Forrás: NOLMiért ne járjunk premierre?
Varsányi Gyula, 2005. március 7. 00:00
„Szeretem Menzel ironikus látásmódját” Kép: Kovács Bence Az Oscar-díjas Mefisztó rendezője, Szabó István mielőtt programokat ajánlana e hétre, megjegyzi: elsősorban olyan események érdeklik, amelyeken jó színészeket láthat.
Ez hozzátartozik, hogy ismerjem a kollégáimat – magyarázza. Aztán elárulja, megnéz ő minden színházi előadást, ám nem a premieren. Még huszonéves volt, amikor Gábor Miklós egyszer megtiltotta neki, hogy elmenjen a következő bemutatójára. „Premierre azok járnak, akik a ruhájukat mutogatják vagy valamilyen módon a produkcióhoz tartoznak – érvelt a színész. – Körülbelül a nyolcadik előadásra érnek be a produkció valódi értékei, akkor kell jönni.” Azóta ezt igyekszik betartani.
Az ajánlatában szereplő színházi bemutatókat is csak később fogja megnézni. Ez vonatkozik barátja, Jirí Menzel rendezésére, Alan Ayckbourn Hogy szeret a másik? című vígjátékára a József Attila Színházban (vasárnapi premier). Hozzáteszi, Menzel színházban, moziban egyaránt jó. Ám vannak filmjei, például a Szigorúan ellenőrzött vonatok vagy a Sörgyári capriccio, amelyek fölülmúlhatatlanok, mert minden másnál jobban tükrözik személyiségét, szemléletét: ironikus látásmódját, azt, hogy mindent kétkedő mosollyal közelít meg, de nyugodt, csendes szeretettel, nem bántóan. Figyelmünkbe ajánlja a Radnóti Színház IV. Henrikjét is (ugyancsak 13-i bemutató). A főszerepet alakító Szervét Tibort egyre jobbnak tartja, legutóbb remek volt postásként Örkény Tóthék című darabjában. De nem akar elfeledkezni az Új Színház tegnap bemutatott, Szép Ernő-előadásáról, a Vőlegényről, amelynek főszerepeit Eperjes Károly és Bánsági Ildikó játssza. (Kritikánk a 16. oldalon.) Ezt éppúgy szeretné megnézni, mint a Thália Stúdió vasárnapi És a nyolcadik napon… című előadását Szalay Krisztával, amelynek érdekességéről éppen lapunkból értesült: a darab egy Down-szindrómás kisfiú és édesanyja kapcsolatáról szól.
Az e heti filmbemutató Szabó István számára leginkább a legutóbbi Oscar-versenyben legsikeresebb Milliódolláros bébi, Clint Eastwood produkciója. – Szomorkodom is miatta, mondhatnám, egyenesen föl vagyok háborodva, mert e film női főszereplője, Hillary Swank „elvitte” a díjat Annette Bening elől – utal személyes érintettségére a Csodálatos Júlia című filmje kapcsán. De mosolyogva rögtön hozzáteszi, megnézi a moziban a nyertest, és biztosan nagyon élvezi majd, annak ellenére, hogy videón már látta, „de az olyan, mintha egy csodálatos festményt bélyegen néznék meg”. Filmről szólva „felhívást” szeretne közzétenni: megjelent Bergman három remeke DVD-n, A nap vége, A hetedik pecsét és az Őszi szonáta. Legalább az elsőt mindenki figyelmébe ajánlja, akárcsak Coppola napokban megjelenő remekét, A keresztapát, amelynek mindhárom része elérhető lesz még ebben a hónapban.
Könyvekre áttérve újságolja, ajándékba kapta egy orosz írónő, Ludmilla Ulickaja új kötetét, a Médea és gyermekeit, amely – akárcsak az előző, Életművésznők című könyv – igazi irodalom. Egy osztrák szerzőnek, Margot Wiesernek is érdekes kötete jelent meg: A csendes lázadás magyar nők sorsáról szól a rendszerváltás után. A szerző sok interjú alapján megmutatja, hogyan működik tovább az a feudális, előítéletes szemlélet, amely egy „férfitársadalom” jellemzője, és amelyet sokszor maguk a nők is magukévá tesznek. Amit kikészített magának e hétre olvasni, Georg Klein professzor – Klein György – Svédországban élő agykutató fantasztikus eszszékötete. A szerző nemcsak remekül ír, de az is kivételes élmény, ahogy elindul egy-egy ténytől, betegségtől és folyamatosan kitágítva a témát eljut az élet nagy problémáiig.
A legérdekesebb kiállítások közül egy fotótárlatot szeretne kiemelni: George Simenon, a Maigret-figurát kitaláló és világhírre vivő író képeit a Mai Manó Házban. Érdekli, hogy a mások titkaiban kutató felügyelő megformálója hogyan látta saját szemével az emberi titkokat.
– És ha ajánlhatok egy kis sétát is, akkor a következő hét végén a Ferencvárosban nézzenek körül – javasolja végül. – Élmény, hogy ebből a leromlott állapotú kerületből a rekonstrukció során milyen érdekes lakótömbök nőttek ki. Sokféle, különös és legalábbis kívülről nézve lakhatónak tűnő épület. A látvány szép és jó sétálgatni arrafelé két okból is: ez volt József Attila életének talán legfontosabb helyszíne, a Ferenc tér, a Tompa utca, a Gát utca – és idén a költőre emlékezünk. Emellett érdemes elmenni a tavaly megnyílt holokausztmúzeumhoz, mert ha van a mai építészetnek remekműve, amely egy régi és egy új épület harmonikus egységét mutatja, akkor ez az. És akkor még nem beszéltünk a kiállításról!
(Tegyük hozzá, a múzeummal átellenben van a Tűzoltó utca 25. – egy varázslatos Szabó-film helyszíne, témája.)
Népszabadság Rt. * Impresszum * Hirdetési lehetőségek * Előfizetés * Regisztráció * Hírlevél * Adatvedelem * Akciók * Lap tetejére * ©
