Forrás: Heti Válasz

Orbán Anita, [email protected]. évfolyam 8. szám, 2005.02.24.

ÉRDEKVÉLELEM

Szögezzük le: a magyar-orosz kapcsolatok fejlődése hazánknak érdeke. Ennek folyamatosságát biztosítani kell attól függetlenül, hogy éppen milyen politikai erő van hatalmon a két országban. Stratégiai érdekünk ugyanis a kapcsolatok fejlesztése az Orosz Föderációval, amely elsősorban nyersanyagbázisa, illetve politikai és katonai ereje folytán továbbra is az európai és világpolitika egyik meghatározó tényezője.

A miniszterelnök pragmatikus vizitet ígért, illetve azt, hogy látogatása során nem a múltba, hanem a jövőbe tekint. Majd amikor tárgyalni kezdett az orosz felső vezetőkkel, ő maga állt elő egy oda nem illő történelmi kijelentéssel, hálálkodván azért a szerepért, amit a Szovjetunió játszott hazánk 1945-ös felszabadításában. Nem tudjuk, ki találta ki ezt az indítást, ki mit maszatolhatott a gesztusnak szánt ötlet kialakulásánál. De ha már mindenáron a múltat idézte, akkor az igazság másik felét is említenie kellett volna: egyáltalán nem vagyunk hálásak azért, hogy a fasizmus alóli „felszabadítást” elnyomás követte.

Érdekes párhuzam, hogy Gyurcsány Ferenc kijelentésével egy időben az Oroszországgal közvetlenül határos balti államok vezetői azon törik a fejüket, milyen kifogással tudnák kimenteni magukat a II. világháború lezárásának 60. évfordulójáról megemlékező májusi moszkvai ünnepségekről. Az Izvesztyija orosz napilap máris kihasználta a magyar miniszterelnök kijelentését, azt állítván, hogy ezzel Gyurcsány a „baltikumi vezetőknek válaszolt”. Információink szerint az sincs kizárva, hogy Gyurcsányt erre a szerepre egyenesen megkérte az orosz partner. Nem világos, hogy miniszterelnökünket milyen megfontolás vezette, amikor vállalkozott a feladatra.

A magyar miniszterelnök kijelentésére válaszolta Putyin azt az ide egyáltalán nem illő kinyilatkoztatást, hogy 1956-os beavatkozásról még egyszer szó sem lehet. Az orosz elnök kijelentése teljességgel érthetetlen. Szó lehet ma egyáltalán ilyen lépésről a NATO- és EU-tag Magyarország esetében?

Ami a gazdasági kapcsolatokat illeti, üdvözlendő, hogy napjainkra elmúltak az 1998-as pénzügyi válság negatív hatásai, kereskedelmi forgalmunk 2001-től fokozatosan növekszik, s idén remélhetőleg exportunk meghaladja az orosz válság előtti utolsó „békeév”, 1997 adatait. Hasonlóan pozitív, hogy Putyin ígéretet tett: a Jukosz olajvállalat körüli válság nem érinti hátrányosan a Mol-Jukosz együttműködés jelképeként Hantiföldön kialakult közös munkát, vagyis a Mol nem fogja elveszíteni mintegy 150 millió dolláros befektetését. Az orosz elnök kijelentése azért is fontos, mert a magyar külügyminiszter korábban e tárgyban írt levelét orosz partnere válaszra sem méltatta.

A református egyház sárospataki könyvtárának az Orosz Föderáció területére hurcolt könyvei ügyében pedig az elmúlt években már annyiszor született „elvi” megállapodás, hogy ezt újdonságként tálalni vagy újsütetű hiszékenység, vagy dilettantizmus, vagy mindkettő. Medgyessy Péter ugyanilyen magas szinten már megkapta ugyanezt az ígéretet. Az ehhez szükséges feltételek említésénél azonban súlyos magyar baki történt. Putyin ugyanis egy, a Magyarországon található, az egykori Szovjetunióból jogtalanul elhozott műkincsek visszaszolgáltatását ígérő jegyzéktől tette függővé a sárospataki könyvek visszahozatalát. A bökkenő csak az, hogy – miként arról a magyar sajtó már beszámolt – ezen már túl vagyunk, a magyar fél ugyanis egy ilyen tartalmú jegyzéket már évekkel ezelőtt átadott. Hol volt a Külügyminisztérium orosz szakértője? És ha már ilyen nem fért bele a delegációba, akkor hol volt a nagykövet: neki igazán tudnia kellett volna a jegyzék átadásáról. Moszkva évek óta halogató taktikát folytat a pataki könyvtár kérdésében, holott még a vonatkozó orosz törvény szerint is vissza kellene szolgáltatnia a könyveket, hiszen egyházi tulajdonról van szó.

A könyvek után persze elő kell vennünk a többi, Oroszhonban fellelhető magyar műkincset, így többek között a 134 db nagy értékű, magyar zsidó tulajdonú, már azonosított festményt. Ez utóbbiak visszaadásáról tudomásunk szerint említés sem történt a kétoldalú találkozón. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Oroszország a precedenstől fél, s nem a Magyarországról elrabolt műkincsek visszaszolgáltatása jelentené az igazi gondot számára, hanem a sokkal nagyobb arányban jelen lévő német eredetű értékek. Ennek ellenére a visszaadás nem elképzelhetetlen, különösen annak fényében, hogy az orosz fél Putyin magyarországi látogatását tervezi 2005 végére. Hazánkban akkor már javában folyik majd a választási kampány, és Gyurcsány minden bizonnyal mindent meg fog tenni azért, hogy a könyvek visszaszerzésének sikerét saját érdemének állítsa be – függetlenül az ügyben 15 éve folyó hatalmas erőfeszítésektől.

Aki ismeri az orosz gondolkodást, az tudja, hogy olyan döntést, amely precedensértékű lehet, Moszkva csak nagyon komoly megfontolások után hoz meg, az oroszok ugyanis sosem felejtik el szem előtt tartani az orosz érdeket.

A cikket a HetiVálasz.hu oldalon a következő címen találja:

http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=10736