megteremtésére. Aligha vitatható célkitűzés ez, azzal azonban már nem értek egyet, hogy a balliberális oldal stílusa, a szerzőét is beleértve, teljességgel eredménytelen lett volna.

Sajnálatos, de az időnként előforduló orvtámadások esetében botorság lenne nem igénybe venni az övön aluli rúgás nem éppen elegáns, de hatásos önvédelmi eszközeit.

Vannak olyan minőségi különbségek, amelyek miatt időnként egyszerűen lehetetlen a “vitafelek egyenlő méltóságáról” beszélni. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy az MSZP ’94-es választási győzelme nemcsak az előző rezsim kudarcainak volt köszönhető, hanem annak is, hogy a parlamentben, Horn Gyulával az élen, mértéktartó stílusban, tisztességesen politizáltak, s a jelek szerint ez meggyőzte a szavazókat is arról, hogy Pálfy G. és társai hisztérikus riogatásait a kommunista diktatúra visszatéréséről nem kell komolyan venni. A Horn-Kuncze-kormány korszakára nem volt jellemző, hogy bármiféle diktatórikus allűrökkel félemlítette volna meg a lakosságot.

Mindez gyökeresen megváltozott az Orbán-Torgyán-uralom alatt. A félelem felejthetőnek remélt érzése újra megérintette a lakosságot, amit legalább felerészben nem is a kormányzat lépései, hanem a radikálisabb jobboldali gondolkodók prominens személyiségeinek útszéli és gyűlöletszító stílusa váltott ki. Elég utalni az elhíresült televíziós Sajtóklub olykor vérfagyasztó, lámpavasra akasztással fenyegető és időnként rasszista adásaira, amelyek egyikéből arról értesülhettünk egy kevéssé ismert újságra hivatkozva, hogy 2001. szeptember 11-én több száz zsidó alkalmazott nem ment be dolgozni a New York-i World Trade Centerbe, azt sejtetve ezzel, hogy ők tudtak a készülő terrortámadásról.

Nem kétséges, hogy ez a stílus provokált néhány hasonlóan sajnálatos reakciót a balliberális oldalról, ezeket joggal tekintettek sértőnek a konzervatív jobboldal hívei, de elfogadhatatlannak tartom azt a beállítást, amely szerint mindkét oldal egyformán felelős a kialakult áldatlan helyzetért. Megfigyeléseim szerint a szörnyű parlamenti stílus kialakulásáért és az abból fakadó következményekért kilencven százalékban a Fidesz és egykori baráti ellenzéke, a MIÉP tehető felelőssé.

Sajnos a helyzet az MSZP-SZDSZ 2002-es választási győzelme óta sem változott sokat. Elég emlékeztetni arra a gyakran tiszteletlen és sértő stílusra, amelyet a Fidesz bús képű frakcióvezetője a mai napig is alkalmaz, de tette akkor is, amikor Medgyessy Péter miniszterelnököt ócsárolta, aki történetesen komoly kísérletet tett egy új, kulturáltabb parlamenti vitastílus kialakítására és az országot kettévágó árok betemetésére.

Minden jel arra utal, hogy az élesedő választási kampány nem sok esélyt ad a “vitafeleinknek a miénkkel egyenlő méltósága” elv megvalósulására. Bár tévednék, és TGM példája futótűzként terjedve mindenkit megihletne, aki megnyilvánul a médiában, vagy felszólal az ország házában!

Comments are closed.