Forrás: NépszavaNépszava Napilap 2005. február 18. péntek
Ma még a sztárok, holnap már a Medvék fénylenek a Berlinalén
Mára gyakorlatilag lezárul a Berlinale hivatalos versenyvetítése, holnap este osztják a díjakat. Medvékről suttognak itt, meg ott, de jobb a dolgot nem elszólni. Holnapig találgatunk és reménykedünk.
Kisebbfajta skandalum szórakoztatta szerda este a berlini Fesztiválpalota előtt várakozó nagyérdeműt, amely éppen Hollywood sztárjait jött megbámulni a vörös szőnyegen megejtett díszbevonulás közben. Anjelica Huston és Cate Blanchett helyett azonban egy darabig rikoltozó fiatalemberek előadása került a figyelem és a tévékamerák kereszttűzébe. Performansszal összekötött tiltakozásnak voltunk szemtanúi a Víziélet című amerikai versenyfilm díszbemutatójának előjátékaként. Néhány félmeztelen, istrángon tartott maszkos figurát egy ördögféle alak korbácsolt, mások Szabad Fesztivált! Szabad Filmet! feliratú táblákat emeltek magasra és magasra emelték rikoltozás közben a hangjukat is. Mint egyiktől sikerült megtudnom, filmrendező-szakos hallgatók valamennyien, s az ellen tiltakoznak, hogy a berlini fesztiválból sztárok parádéja lett, miközben a programba nem juthatnak be szabadon az ő, mármint a pályakezdők munkái, amelyekből épp ezidőtt, épp pár sarokkal arrébb, egy saját külön fesztivált rendeztek a szabad film szellemének jegyében. A vörös szőnyeget őrző rendőrök szelíden bámulták a showt, a nagyérdemű meg a sztárokkal elősuhanó autók felé fordult, így érdeklődés hiányában hamarost véget is ért a szabad filmért vívott harc Marlene Dietrich téri csatája.
Sztárokban és parádékban idén sem volt hiány a Berlinálén. Eljött Kevin Spacey Bob Hoskinssal, hogy a Panoráma szekcióban vetített A tenger felett című zenés filmjét bemutassa, amelyet nem csak rendezett, hanem főszereplőként végig is énekelt. Itt volt az igazi énekes is, George Michel popsztár, aki a róla készült őszinte önvallomásokkal teli portré és pályadoku-filmmel érkezett. Ismét fogadta a berliniek hódolatát Catherine Deneuve is, aki az egyik francia versenyfilmhez (Változó idők) Gerard Depardieu-vel adott elő egy 30 évi szünet után ismét szikrát vetni készülő szerelmi találkozást. Az öregedő Dennis Quaid egy öregedő hirdetési szakember üzleti és lelki megpróbáltatásait ecsetelő versenyfilmjével (Jó társaságban) jött el. Míg Anjelica Huston és Cate Blanchett a másik amerikai versenyfilm, a Víziélet című groteszk vígjáték színeiben lépdelt a vörös szőnyegen.
A filmcsillagok fénye a Berlinale arcához épp úgy hozzátartozik, mint cirkuszhoz a csinadratta. Háló nélküli tripla szaltóval viszont nem feltétlenül a sztárok fojtják közönségükbe a lélegzetet itt sem. Mint ahogy a nazareti születésű, Amszterdamban élő palesztin rendező, Hany Abu-Assad nevét is csak most jegyezte meg igazán a fesztivál-közönség. Erős, drámai hatású filmet hozott a fesztiválra, minimalista elbeszélésmódja a megjelenített valóság bemutatásában a dokumentum hitelességével párosul. Két öngyilkos merényletre kiválasztott fiatalember felkészülésének 24 óráját követi tárgyilagos részletezéssel a palesztin-német-francia-holland kooprodukcióban készült Paradicsom most. Mentes mindenfajta propagandától, részrehajlástól, pátosztól, vagy politikai felhangtól, ezért gyilkosan és fájdalmasan hiteles a kép, amit egy választás és remény nélküli helyzetről rajzol. Kiváltképpen mellbevágó a helyzetből fakadóan ironikussá váló jelenetsor, amelyben a Hamasz tisztségviselői ‘felbombázzák’ a fiúkat, s búcsúszavaikat videokamerára veszik. Más a bejelentett mártírium, s más a valóság, amely ebben a filmben különösen keserűre fordul. A Paradicsom most gondolati és művészi értékéről annyit: az Izraeli Film Alap elnöke itt, a Berlinálén jelentette be: a film forgalmazását anyagilag támogatják, s nem kizárt, hogy Izraelben is hamarosan bemutatják a mozik. Nem csodálnám, ha egy Medvét a legfényesebbek közül a film ismeretlen rendezője markolna fel.
Ahogy Medvét rebesgetnek itt meg ott, ilyenkor már a fesztiválon, de jobb nem elszólni a dolgokat. Az tény, hogy Medve-ügyben egy német film is gyakran a találgatások tárgya, legalábbis a legjobb női főszerep díjáért. A Sophi Scholl – Az utolsó napok című film a második világháború legendás német ellenállójának, a Fehér Rózsa csoport mártírjának állít emléket egyszerű realista esemény felidézéssel. Julia Jentschek játéka vitán felül a fesztivál legszebb alakításai közé tartozik.
Ezek egyelőre még a várakozás és reménykedés órái. Gyakorlatilag ma lezárul a versenyprogram, Arany és Ezüst Medve-osztás – szombaton este.
Bársony Éva (Berlin)
CopyRight Népszava
