Forrás: Heti Válasz

5. évfolyam 5. szám, 2005.02.03.

Régi idők szocija

Heti Válasz, január 13. (19-20. oldal),

január 27. (64. oldal)

Nyílt levél Bárdy Magda asszonynak

Őszinte szimpátiával figyelem az ön erőfeszítéseit kezdettől fogva. Teszem ezt a sorstárs jogán. Én nyolcéves voltam, amikor anyámmal és hároméves öcsémmel egy éjszaka kirángattak az ágyból, és teherautóra pakolva meg sem álltunk Hortobágy-Kónya tanyáig, ahol egy patkányokkal teli juhhodályba löktek bennünket. Apámat még azon az éjszakán letartóztatták, s ÁVO-Kistarcsa-Recsk klasszikus útvonal után három évig nem láttuk. A házunkba a tanácselnök telepedett, ingóságainkat széthordták. Miért? – kérdezi az ember önkéntelenül. Egy koncepciós per kellékei voltunk. Napirenden volt a szerzetesrendek feloszlatása. A lebonyolítás azonban nem ment. Kreáltak egy “összeesküvést”, amit úgymond a ferences barátok a hatvani vasutasokkal karöltve a népi demokrácia megdöntésére szőttek. Harmincnégy teherautó indult el azon az éjszakán. Hogy nem lett monstre per és néhány halálos ítélet, az a négy barátnak és a vasutasoknak köszönhető, akik nem vallottak. Nem volt mit. Tizenhét napig ütötték őket éjjel-nappal a papokkal együtt – vallja az egyik érintett. A házfőnök, az angyali szelídségű Rafael atya, aki a historia domus tanúsága szerint részt vett a zsidók mentésében, meghalt a börtönben. Én az ő sírját keresem, ugyanolyan reménytelenül, mint ön a férje sírját. Mindketten egy óriási gépezetbe dobáljuk a homokot, ami nemhogy üzemzavart nem okoz, de semmi eredménye nincs. Én egy öreg írógépen írt memoárokkal kopogtatok a szerkesztőségek ajtaján. Ez az egyetlen lehetőségem.

Egy éve elhatároztuk, hogy létrehozunk egy oktató-kutató bázist, ami egyben emlékhelyül is szolgál. Alapítványunk, a Telepesek Társadalmi Múzeum célja összegyűjteni, feldolgozni mindkét diktatúra áldozatainak adatait, emlékeit, emléktárgyait. Tudományos kutatással feltárni a vidéki zsidóság történetét, kutatni a vándorcigányok nyomait és minden történelmi sérelmet szenvedett, “deklasszált” társadalmi csoportot. Még nem késő a gulagosokat, a lapátos MUSZ-os katonákat, a kényszermunkatáborok, kitelepítések túlélőit felkutatni, megszólaltatni és megörökíteni.

Fogadókészséget tapasztaltunk Tiszafüred önkormányzatánál. Kócsújfalu, Tiszafüred mellett a hajdani, hírhedt kócsi tábor közelében megfelelő, jól megközelíthető helynek bizonyult. Jelenleg szponzorokat keresünk. Honlapunk: www.telepesek.hu címmel megtalálható. Megjelent a Telepessors című könyvünk, amely a visszaemlékezések mellett tényfeltáró adatbázissal is szolgál egy permanens félelemben élő korszakról.

Tisztelt Asszonyom! Ne adja fel! Erőfeszítéseit továbbra is figyelemmel kísérve, őszinte nagyrabecsüléssel arra kérem ismételten, fogjunk össze! Azt mondják, nem érdekli az embereket, mi történt velünk. Nem igaz! Ezt csak ők szeretnék! Az előző kormány oktatási minisztere, Pokorni Zoltán február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává nyilvánította. Egy gimnáziumban rendhagyó történelemórát tartottam. A fiatalok nem mindennapi érdeklődéssel és szinte hitetlenkedve hallgatták a múlt rémségeit. A mi dolgunk, hogy ne hallgassunk. Akkor sem, ha ez ma sem veszélytelen. Bízzunk a nyilvánosság védelmében!

Sorstársi üdvözlettel

Zsákai Piroska ny. tanár, Budapest

A cikket a HetiVálasz.hu oldalon a következő címen találja:

http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=10629

Comments are closed.