Forrás: Magyar Hírlap

Megdöbbenéssel és felháborodással olvastam, hogy az egyik, interneten megjelent ügynöklistában szerepel Raj Tamás főrabbi neve. Határozott és biztos tudomásom van arról, hogy ő nem tartozott az ügynökök sorába. Az alábbi személyes tapasztalatom ezt bizonyítja.

1987 nyarán két kisgyermekemmel személyes okokból disszidálni akartam Izraelbe. A körülmények miatt nyilvánvaló volt, hogy erre semmiféle legális lehetőség nincs. Nem volt olyan ismerősöm, akitől útmutatást kérhettem volna. Raj Tamást a Magyar Nemzetben publikált cikkei alapján ismertem meg mint rabbit, és jobb ötletem nem lévén, fellapoztam a telefonkönyvet, és fölhívtam azzal, hogy tanácsot szeretnék kérni. Ő a lakására hívott, oda is mentem.

1947-ben születtem, szüleim a beszéddel együtt tanítottak meg arra, hogy minden idegen lehet agent provocateur, aki előtt nem szabad nyíltan beszélni. Így természetesen felötlött bennem, hogy Raj Tamás majd bennem is agent provocateurt lát, és elutasít. Nem ez történt, nagyon kedvesen fogadott, és részletesen tájékoztatott az alijázás akkori lehetőségeiről, az izraeli körülményekről, fogadtatásról stb. Arra gondoltam, hogy vagy tisztességes ember, és vállalja a kockázatot, hogy jelenteni fogok róla, vagy éppen ellenkezőleg, ő ragadja meg az alkalmat, hogy feljelentsen.

A kapott tájékoztatás alapján egy csomó leszármazást igazoló irattal a retikülömben (az útlevélen kívüli személyi okmányokat ugye nem volt szabad kivinni, amint erre mi öregek még emlékszünk) és két gyermekkel vonatra ültem Bécsbe. Amikor az útlevél- és vámvizsgálat után simán átgördültünk a határon, akkor bizonyosodtam meg arról, hogy Raj Tamás tisztességes, becsületes, jó szándékú ember, akire csak felnézni lehet.

Dr. Horváth Katalin